Van nekem egy 6 éves kisfiam, akit olyan érzékeny és szégyenlős természettel áldott meg a teremtő, amelyet fiúktól nemigen fogad el a társadalom. Bezzeg a 8 éves exchibionista nővére 3 éves kora óta, ahol csak módja nyílik rá, szerepel. Ő minden iskolai előadás törzs-résztvevője, versmondó versenyek örökös nyertese.
Egy ilyen lány után érkezett a családunkba Barnabás, akire a Bari becenevet talán tudat alatt ragasztottuk, de valóban olyan, mint egy szelíd kisbárány. (Bár erősen foglalkozat a gondolat, milyen lenne, ha az eredetileg elgondolt Bendegúz névre anyakönyvezzük..)
Nos Bari ovis szereplős pályafutása a következőképp alakult:
Kiscsoport karácsonyán a meghitten éneklő gyerekek közül kétségbeesett sírással rohant hozzám. Kérdésemre, hogy mi a baj, ezt hüppögte:
- Énekelnek!
Hát az biztos.. No mindegy, év végére felbátorodott (legalábbis azt hittük), szívesen gyakorolta a szerepét (és itt nem ismételném meg újból, az előző zárójeles mondatrészt), ám csak az évzáró műsor feléig bírta, és akkor feladta: odaült mellém a közönség közé.
Majd két hét múlva elkezdett dadogni. Eleinte csak alig, - mi ismerve az ide vonatkozó szakirodalmat tudomást sem vettünk róla -, de aztán egyre jobban, a végén már őt magát zavarva leginkább. Irány pszichológia és logopédus, ahol első kérdésük volt, hogy milyen stresszhelyzet érte a dadogást megelőző időszakban. És akkor beugrott: a szereplés!
A dadogás egyik napról a másikra elmúlt, de szépen megkértük az óvónőket, hagyják őt!
Nekünk vannak a legtüneményesebb óvónőink, mert figyeltek rá, terelgették, dicséretekkel növelgették az önbizalmát, de szerepelnie nem kellett.
Középső csoport végén csak arra próbálták rávenni, hogy a ballagó nagy szerelmével - Fannival- forogjon a mese végén, mint királylány és királyfi. Bari belement.
Majd az előadás előtt két héttel megbetegedett. A műsor utáni napon pedig meggyógyult.
Tehát eddig mindig megúszta a szereplést, - olyan kicsi és olyan édes és olyan szégyenlős, hagyjuk hát - alapon.
Augusztusi gyerek lévén ő négy évig jár oviba, ezért év közben még nem stresszeltük sem őt, sem magunkat. De ősztől már nagycsoportos lesz, igazán illene részt vennie az évzáró műsorban. Így lett ő a Kis légy a mesében. Itthon megállás nélkül a szövegét hallgattuk, és nem csak az övét, betéve tudta az egészet.
Elérkezett a nagy nap! Vigyorogva lépett a terembe, boldogan, hogy lám, milyen ügyes! A mese elejétől szerepelt (volna). El is kezdte, de az első mondat után hirtelen a mosoly keserves zokogásba csapott át és innentől egy mukkot nem lehetett kihúzni belőle. Sírása túlharsogta a többiek szerepét, nagy korokodilkönnyeket hullajtva állt ott elkeseredve. És a Kis légy magyar hangja Ibolya óvó néni lett.
A lányom szaladt oda hozzá, és a sok kis ovis közt a 8 éves langaléta Bogi végig ott guggolt Bari mellett, puszilta, vigasztalta, óvta a sok - gonosz felnőttől -, Bari pedig úgy bújt hozzá, mint riadt kis madárka.
Az előadás végére megnyugodott, de a vállamba fúrva fejét ismét zokogásban tört ki. Ahogy csak tudtam, úgy öleltem, hogy érezze, minden rendben van. De ő csak sírt, s a kérdésemre, hogy mi a baj, ezt válaszolta édes kis 6 éves lényével:
- Az, hogy nem szerepeltem. Pedig én örömöt akartam neked szerezni.
És mit tesz ilyenkor az elérzékenyült bőgőmasina-anya? Összemossa könnyeit a fiáéval, és még az esti mesélés és altató ének után is elmondja neki, hogy:
- Azzal szerzed nekem a legnagyobb örömöt, hogy te vagy az én kisfiam!
Szerző: Izsó Anita
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértőnk, vagy ha egyszerűen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
.jpg)
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)