Interaktív, izgalmas színdarabok kamaszoknak
Hogyan hozzuk meg egy kamasz fiú kedvét a színházhoz?
Rainer Maria Rilke verse, mely a szobor által kiváltott nézői benyomásokról szól, így végződik: „Változtasd meg élted!”
A műalkotások, a katarzis, a színház lényege valójában csakis az, hogy a művészi élmény elfogyasztása után valamit változtatunk a világról való véleményünkön, a tetteinken, az életünkön. Egyszerűen szólva minden műalkotás, ami hat ránk, és ami miatt változtatunk, szerelünk valamit a világunkon és magunkon. A művészet szoros értelemben a napi túlélés egyik eszköze, a színház pedig nem egy távoli univerzum, hanem erre használható közös tér.
Ha kamasz fiúk számára akarjuk a művészi alapú katarzis érzését átadni, lehet, hogy jó nyomon járunk, ha nem a klasszikus színházi produkciókkal kezdjük, hanem alternatív színházi élménnyel próbáljuk (ez már színházi műszó) elérni náluk a színház iránti elkötelezettséget. A színház beszippantó élményvilágát legjobban ott lehet megélni, ahol a holt betű életre kel, ahol az alkotási folyamatban részt lehet venni, ahol közösséget lehet megélni, ahol a színház és az élet között olyan kicsi a távolság, hogy a lehető legkönnyebb átlépni a határt.
A közösségi színház vagy a színházi nevelés is jó belépő lehet a későbbi klasszikus érdeklődéshez. Nem kell megijedni attól, ha a kamasz a napi, a kortárs művészettől indul el – innen is el lehet jutni az Antigoné vagy Shakespeare veretes mondataihoz, azonban a jó belépő meghatározó lehet. Ezekkel a gondolatokkal szemezgetek a színházak kamaszokat is megszólító darabjaiból.
Nem félünk a sötétben
Ki hinné, hogy a kamasz gyerekek számára még szóba jöhet a Bábszínház? Mikor legutóbb elrángatott engem oda egy ismerősöm, elég nagy volt bennem az ellenállás, pedig felnőtt előadásként hirdették meg a felkínált darabot.
Aztán csak ültem ott székhez szögezve, amikor egy olyan előadás részesévé váltam, ahol a bábokkal együtt a bábok mozgatói is színpadra állták, és izgalmas módon hol a bábok beszéltek, hol a mozgatóik, mintegy képet adva arról, milyen befolyással lehet a személyiségre a bábut dróton rángató felettes hatalom.
A Bábszínház ma már nemcsak az óvodás korosztályt szólítja meg, hanem az iskolásokat, a középiskolásokat, a felnőtteket is. A Bábszínház Mozgató programja épp azért jött létre, hogy együtt lehessen játszani, alkotni, közös világokat teremteni, együtt másképp látni a világot. A néző és az alkotó az előadás során beszélgetnek, játszanak egymással, az előadást pedig feldolgozó foglalkozás követi, még a kulisszák és paravánok mögé is be lehet nézni. A Nem félünk a sötétben című darab kifejezetten a tinédzserkor nehézségeiről szól, érdemes akár iskolai osztállyal is megnézni. Az előadásokat követő beszélgetések elmélyítik a darab nézése során szerzett élményeket.
Anyám tyúkja
Sok fiatalt láttam az Örkény Színház Anyám tyúkja című teltházas előadásán. Kicsit féltettem őket, hiszen irdatlan mennyiségű klasszikus magyar vers képezi az előadás anyagát, ami ilyen töménységben talán nehéz lehet egy fiatal fiúnak. Azonban az este szinte elröppent a színész óriások előadásmódja miatt.
A versek felkeltek a papírról és diadalmasan éltek, köszönhetően annak, hogy az előadók lehántották róluk az évtizedes-évszázados pátoszt, és úgy bántak a szövegekkel, mintha hús-vér emberek mondták volna el az örömüket, bánatukat és olyan verseket választottak, melyek a napi tapasztalatainkhoz köthetőek.
A nézőtéren profán módon többször felhangzott a nevetés, amikor például József Attila Altató című versének szövege egy fáradt anya duruzsolásává vált, aki szinte könyörög Kisbalázsnak, hogy aludjon el végre. Az előadás olyan élményt szolgáltathat a fiataloknak, hogy a versek nem elvont és unalmas szövegek csupán, hanem a mindennapjaink szerves részei. Az Örkény Színház egyébként működtet iskolásoknak szóló Műhelymunka lehetőséget is Kaptár néven, ami több, mint színházi szabadiskola: közösség is.
Az Áruló
A Kolibri Színház már 2002-től színházi nevelési programot indított a középiskolás gyerekeknek, hogy a színházi alkotó művészek és a fiatalok beszélgethessenek egymással.
Az ifjúsági előadásaik nem steril színpadi művek, hanem kapcsolatteremtések, melynek célja a fiatalok bevonása a művészeti munkába, izgalmas kérdések és témák körüljárása a színházi védett térben.
Az Áruló című darab például egy interaktív nyomozójáték, melyben egy lány veszélyben érzi magát és bujkál az anyja elől. Úgy éli meg, hogy senkiben nem bízhat, csak egy pizzafutár és a nézők vannak a segítségére, akik egy telefonos applikáció útján alakíthatják az eseményeket. A nézők valójában résztvevőivé válnak a történetnek, nem csak tétlen szemlélődők. Hogy a döntéseinknek milyen következménye van, az ebben a darabban a szemünk előtt játszódik le, kipróbálhatják tetteik következményeit anélkül, hogy valós károsodást okozhatnának a szereplőknek vagy önmaguknak.
A Szülőjavító
A Káva Színház szintén a közönség bevonásán alapuló előadói technikát alkalmaz, mely átengedi a nézőt a színészek köré vont kordonon. Ezek a darabok egy fiktív világot hoznak létre, ahol a fiatal képes döntéseket hozni és azokat beviheti a darab világába. A Szülőjavító című darab például egy olyan részvételi darab, mely felsős általános iskolásokat hív be a játékba.
A történet a 14 éves Benedekről szól, akinek édesapja külföldön dolgozik, így a fiú rengeteg időt tölt otthon egyedül. A darab a szabadság kérdését járja körül, vagyis hogy meddig tart és mik a határai? Hol a szülői felelősség széle?
A Káva Színház némelyik produkciójával iskolákba is kimegy, és ott együtt élik meg a darabot a közösséggel. A bevonódás mértéke a részvételi színház esetében óriási lehet, vagyis a „Változtasd meg élted!” – effektus a kamaszkori fejlődés látványos mozgatójaként működhet.
Kösszhasznúsági jelentés
Viszonylag új lehetőség a színházi életben a közösségi színházi produkció. A Mu Színház egyik darabja, a Kösszhasznúsági jelentés egy ilyen darab. A színházi térben olyan hiteles szereplők jelennek meg, akiknek életük része az önkéntes munka, ennek nehézségeiről és szépségeiről vallanak. A szereplők, akik másfél óra erejéig a színpadra lépnek, nem színészek, hanem hétköznapi emberek.
A katarzis lehetősége és az életünk megváltoztatásának reménye itt nem a színészi játék kapcsán jelenik meg, hanem annak során, hogy a színházi térben hús-vér emberekkel és mindennapi problémákkal találkozhatunk, tíz civil emberrel, aki szabadidejében tesz valamit azért, hogy a világot előbbre vigye. Itt a fiatal olyan emberekkel találkozhat, akikkel a valódi életében nagyon kicsi eséllyel ismerhetne, beleláthat az életükbe, gondolataikba, érzéseikbe.
Kezdhetek folytatódni
A Radnóti Színház Kezdhetek folytatódni című Petri-estje szintén rendhagyó előadás, melynek fergeteges hangulata van. Pál András és Rozs Tamás valami olyan párbeszédet hoznak létre egymás között és a nézőkkel a Petri verseken keresztül, amiből én nem hagynám ki a kamasz fiamat.
Nem egy átlagos verselős műsor ez sem, a versek olyan természetességgel szólnak, mintha a költészet csupán az élet egyik nyelve volna. Ebben az előadásban még egy cselló is megszólal, vagyis inkább brummog.
Cyber - Benne vagy...?
Az iskolai bántalmazás, a bullying jelensége riasztó mértékben emelkedett az utóbbi években. Amikor Meszlényi-Bodnár Zoltánnal, a Nyitott Kör egyesület egyik alapítójával beszélgetek, megegyezünk abban, hogy a mi hajdani osztályainkban is jelen volt a bántalmazás, a szerepeket akkor is felvették a gyerekek, volt áldozat, volt akkor is bántalmazó, csatlósok, együtt nevetők, és mélyen hallgató szemlélők is... Ma annyi a különbség, hogy az osztály látható viselkedése mögött ott áll egy láthatatlan, de óriási veszélyekkel teli virtuális tér, a cyber világa. A darab címe is ez: Cyber - Benne vagy...?
A darabban két és fél hét iskolaidőszak játszódik le három óra alatt, ahol a történet sodrásában hol lelassul az idő, hol pedig hirtelen magával ragad. A pokoli indító ötlet az, hogy még a játék megkezdése előtt az egész osztály kap egy fapados közösségi oldalra hasonlító alkalmazást a telefonjára, mely a tanárt játszó karakter számára láthatatlan.
A darabot osztályok számára adják elő, az előadásról itt írtunk bővebben: "Kezedben van, használhatod" - színházi neveléssel a bullying ellen
Követőinket is megkérdeztük: ezeket a darabokat ajánlottátok ti a kamaszoknak
A következő listát kamaszokat nevelő követőink ajánlása alapján közöljük, jegyvásárlás előtt mindenképp ellenőrizd a korhatárt, és dönts körültekintően arról, hogy a kamaszodnak való-e az adott darab az interneten található leírások alapján.
- Pál utcai fiúk
- Dzsungel könyve
- S.Ö.R
- G.Ö.R.CS.
- Ezeregy éjszaka
- A kincses sziget
- Valahol Európaban
- Időfutár
- A padlás
- Legyetek jók, ha tudtok
- Pankreátorok
- Hajmeresztő
- Őrült nők ketrece
- Rettenetes szülők
- My Fair Lady
- Kertész utcai Shaxpeare-mosó
- István, a király (junior)
- Vámpírok bálja
- A tizenötödik
- Válogatáskazi
- Isten pénze
- Kisherceg
- We Will Rock You
- Vámpírok bálja
- Az osztály vesztese
- Six
- Oidipusz
- Hannibál Tanár Úr
- Toldi
- A kutya különös esete az éjszakában
- Macskák
A színház lehet közösségi tér, lehet egy olyan helyiség, melyen át bevezetjük kamasz gyerekeinket a felnőtt közösségbe, magába az életbe, és tehetjük ezt olyan előadásokon keresztül, mely fiatalokra van hangolva, miközben komoly értékeket hordoz.
„Hogy elérjek a napsütötte sávig,
hol drapp ruhám, fehér ingem világít,
csorba lépcsőkön föl a tisztaságig,
oda, hogy szél zúg, fehér tajték sistereg,”
Petri György: Hogy elérjek a napsütötte sávig (részlet)
Indexkép: Depositphotos.com
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)