A léleksimogató báb

Én egy kicsit tudok varázsolni... úgy hiszem. Ez az, amivel segíteni tudom az apró gyermekeket. Néha a csillogó szemükön látom, arcuk ragyogásából gondolom, hogy így van.
Ha egy tüll anyagból készített madárkát kicsi kezük fészkében, odaadó szeretettel, szinte csak szemükkel, mosolyuk melegével simogatnak, és oly óvatosan érintik, hogy szárnyát ne törjék, akkor az a madár varázsolt. Vagyis aki a madarat reptette, aki szárnyát mozgatta, az életre keltette az anyagot, lelket öntött belé.
És persze, ő maga is repült egy kicsit. Olyankor, a varázslatkor, van egy röpke csend, egy pillanat, amitől boldogabb lehet az ember. Hát ezt hívom én léleksimogatásnak. Így hiszem, és így élem meg. Reptetni szeretnék, és egy kicsit magam is repülni: nevelni szeretetből, szeretettel, tudással. 

Kapcsolatteremtő játékok

A csoport kedvenc macija, Brumi, egy puha medve. Hozzá lehet bújni, meg lehet ölelni, fülébe lehet súgni bánatot, s örömöt, és a medve koma is vissza tud simogatni, puha meleg bundájával.
Ő az én otthoni medvém, aki oda költözött hozzánk az oviba, így különös érzelmi ereje is tud lenni. Kitüntetés, ha Brumi valakivel aludni szeretne, vagy csak az ölébe bújni mesehallgatás közben. Van saját meséje, ami róla szól. Ezek egyszerű „én mesék”, melyek nagyon közel állnak a kicsikhez. Ismételten csak ezeket szeretnék hallgatni. Brumi a játékukban is szerepel, játszótárs, játékeszköz.
Kedves játék, mely sok mindenre megtanítja az apróságokat, amikor Brumit kézről kézre adják a körben ülő gyerekek.

A rituáléja a következő: akinél Brumi van, választ egy kisgyereket, átadja neki a macit. De nem akárhogyan ám! Átadás előtt el kell búcsúzni a macitól - meg lehet simogatni, ölelni, puszilni, fülébe súgni valami titkosat - és meg kell „kérni” az új „gazdit”, hogy vigyázzon rá – őt is lehet simogatni, ölelni, vagy rámosolyogni.
Beszélni nem lehet, de mégis tudnunk kell, hogy jó helyre vittük-e. Brumi ekkor már nem csak maci, nem csak egy tárgy, hanem egy fontos darab az életünkből, amit nem lehet bárhogy, bárkinek csak úgy odaadni. Legalábbis Bruminak azzá kell válnia, hogy ne lehessen, „fel kell ruházni” ezekkel az értékekkel, életre kell kelteni szeretettel, hogy csodákat tudjon tenni! És így tud is!

Brumival sok-sok „nem szeretem” dologra rá lehet bírni a gyerekeket, vigasztalásra is „csodafegyver”, és amikor Mackó napkor az otthonról hozott Medvék megtöltik az óvodát, lehet vele mackótáncoltató versenyt is rendezni.

Az, hogy ez a báb éppen egy maci, véletlen. A fontos, hogy szerethető figura legyen, jó legyen megölelni, kellemes érzés fogja el a gyerekeket érintésekor, simogatásakor. Figyelni kell minden érzékszervre, meg kell tanítani a gyerekeket, hogy használni is tudják azokat. A bundáját simogatni lehessen, magunkhoz ölelve legyen finom, tiszta illata („Olyan anya illata van.”), „lépésekor” halljuk puha tappancsait, már csak ránézni is legyen gyönyörűség, és egy játék alkalmával eledeléből mézet is kóstolhatunk.

Fűzze valami érzelmi szál a csoporthoz. Ez az én mackóm, úgyhogy egy kicsit én vagyok ő, ill. ő olyan, mint én.
Fontos, hogy lehessen vele azonosulni, éljen a csoporttal együtt. Nem tolakodóan, de vissza-visszatérő társ legyen, például a meseszertartás szereplőjeként ő szólaltathatja meg a zenedobozt, vagy elalvás előtt simogathatja a szépen fekvőket, stb...
Legyen benne valami misztikus, tudjon valami csodát, és azt csak ő tudja. Ettől lesz ő különös, ettől lesz ereje, ezért tud majd hatni.

Mindenkinek ki kell várnia, hogy hozzá érjen a kedves báb, ez lehet maga a kör adta sor, vagy a játékoknak megfelelő sorrendiség. Az elfogadó, nyugodt hangulat lecsendesíti a gyerekeket, és megtapasztalhatják a csend békéjét is. A felnőttet ezen játékok segítik a gyermek megismerésében, elfogadásában, a szeretetkapcsolat kialakításában, és felerősödhet általuk a magabiztossága. Az egymásra figyelés, az érintés mind-mind simogató, gyógyító erejű, mely felemeli, „bearanyozza” a lelkeket, s szíveket.

• „Te ki vagy?” (körben ülve) - A körbejáró báb, mindenkinek bemutatkozik, és várja a válaszokat. Lehet ez név, vagy jel, vagy akár lakcím is, bármi, amit szeretnénk.
• „Kukucs, itt vagyok!” - Hagyományos kukucs játék, ami bármikor, bármilyen játékhelyzetben „bevethető” a legkisebbek örömére, és a nagyobb gyerekek szórakoztatására is. Figyelemfelkeltő, játékba hívó, jókedvre derítő játék.
• „Örülök, hogy megjöttél!” - Minden érkező kisgyereket köszönthet a báb már az ajtóban, vagy kikukucskálva az öltözőbe. A szülőket is megszólíthatja akár. Személyes és meghitt legyen, ne sablonos! Érezze a megszólított, hogy „Fontos vagy nekem, örülök, hogy itt vagy!”
• „Szerbusz!” - A köszönés különböző formáinak elsajátítása, gyakorlása.
• „Annak adj, akit szeretsz!” - Választhatnak a gyerekek valakit a körből, akinek adják a bábot és közben gyakorolhatják a „tessék, köszönöm, szívesen” szófordulatokat, de e mellett sok minden kiderülhet a csoport baráti kapcsolatairól, és a magányos kisgyerekekről is. Ezekre is figyelnünk kell! A lehető legegyszerűbb játék, és mi mindent megmutat, mi mindenben segíthet! 
• „Vigasztalj meg!” - Brumi nagyon bánatos, mert ….ki kell találni egy történetet, esetleg ami éppen aktuális a csoportban, pl. nem akar játszani vele senki. Hogyan tudnánk megvigasztalni? Lehet a bábról beszélni, mesélni vagy beszélhet maga a báb is. 
• Befogadó játék - Gryllus V.: Hallgatag erdő című dala. Elkezdem énekelni a dalt és egyik kezemben egy pillangóval. A pillangó szálldos egyik kezemből a másikba, lebegteti szárnyait, kíváncsiskodva száll körbe-körbe, s énekelve kérdezi: ”Hallgatag erdő titkot rejtő, mondd el a mélyed mit rejt néked?”.
  Az erdő válasza, s ekkor a pillangó megpihen a karomon: „Rejtem a tölgyet, rejtem a...”
  Kis pillangó kéri az erdőt: „Hallgatag erdő szépen kérlek…”
  erdő: „Szépen , ha kéred elrejtlek téged”, és az erdő befogadja a lepkét, összezárom a karom, megölelem, elrejtem, megóvom  a pillangót.
  És már jöhet is a játék, mert mindig van, aki szeretne pillangó lenni, és szeretne bebújni az erős, nagy, hívogató, rejtet adó erdőbe. Nem baj, ha a gyerekek nem tudják énekelni a dalt, de örömmel reptetik a lepkét, és azonosulnak vele. Megérezhetik az ölelő védelmet, a biztonságot…                                                          

A „Keressük a Legkreatívabb óvónőt” pályázatra beérkezett cikk.