Egy napon felkerekedtek a téli csodák erdejében, hogy eleség után nézzenek. „Szépen sorjában gyertek utánam, ne maradjatok le! - kiáltott az anyjuk. „Gyere már Kázmér!” A kis rénszarvasbika ahelyett, hogy rendesen követte volna a többieket, folyton visszafordult, miközben dacosan megrázta bundáját.
„Esik a hó a hátamra és annyira fázik a lábam, hogy járni is alig tudok.” - mondta Kázmér. Most is, mint mindig csak nehezen tudott testvérei nyomában haladni.
A kis rénszarvas így álmodozott magában: akármennyit is szórnak rám az angyalok ebből a hideg porból, egyszer majd én leszek a legnagyobb egy napon pedig ennek az erdőnek a királyaként fognak tisztelni. Sóvárogva nézett a felnőtt rénszarvasok után, közben össze-vissza szaladgált az erdőben. Ott lábatlankodott az állatok között, akik sokszor megbotlottak benne.
„Ne légy már olyan vad Kázmér!” - korholta édesanyja és nagyot sóhajtott. „Bár csak szófogadó lenne a fiam!”
Kétségbe esésében arra gondolt, hogy felkeresi a Manókirályt, adjon neki tanácsot, mit kezdjen ezzel a gyerekkel.
Így is lett. Az egész család elindult az erdei manók királyához, aki egy öreg bükkfa odújában már sok-sok éve aludta az igazak álmát. Amikor felébredt és fel akart kelni, észrevette, hogy szakálla a földbe gyökeredzett. A legkisebb mozdulat is fájdalmat okozott neki, ezért hangosan jajgatott. Az állatok ettől igen megijedtek és elrejtőztek a bozótban.
„Aki megszabadít engem innen, annak teljesítem három kívánságát!” - kiáltotta. Az állatok azonban nem mertek közeledni a manókirályhoz.
Kázmér csak később ért oda és mit sem sejtett az egészből. Amikor egy nagy adag hó a hátára zúdult az egyik fáról, ő pedig - szokása szerint forgolódni kezdett és erősen megrázta magát, valahogy kiszabadította az öreg király szakállát is.
„Nézd csak, milyen nagyszerű teremtés ez a kis rénszarvas!” - kiáltotta örömében az öreg király.
Igazán ügyes és segítőkész vagy, ezért most hármat kívánhatsz. Csak rajta!
Kázmér gondolkozott egy kicsit, majd rúgott egyet a patájával és ezt mondta: "Azt kívánom, tűnjön el a hó!" Azonnal teljesült is, amit kimondott.
”Kázmér, milyen ostobaságot műveltél!” - kiáltotta édesanyja. „Hogyan fog most eljutni a mikulás szánjával az erdőbe?”
A manókirály tovább szeretett volna aludni, ezért sürgette Kázmért, mondja a második kérést. „Ne legyen többé szánkója a Mikulásnak,” - kívánta Kázmér.
Akkor egyszeriben ott termett a Mikulás, hatalmas és erős rénszarvasai kíséretében és kétségbeesetten panaszkodni kezdett: „Micsoda szörnyű szerencsétlenség, mint derült égből a villámcsapás, egy szempillantás alatt eltűnt a szánom, most mit tegyek? Rajta volt az összes ajándék, amit szét akartam osztani a gyerekek között a világban. Ekkor előlépett Rudolf, a Mikulás legfőbb szánhúzó rénszarvasa, amikor pedig meglátta a Manókirályt és Kázmért, rögtön megértette, miről is van szó.
„Kázmér, te tisztára megbolondultál, mi lesz most, ha nem tudjuk húzni a Mikulás szánját.”
„A harmadik kívánságom, hogy minden rénszarvas...” - kezdte Kázmér.
„Most már aztán tényleg hagyd abba!” - kiáltott közbe a Manókirály. „Nehogy eltüntesd nekem az összes rénszarvast a kívánságoddal, hiszen te is az vagy. Kázmér, gondolj ránk és a gyerekekre, hogyan fogják majd megkapni az ajándékaikat?”
Ekkor odalépett Rudolf, a legnagyobb, legerősebb rénszarvas a legkisebbhez és így szólt:
„Hatalmas Kázmér, sorsunk a te kezedben van. Gondold csak meg, neked, nekem és minden élőlénynek össze kell tartani. Kérlek, vond vissza a kívánságodat!” Kázmér hiúságának igen csak hízelgett, hogy ez a pompás állat ilyen alázatosan beszél vele.
„Jól van” - mondta, „Akkor harmadjára azt kívánom, minden legyen úgy, ahogyan volt.”
Szempillantás alatt újra ott termett a szán, ismét hatalmas hó fedte be az erdőt, megint mély álomba szenderült a Manókirály.
A Mikulás pedig a helyes döntés jutalmaként megígérte Kázmérnak, amint felcseperedik, ő lesz a vezérszarvas. Még ma is ott lépdel Kázmér Rudolf mellett, együtt húzzák a Mikulás szánját és viszik a gyerekeknek a sok-sok ajándékot szerte a világba.
Szeretnéd kifesteni a mesét?
Nyomtasd ki az ábrát.
Kázmér a rénszarvas - mese kifestővel |
Kázmérék négyen voltak testvérek: Bori, Vili, Ottó, és a legkisebb Kázmér. Különös kis jószág volt ő, mert utálta a havat.
MEGOSZTOM A FACEBOOKON! |
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)