Magányosan, elhagyottan élt öregapó és öreganyó. Öregapó fenyőszurkot főzött az erdőben, öreganyó otthon küszködött. Üres volt az udvaruk, nem volt se ökrük, se tehenük, de még tyúkocskájuk sem. Nagyon szegények voltak.
Öreganyó nem hagyta nyugodni öregapót.
- Csinálj legalább egy szalmabocit!
- Mi jut eszedbe? Mire jó az a szalmaboci?
- Magammal viszem a mezőre, és legeltetem.
Mit tehetett öregapó, elővette a szurkosvödröt, és szalmából összeragasztott egy kis bocit. A hátát és oldalát jól bekente szurokkal.
Reggel az öregasszony fogta a guzsajt meg az orsót, és kivitte a szalmabocit a legelőre. Leült a domboldalon, pergetni kezdte az orsót, és így dúdolt magában:
Legelj, legelj, kis boci, legelj, szurkos hátú,
Legelj, legelj, kis boci, legelj, szurkos hátú.
Pergett az orsó, csavarodott a fonál, közben öreganyó elaludt.
A sötét erdőből, a nagy fenyőfák közül egyszer csak ott termett a medve. Rámordult a szalmabocira:
- Hát te ki vagy?
- Én vagyok a szurkos hátú szalmaboci!
- Adj egy kis szurkot, bekenem az oldalamat, felkarmolták a kutyák!
A szurkos hátú szalmaboci hallgatott.
Megharagudott a medve, fölemelte a mancsát, belekarmolt a boci szurkos oldalába, és - odaragadt a mancsa.
Öreganyó felébredt, és éktelenül kiabálni kezdett:
- Apó, apó, gyere gyorsan! A kis boci medvét fogott!
Öregapó elcsípte a medvét, és belökte a pincébe.
Másnap reggel az anyó megint kivitte a szalmabocit a legelőre. Leült a domboldalon és pörgetni kezdte az orsót, s így dalolt magában:
Legelj, legelj, kis boci, legelj, szurkos hátú,
Legelj, legelj, kis boci, legelj, szurkos hátú.
Pergett az orsó, csavarodott a fonál, közben öreganyó elaludt.
A sötét erdőből, a nagy fenyőfák közül ott termett a farkas. Rámordult a szalmabocira:
- Hát te ki vagy?
- Én vagyok a szurkos hátú szalmaboci!
- Adj egy kis szurkot, bekenem az oldalamat, felkarmolták a kutyák!
- Vegyél magadnak, ha akarsz!
A farkas mancsa is odaragadt a szalmaboci oldalához.
Öreganyó felébredt, és nagyot kiáltott:
- Apó, apó, a kis boci farkast fogott!
Öregapó elcsípte a farkast, és belökte a pincébe.
Legelteti a kis bocit az öreganyó a harmadik napon is. Addig pergette az orsóját és font, míg el nem aludt.
Odaszalad a róka. Kérdezi a kis bocit:
- Hát te ki vagy?
- Én vagyok a szurkos hátú szalmaboci!
- Adj egy kis szurkot, galambocskám, a kutyák felkarmolták az oldalamat.
- Vegyél magadnak, ha akarsz!
Odaragadt a róka is.
Öreganyó felébredt, elkiáltja magát:
- Apó, apó!
Öregapó a rókát is bedobta a pincébe.
No, ezek szépen összegyűltek.
Ráült az öregapó a pinceajtóra, és így szólt:
- Lehúzom a medve bőrét, pompás bunda lesz belőle!
Hallotta ezt a medve, és megijedt.
- Engedj inkább szabadon, hozok neked mézet.
- Nem csapsz be?
- Nem, nem!
- Na, menj! - és kiengedte a medvét.
Aztán elkezdte a kését élesíteni.
A farkas megszólalt a pincében:
- Miért élesíted a kést, nagyapó?
- Lehúzom a bundádat, és meleg sapkát varrok belőle télire!
- Engedj el engem is. Birkákat hajtok az udvarodba!
- No, nem bánom. De be ne csapjál! - s elengedte a farkast.
Újra élesíti a kését.
- Mondd meg nekem, apóka, miért élesíted a késed - kérdezi a róka.
- Mert szép a bundád! - válaszolja nagyapó. - Meleg gallér lesz belőle anyónak.
- Jaj, ne nyúzd le a bundám. Tyúkot, kacsát, libát hajtok az udvarodba.
- No, nem bánom, de be ne csapj!
És kiengedte a rókát is.
Hajnal felé, még meg se virradt, kip-kop, kopogás hallatszik az ajtón.
- Apó, apó, zörgetnek az ajtón, nézd meg, ki van kint.
Apó kimegy, és látja ott a medvét. Egy nagy, odvas fatörzset hozott, tele mézzel.
Elvette az apó a mézet, és elrakta.
Kip-kop, újra kopognak az ajtón. A farkas idehajtotta a birkákat.
Nemsokára a róka is megjött, s egy sereg tyúkot, kacsát, libát hajtott be az udvarra.
Örült öregapó, örült öreganyó.
Boldogan éltek, már nem voltak szegények.
www.abbcenter.com/mese
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)