A cinkotai kántor

Mátyás kiment egyszer Cinkotára, meghallotta, hogy a pap, a katolikus pap duplán szedi a béreket, a lukmát, felhívatta a Mátyás király az udvarába, halálbüntetés mellett, hogy reggel jelenkezzen. A cinkotai kántor meghallotta, hogy a plébánosának föl kell menni a Mátyás király udvarába. Azt mondta neki, hogy adjon neki egy öltözet ruhát a plébános úr.

- Én megyek föl a plébános úr helyett Mátyás király udvarába. Én majd megfelelek a királynak.
Mátyás, mikor felérkezett a pap ruhába öltözött cinkotai kántor, azt kérdezi tőle, hogy megjöttél, pap?

- Megjöttem.

Az első kérdés az, hogy hol kél fel a nap. Azt mondja, hogy kegyelmednek Budán, nekem pedig Cinkotán.
A másik kérdés, hogy mit ér a király.

- Hát hogyha Jézus Krisztus őfelsége harminc ezüst dénárt ért, akor a mi Mátyás királyunk is megér huszonkilencet.

- Jól van, plébános, megfeleltél! Hanem most mondd meg, hogy mit gondol a király!

- A király őfelsége azt gondolja, hogy a cinkotai pap áll előtte, pedig a cinkotai kántor áll előtte.

- Ez is jó van, hanem most, cinkotai kántor, mit kérsz, amiért megfeleltél a papod helyett?

Azt kérem, hogy Cinkotán még egyszer nagyobb legyen az icce, (nagyon szerette a sört) mint másik helyiségekbe.

- Megadom neked!

Csak elfelejtette a kántor kérni a Mátyás királytól, hogy ugyanaz az ára legyen annak a nagy iccének is, mint a másik községekben a kicsinek