Pajzsmirigyműködés és menstruációs zavar

Mikor beszélhetünk menstruációs zavarról:

• Ha az erős vérzés 24 óránál hosszabb
• Ha szabályos ugyan, de 7 napnál hosszabb
• Ha a periódusok rövidebbek 21 napnál
• Ha 3 hónapnál hosszabb ideig kimaradnak
• Ha ismételten és szokatlanul fájdalmasak és görcsös jellegűek
• A szabálytalan periódusokban, a vérzés elmaradása és a fokozott vérzés esetén feltétlen gondolni kell a pajzsmirigy autoimmun gyulladásos betegségeire és működési zavaraira

Leggyakrabban a pajzsmirigy csökkent működése, az autoimmun thyreoiditis esetén fordul elő „nem magyarázható” vérzészavar. Ilyenkor gyakori a viszonylag csökkent étvágy melletti hízás, fáradékonyság, feledékenység, hajhullás, depresszió hajlam. További gond az, hogy a pajzsmirigy autoimmun betegsége lényegesen gyakoribb nőkben, másrészt az aránya a 20. életévtől kezdve egyre gyorsabban növekedik. Ez többször oka a csökkent működésnek és a meddőség egyre nagyobb hányadának.
 
Mi a perimenopauza?
Ez egy olyan hormonális állapot, amely évekkel megelőzi az utolsó menstruációt. A betegek egy része azt mondja: „én még menstruálok és csak a 40-s éveim elején vagyok”. Valóban a menopauza a menstruáció periódusok végét jelenti, amikor már 1 éve nincs havi vérzés. Ez az időszak az amerikai nőkben átlagosan az 51. év. Ezért a perimenopauzát úgy szokták definiálni, mint azt az időszakot, amely a menopauzához vezet és átlagosan 10 évvel megelőzi annak bekövetkezését. Ez a harmincas évek végétől, a negyvenes évek elejétől szokott kezdődni.

Miért fontos ezt tudni? Mi történik a perimenopauzában?
Amikor Ön megszületik, akkor átlagosan egy millió petesejtkezdeménye van, amelyből a pubertásig 75-300 ezer marad.  Az első menstruáció után, a reproduktív periódusban 400-500 pete érik meg és válik potenciálisan megtermékenyíthetővé.  A menstruációs ciklusokat az ösztrogén és a progeszteron szintjének váltakozása jellemzi. A perimenopauzában döntően a petefészek sejtjeinek öregedése következtében, az általuk termelt hormonok: az ösztrogén és a progeszteron szint fokozatosan csökkenni kezd.  A petesejtek hormontermelését az agyalapi mirigy hormonjai: az FSH és az LH stimulálja. Mivel a petesejtek érzékenysége a korral csökken, ezért az agyalapi mirigy úgy próbálja kompenzálni (kezdetben sikerrel), hogy megnöveli ezeknek a stimuláló hormonoknak a mennyiségét. A perimenopauzában tehát egy fokozatos FSH szintemelkedés figyelhető meg. Ebben a periódusban egyre gyakrabban fordul elő, hogy a petesejtek nem érnek meg, a petesejt nem jut ki, progeszteron nem képződik és ún. „anovulációs ciklusok” jönnek létre. Ennek hatására a méh nyálkahártyája a szokásosnál korábban válik le, így a menstruációs periódusok megrövidülnek. A rövidebb menstruációs ciklus a perimenopauza egyik legáltalánosabb tünete. Az ösztrogén szint csökkenése és az FSH szint emelkedése összetett, nem mindenkinél egyformán és azonos időben jelentkező tüneteket vált ki.

Melyek ezek?

• A menstruációs periódusok szabálytalanokká válnak: fokozott vérzés lép fel, „fantom periódusok” jelentkeznek, amelyeket az jellemez, hogy a tünetek hasonlítanak a menzesz előttiekhez, de vérzés nem következik be. Fontos tudni azonban, hogy a vérzészavarok esetén ilyenkor is ki kell zárni esetleges daganat jelenlétét!
• Csökken a fogamzásképesség, fokozatosan meddőség alakul ki.
• Az emlők mérete és konzisztenciája változik.
• A hüvely nyáktermelése változik, érzékenyebbé válik.
• Gyakoribb a vizelési inger, a fertőzésre hajlam.
• Alvászavar lép fel, nehezebb elaludnia, gyakrabban ébred fel.
• A testsúly növekszik: ráadásul a hason, a combokon, csökken az izomtömeg.
• Hangulati ingadozás következik be: hőhullám, éjszakai izzadás, ingerlékenység, a stressz tűrő képesség csökken, szorongás, mérsékeltebb munkaképesség.
• Csökken a libidó.
• Hajhullás lép fel főleg a fejtetőn, de a test más részén is, ugyanakkor a „nem kíván helyeken” az arcon, a hason pedig fokozódik.
• A bőr és a kötőszövetek szárazzá válnak, elvékonyodnak, viszketnek.
• Görcsök jelentkeznek a lábban, a vállban.
• Szívpanaszok gyors és néha szabálytalan szívdobogásban jutnak kifejezésre.

Pajzsmirigy betegségem van-e vagy perimenopauzám? Ez fontos és gyakori kérdés!
Ennek oka, hogy több tünet nem csak a perimenopauzában, hanem a pajzsmirigybetegségben is jelentkezik.

A pajzsmirigybetegségben ugyanis gyakoriak az alábbi tünetek:

• Menstruációs zavarok (a csökkent és fokozott működés esetén egyaránt)
• Feltűnő az elhízás
• Fokozott ingerlékenység, szívdobogásérzés, alvatlanság éppen úgy lehetséges, mint az aluszékonyság, depresszió
• Hajhullás gyakori
• A bőr szárazság és fokozott izzadás egyaránt lehetséges

 Perimenopauzában csökkent az ún. anti-Müller hormon (AMH) szintje

Mi is az AMH?
Ezt a hormont a petesejtek termelik. Ma már ismerjük a kémiai szerkezetét és funkcióját. Az AMH szintje a petesejtek funkcióját, „rezervjét” tükrözi. Ez talán az egyik legjobb tükrözője annak, hogy a petesejtek öregedése milyen mértékű. Ugyanis az életkorral általában párhuzamosan csökkent a szintje (1. ábra).
 

(1. ábra) Az életkor és az AMH szint összefüggése

A termelődését azonban az öröklődésen kívül más tényezők is befolyásolják. Ezek között kiemelkedőek az autoimmun betegségek (szisztémás autoimmun betegségek, ill. a pajzsmirigy autoimmun betegségei), a fogamzásgátlók, a dohányzás. Az AMH meghatározása lényeges a mesterséges megtermékenyítések előtt. A meghatározásnak egyre több formája ismert. Azt is kiemelik, hogy  célszerű az agyalapi mirigy stimuláló hormonjával  az FSH-val együtt meghatározni. Fontosnak tartom azt az észrevételt, hogy a policisztás petefészek megbetegedésben (PCOS-ben) szenvedők vérében az AMH szintje feltűnően magas (!). Ennek egyelőre diagnosztikus jelentőséget tulajdoníthatunk, de nagy valószínűséggel a közeli jövőben terápiás szerepe is lesz (Athanasia Piouka és munkatársai: Anti-Mullerian hormone levels reflect severity of PCOS but are negatively influenced by obesity: relationship with increased luteinizing hormone levels. Am J Physiol Endocrinol Metab 296: E238–E243, 2009.) (2. ábra)
 

(2. ábra)  Az AMH szintje  a kontroll, nem PCO-s és PCO-ban szenvedőkben

Az AMH-nak fontos szerepe van az in vitro megtermékenyítésben (IVF):
A legújabb kutatások kimutatták, hogy a normál AMH szint esetén az IVF 2,5-ször sikeresebb, mint alacsonyabb érékeknél. Az AMH szint tehát fontos jelzője lehet az IVF sikerének. Uppsalában 2008 és 2011 között egy olyan prospektív tanulmányt végeztek, amelyben 892 asszony vett részt.  A tanulmány végső következtetése az volt, hogy amennyiben az AMH szintje 2,94 felett volt, akkor a megtermékenyítés sikeresnek bizonyult.

Az olvasóban ezek után nyilvánvalóan felötlik, hogy lehet-e befolyásolni az AMF képződését, netán van-e mód a stimulálásra?
A legújabb tudományos kutatások azt mutatják, hogy igen!  A múlt hónap elején jelentek meg a meggyőző eredmények, amelyek azt mutatták, hogy a DHEA (dehidroepiandroszteron) nevű hormon képes az AMH szintjének fokozására (Yilmaz N, Dehydroepiandrosterone supplementation improves predictive markers for diminished ovarian reserve: serum AMH, inhibin B and antral follicle count. Eur J Obstet Gynecol Reprod Biol.).   Előfordulhat, hogy ez a módszer sem hoz eredményt. Ebből a szempontból fontosak azok a legújabb adatok, amelyek azzal a biztató eredménnyel kecsegtetnek, hogy gén technológiával (ahogyan ma már nagyüzemileg előállítják az inzulint is), az AMH is rövidesen hozzáférhető lesz (Effects of Recombinant Human AMH on SCF Expression in Human Granulosa Cells. Hu R és munkatársai: Cell Biochem Biophys. 2013 May 31).

Mi  a teendő?
Amennyiben a perimenopauza tüneteit észleli magán, akkor célszerű az alapvető fizikális vizsgálatokon túlmenően tisztázni:

• A pajzsmirigy működését, a TSH-n kívül a perifériás hormonok (T3-T4  is!) szintjét,
• az esetleges autoimmun betegség fennállását,
• az elhízás fokát (ha van), vércukor és az inzulin szintjét.

A menstruációs ciklus jellegét, az ösztrogén és progeszteron mellett az FSH és az AMH értékét.

A megelőzés kérdései:

• Törekedni kell arra, hogy fiatal korban vállalják a gyermeket, amikor a fogamzás lehetőségei a legjobbak! Sajnos világszerte kitolódik ez az életkor, s ezért is van egyre több gond a gyermekvállalás körül.
• Egyre több ismerettel rendelkezünk az emberi hormonrendszerre zúduló veszélyekről és azok forrásairól. Riasztó következtetésekkel járó kutatási eredmények igazolják az EDC-k („Endocrine Disrupting Chemicals”) emberi szervezetre gyakorolt hatásait: bebizonyosodott, évtizedeken át elsiklottunk a hormonháztartás egyensúlyát súlyosan megzavaró, élelmiszerekben, ivóvízben, kozmetikai és háztartás-vegyipari termékekben, műanyagokban és egyéb úton ránk leselkedő ártalmak felett. Az időzített bomba már ketyeg. A következmények súlyosak: autoimmun betegségek, elhízás, meddőség, sterilitás, megváltozó nemi jelleg! (Erről a kérdésről korábban már részletesen írtam).
• A gyermekvállalás előtt célszerű kizárni az autoimmun betegségeket, ill. kezelni azokat (pl. pajzsmirigybetegségek).
• A hiányzó hormonok pótlása ma már sokat segíthet.
• Nem szabad elfeledkezni olyan egyszerű dolgokról, mint a testsúlycsökkentés (az AMH szint ilyenkor emelkedhet!), az ésszerű mozgás, fitness, a dohányzás elhagyása, a pajzsmirigybetegség kezelése (3. ábra).

(3. ábra) Fitness

A legújabb örömet hozó jövevényünk:
 

Prof. Dr. Balázs Csaba Endokrinológus A Budai Endokrinközpont specialistája "endokrinológia" témakörben Kérem, tegye fel kérdéseit, készséggel válaszolok Önnek! Bizalmát köszönöm!

Bemutatkozás

Megjelent cikkek

Kérdezz-felelek