.jpg)
Úgy gondolom, hogy nem lehet egyformán nevelni a testvéreket, hiszen a szülők nevelési tapasztalata bővül, személyiségük érik a testvérek születése által – a gyermek is neveli szüleit. A második, többedik gyermek már testvérként születik, az elsőnek pedig meg kell tanulnia a testvér szerepét.
Milyenek az elsőszülött gyermekek? Tapasztalatom, hogy érzékenyebbek, visszahúzódóbbak, félnek a kudarctól, magányosabbak, szívesen játszanak egyedül. Mi lehet ennek az oka? Talán a születésükkel kialakult szülői bizonytalanság? A szülő túlzott féltése, aggodalmaskodása, amelyet az anyatejjel magába szív a gyermek? Úgy gondolom, hogy a szülők életében kiemelt szerepet játszik, hogy szülővé váltak.
A második gyermek születésénél már megtanulta a „szerepét”, magabiztossá válik e szerepben. Azonban a testvérféltékenység elég sok problémát okoz a családban.
A testvér születésével az idősebb gyermek észreveszi, hogy kiváltságos helyzete megszűnt, osztoznia kell a szülein. Gyakran utánozza testvérét olyan viselkedési formában, amely a szülők gondoskodását kiváltja: ő is cumisüveget kér, a szobatiszta gyermek ismét bepisil.
Nem tartom helyesnek, ha megoldásként a szülő egyformán próbál szeretetet adagolni. Az egyenlő bánásmód olyan példát nyújt a gyermeknek, hogy később ő is ilyen igénnyel lépjen fel, figyelje testvérét, hogy mennyit kapott, neki mit szabad, stb.
Abban sem vagyok biztos, hogy azonos módon lehet szeretni két gyermeket. A gyermek már születése után szükségleteinek megfelelően válaszol szülei szeretet megnyilvánulásaira.
Személyes viszony a szeretett két ember között: van olyan gyermek, aki 5 éves korában is igényli a cirógatást, szülei közelségét, más viszont tartózkodó főleg mások előtt.
A szülő tehát mindegyik gyermekének egyénre szabottan adja szeretetét, kapjon szükségletének megfelelő bánásmódot!
A testvérek között gyakori a civakodás, veszekedés. Ennek alakulását nagymértékben befolyásolják a nevelési hibák. Az indulatok mesterséges elfojtása, a szülő által béke parancsolása /béke puszi/ a gyermekben megmarad, az ilyen „testvéri harmónia” egész életre szóló ellenszenvhez vezet a testvérek között. Felesleges tehát megfékezni az indulatokat, csak tompítani szabad: haragudni szabad, de verekedni nem.
Ugyanígy hibás a nagyobb gyermek igazságtalan félre állítása, „az okos enged” megnyilvánulás. Nem szabad kényszeríteni arra, hogy eltűrje a kisebb akarnokságát. Mindegyik gyermeknek árt ez, de a nagyobbnak egy életre félreállítottság, elnyomottság érzete lesz. A szülő csökkentse minimálisra a testvérek egymástól függését!
A gyermekek fejlődése során természetes a versengés, a megosztás nehézsége.
Ahhoz, hogy minden gyermek biztonságban érezze magát a családban, ne rivalizáljon a testvéreivel, szükséges, hogy mindegyiket egyéniségként szeressük, aki saját ritmusában és módján fejlődik. Ha azt érzi, hogy azért szeretjük, aki – nő az önbizalma, csökken az iránti félelme, hogy testvérei helyettesítik őt, sértődöttség nélkül elfogadja őket. Azokban a helyzetekben, amikor nehezen alkalmazkodik, megnyugtatással, megértéssel megtanulja elfogadni kisebb testvéreit.
Összegezve: A gyermek, amit otthon megtanul, azt viszi tovább a környezetébe, a külvilágba. A testvérek közötti kapcsolat mikéntjének a meghatározója a család!
„ A gyermek azt tanulja meg, amit átél.”
Fotó: jenny_klestil: big brother
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértőnk, vagy ha egyszerűen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
.jpg)
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)