Nagyharang és szerződés

A magyar jog lehetőséget ad a házasulandó feleknek, s a házasságban élőknek, hogy szerződés formájában rögzítség a saját, illetve közös vagyontárgyakat. Sokan úgy vélik rossz ómen, ráadásul a kapcsolat bizonytalanságát jelképezi, egyenértékű a válási papír aláírásával.

A nagy kérdés az, vajon mennyire fér össze a szerelem beteljesülése, vagyis a házasság, és az anyagiak. A házasság mindig is a megosztásról, a közösségről szólt. Jóban, rosszban. Gazdagságban, szegénységben. Életünk végéig együtt, osztozva örömön és bánaton. A szerződés megbontja ezt a rendet, hiszen itt már nem közösségről, hanem vagyonmegosztásról van szó. Nincs "miénk", csak "enyém" és "tiéd". Éppen emiatt rengetegen ellenzik.

Mégis, kinek az érdeke?

Joggal mondhatnánk, hogy mindkét fél érdeke a szerződés, hiszen így, ha törik, ha szakad, mindenki rendelkezik a saját vagyonával, s véletlenül sem kerülhet kellemetlen helyzetbe. A történetek nagy része azonban azt bizonyítja, hogy legtöbbször a gyermeküket anyagilag is támogató szülők erőltetik annak meglétét, így védve vagyonukat. Ez esetben azonban többről van szó, mint anyagiakról. Ha a fiatal pár csak a szülők megnyugvására köt szerződést, párkapcsolatukra könnyen árnyékot vethet ez a döntés.

Általában azok ragaszkodnak a házassági szerződéshez, akik legalább egyszer negatív tapasztalatot szereztek a házasság, vagy hosszú távú együttélés során. A komoly egzisztenciával rendelkező középkorúak egy része, korábbi válásukat követően az új kapcsolatban nem hajlandóak kockáztatni.