Stabilabb a házasságuk azoknak, akik szerető családban nevelkedtek
Robert Waldinger, a bostoni Harvard Egyetem tanára a Psychological Science című lapban írt arról, milyen hatással van a felnőttkorunkra az, hogy hogyan viszonyultak hozzánk a szüleink gyerekkorunkban. A vizsgálat alatt a személyeket hosszú távú adatgyűjtéssel kísérték figyelemmel, már tinédzserkortól kezdve. A vizsgált emberek fele a Harvardra járt, a másik fele pedig Boston szegényebb környékeiről származott.
A szerzők azt figyelték meg, hogy még az időskorunkra is hatással vannak a gyerekkori élményeink. Akik meleg, szeretetteljes családi környezetben nőttek fel, azoknak nagyobb a stressztűrő képességük, és ez lehet a magyarázata annak is, hogy a házasságuk sokkal stabilabb, mint azoké, akik bizonytalan, kevésbé szerető és elfogadó családból származnak.
Olvasd el ezt is: Ezt tanítjuk tudtunk nélkül gyerekeinknek a szerelemről
Akit nem szerettek, az nehezen fog tudni szeretni
Az, hogy milyen párt választunk, és a párkapcsolatainkban mennyire tudunk kiteljesedni, nagyon is függ attól, hogy - már csecsemőkorunktól kezdve - hogyan bántak velünk a szüleink.
- Aki sok szeretetet kapott, az sok szeretetet fog adni a kapcsolatában.
- Akit nem szerettek, elhanyagoltak, az általában nehezen fog tudni szeretni, furcsa lesz neki az állandó simogatás, ölelés, hiszen nem ehhez volt szokva.
- Akit bántalmaztak, abból nagyon gyakran ugyanolyan bántalmazó szülő lesz, ám aki mégis ki tud lépni ebből, az sokszor nehezen bízik meg az emberekben, nehezen alakít ki kapcsolatokat.
- Akit hagytak sírni, aki nem érezhette magát biztonságban a szülői házban, akinek a jelzéseire nem reagált jól vagy egyáltalán nem reagált az édesanyja, annak felnőttkorában önbizalom problémái lehetnek, gyakran szeretői kapcsolatba bonyolódik, ahol mindig jobban fogja szeretni a másikat, mint amennyire őt szeretik.
”A szülők óriási hatással vannak a gyerek sorsára” – vallja Czink Tomi párkapcsolati szakértő.
Vekerdy Tamás: Jól kell szeretni a gyereket!
Vekerdy Tamás úgy fogalmazott:
”A szülőknek egy dolguk van: az elképzelhető legnagyobb pozitív elfogultsággal kell a saját gyerekükre tekinteniük. Az lát jól, aki szeret!”
Ha csak teheted:
- Beszélgess vele!
- Figyelmesen hallgasd, amikor mesél!
- Öleled át!
- Babusgasd, szeretgesd, simogasd, amíg még engedi!
- Nevessetek sokat együtt!
Olvasd el ezt is: A dédelgetés és simogatás az egész életünkre kihat - ilyen felnőtt válik abból, aki gyerekkorában nem kapott belőle
Sok gyereket már kiskorától kezdve arra nevelnek, hogy az élet kemény, csak az marad talpon, aki küzd és versenyez a végsőkig, hogy bírni kell a taposómalmot. Már nagyon fiatalon versenyhelyzetbe kényszerítik őket: sportversenyeken, szépségversenyeken indulnak, ha pedig nem ők nyernek, az hatalmas csalódás számukra.
Pedig: ”Nem az teljesít majd igazán jól a ”kemény, versengő, taposó” felnőttéletben, akit már gyerekkorában is ”kemény, versengő, taposó” körülmények között neveltek. Éppen ellenkezőleg.
Az fogja jól bírni az élet megpróbáltatásait és az lesz eredményes, aki gyerekkorában jól érezhette magát a bőrében, érzelmi biztonságban nevelkedett, önbizalmát megerősítették, nem hagyva, hogy a külvilág (esetleg az iskola) tévesen értelmezett fölösleges követelményekkel túl korán megtörje. Akit megvédtek a külvilággal, igen, ha kell, az iskolával szemben is” - vallotta Vekerdy Tamás.
Ha bántják az iskolában, akkor azonnal kell cselekedni. A gyereknek folyamatosan éreznie kell, hogy számíthat ránk, megbízhat bennünk, vigyázunk rá, és segítjük őt a nehéz helyzetekben - ha kell, kiemeljük onnan. Nem attól lesz sikeres az életben, hogy magára hagyjuk a problémájával, mondván, oldja meg egyedül, találja fel magát. Mindebből csak azt fogja érezni, hogy nem állunk mellette, nem nyújtunk számára érzelmi biztonságot.
Indexkép: Владимир Васильев fotója a Pexels oldaláról
Idézetek: Vekerdy Tamás: Jól szeretni c. könyv
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)