Szindróma-e az "üres fészek", vagy lehetőség?
Az emberi életút természetes módon tartalmaz olyan időszakokat, melyekben a kihívásokra növekedéssel kell válaszolnunk. Azért érünk határokhoz, hogy átkeljünk rajtuk. A „krízis” szó hallatán leginkább valami félelmetes és végzetszerű veszteségre gondolunk, holott maga a szó csupán válaszutat jelent, döntési helyzetet, melyben szabadságunk van választani.
A gyermekek kirepülésének időszaka fekete, tátongó űrt nyithat meg egy szülő életében, de ebben az űrben akár új bolygók, ragyogó csillagok, és más, még felfedezetlen és izgalmas világok bukkanhatnak fel.
Üres a fészek, tollászkodhat a tojó…
Az egyik életszakaszból a másikba való átlépés természetesen rengeteg nehézséget és fájdalmat is okozhat a határvonalaknál. A gyermek felnőtt, kiköltözött, üres a szobája, hiányzik a fogkeféje a polcról, nem szaval verset az iskolai ünnepélyen, nem nyekereg a vonóval az alacsonyra állított kottaállvány előtt, és nem jelenik meg éjszaka az ágyunk mellett egy elnyűtt plüssállattal a kezében, bebújásra készen… Nincs az az édes izzadtnapszagú haja az állunk alatt, és nem dugja elénk a 32-es tornacipőjét, hogy kössük be a fűzőjét… Külön háztartása, munkája, megélhetése és szerelme van.
A gyermekünkkel való kapcsolatunk megváltozását, a lassú eltávolodást természetes szomorúság, magányérzet, még reménytelenségérzet is kísérheti,
és némi tanácstalanság is abban, hogy a megváltozott kapcsolatot hogyan vigyük tovább, milyen tereket kapjanak a találkozásaink, milyen közös programok férnek be az életünkbe, és hogyan térjünk rá immár végleg a felnőtt-felnőtt kommunikációra.
Épp ezen dolgoztunk évtizedeken át
De hát ezért dolgoztunk mindvégig! Nagyfiunk vagy nagylányunk mindent megkapott, amire szüksége volt, és most készen áll a felnőtt életre – tehát jól csináltuk!
Most már mi következünk. A belső szabadság ideje ez, melyet most lehetőségünk van megélni. Még hosszú és termékeny évek állnak előttünk úgy, hogy nem kell a magunk élete elé helyezni a gyerekét. Itt a mi időnk.
Egyszerre fog el a felszabadultság érzete és a hiányé… ez az érzésegyveleg pedig annak a jele, hogy újra kell gondolnunk ebben az újonnan megnyílt élethelyzetben a mindennapjainkat, a fontossági listánkat, az életcéljainkat. Van idő! A szomorúság érzése itt nem a veszteség jele, hanem azé, hogy feladatunk van!
Mintha nekitámasztottuk volna a létránkat egy falnak, és most felérve azt látnánk, hogy még rengeteg olyan magasság van innen nézve is, amit szeretnénk megjárni.
Mit tegyünk a felszabaduló idővel és energiával?
- Tartsunk fenn belőle annyit a gyerek számára, amire még igénye van, de hagyjuk önállósodni. A saját gyászunkat ne azzal orvosoljuk, hogy akkor is segítünk neki, amikor nincs rá szüksége. Ne vállaljuk át a háztartását, ne hordjuk oda a heti menüt, és ne mossuk mi a szennyesét! Ne tartsuk függésben, hiszen egy megromlott párkapcsolat után újra hazaköltöző gyerek – valójában az önállósodás kudarca. Egy kiröpült madárfióka már nem röpdös ki-be a fészekből…
- Tudatosítsuk magunkban, hogy a nehéz érzések, amivel meg kell küzdenünk: a saját nehézségünk, nem a gyerek tette ránk ezt a terhet, nem hálátlan, és nem is érzéketlen. Az erős érzelmi és indulati töltöttség a helyzet velejárója, értékarányos fájdalom.
- Gondoljuk végig és érlelgessük a gondolatot arról, hogy mi a világból az, ami mindig is érdekelt minket, és amit még sose tudtunk megcsinálni. Visszamehetünk egészen a gyerekkorunkig, a rajzolásig, éneklésig, a gyurmázásig, és lehet, hogy ilyen messzeségben találjuk meg a választ. Keressük meg, hogy kik és mik vagyunk, hova tartunk, milyen álmaink és életfeladatunk van.
- Keressünk új örömforrásokat, új tevékenységeket, új helyszíneket, új hangsúlyokat a világban. Van benne bőven hely, elég tágas, nem kell, hogy a félelem gátat szabjon. Attól, hogy kirepült a gyerek, nem váltunk értéktelenné.
- És az utolsó és legnehezebb lépés: rugaszkodjunk el, és kezdjünk neki! Ma. Most!
Szabadon választható, bővíthető és tetszés szerint variálható lista kiröpítés utáni időszakra:
- Az otthon maradó párunkkal, partnerünkkel való kapcsolat mélyítése, több együtt töltött minőségi idő, új elemek bevitele a párkapcsolatba, ideértve a szexuális életet is.
- Barátokkal, rokonokkal való kapcsolat erősítése, új hagyományok megteremtése a családban, a baráti körben. Rendszeres heti és havi közösségi elfoglaltságok szervezése, mint pl. filmklub, kávézás, közös főzés.
- Zene minden formában, nyitás új zenei műfajok felé, zenehallgatás, hangszertanulás, együttesalapítás, kórusba való belépés vagy zenetanítás.
- Művészetek bevitele a mindennapi életbe, kiállítások látogatása, festés, írás, akár szakácskönyvet, naplót, élettörténetet. Ha egész életedben azt mondogattad, hogy ezt meg kéne írni, most kezdj neki!
- Utazás, beleérve a biciklizést, motorozást, vonatozást, repülést, új tájak felfedezését, fürdést a tengerben, olvasást a szabadban, és mindezek fotózását.
- Túrázás kettesben, társaságban. Ha messze van az El Camino, itt a magyar Kék Túra, vagy kezdetnek a Pest Megyei Piros.
- Nyelvtanulás kezdőtől az anyanyelvi szintig, angoltól a kínaiig.
- Kézművesség tanulása, kosárfonás, selyemfestés, fazekas mesterség, szövés, horgolás, ólomüveg készítés, cserépkályha rakás.
- Játékklub alakítás.
- Sport, jóga, futás, a kiserdőtől egészen a maratoniig.
- Új karrier, hivatásváltás, vállalkozóvá válás, szenvedélyünk kiélésétől az egzisztenciális biztonságig.
- Lakóhely váltás, újjáépítés, felújítás, vidéken újrakezdés.
- Állat vállalása, ezzel kapcsolatban új tudás szerzése.
- Önkéntes munka vállalása, új közösség értékes tagjaként.
- Tanulás, szenior egyetemi képzés, egészen a szakmád tanításáig.
- Korábbi traumák feldolgozása, generáción átívelő történetek megértése, rendalkotás az életesemények értelmezésében.
- Felesleges kapcsolatok leépítése, letisztulás, önmagunk és korlátjaink elfogadása.
- Nyitás új, tágasabb dimenziók felé, az élet értelmezésének tágítása.
Itt az idő. Aki ugyanis megtalálja a helyét a világban, akinek sikerül teljes életet kialakítania, az lehet a családban az a személy, akire számíthatnak a többiek. Tégy valamit magadért minden nap, csinálj valami újat minden hónapban, valami különlegeset minden évben, és te leszel továbbra is a példa és az energiaforrás.
A másról való gondoskodás gyönyörű szerepét pedig nem kell szögre akasztani, hiszen jó eséllyel jönnek majd az unokák, és az egész kezdődik elölről. Veheted elő a lerágott szélű műanyag kockákat a kamrából, csak addig ne dobd ki!
Indexkép: Depositphotos.com
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)