Szerepzavarban: ezért ne váljon az apa második anyává

Kercsó Dorottya | 2019-08-05 18:03

Generációk óta hiányzik társadalmunkból az egészséges apakép: már a mai nagyszülők jelentős része is olyan családban nőtt fel, amelyet kizárólag nők irányítottak, az apa pedig, ha fizikailag jelen is volt, nem találta a helyét a családi dinamikában. A modern férfiak ezen gyakran úgy szeretnének fordítani, hogy gyermekük második anyjává válnak. Pedig a gyereknek nem két egyforma szülőre van szüksége, hanem olyanokra, akik kiegészítik egymást.

„Őrizd meg, fiam apád parancsolatát, és anyád tanítását el ne hagyd!” – tanácsolta jó háromezer éve Bölcs Salamon. Akkoriban még természetes volt, hogy az apa – sőt, főleg az apa – felelős a gyermek fejlődéséért és jólétéért.

A közben eltelt évezredekben azonban sokat fordult a világ. A huszadik századra a gyereknevelés egyértelműen az anyák felségterületévé vált: valami olyasmivé, amelybe legjobb, ha az apák nem ütik az orrukat. A gyermekpszichológia a hetvenes évekig szinonimaként használta az anya és a szülő szót. Ha pedig hozzáadjuk a nagymamák, óvó nénik, tanító nénik és doktor nénik áradatát, talán nem is találjuk túlzónak Ranschburg Jenő azon megállapítását, miszerint a férfiak azért lelki betegek, mert lelki beteg nők nevelték fel őket.

Ebből az ördögi körből – egyéb minta híján – sok férfi úgy próbál kiszállni, hogy maga is anyaszerepet vesz fel. Magáévá teszi az olyan sztereotipikus – és egyébként sem túl vonzó – nőies viselkedésmódokat, mint a partner elhanyagolása, az érdeklődéséi kör beszűkülése, a szexuális élet beszüntetése (nem azt állítjuk, hogy minden anya ilyen, de ha a családban valaki viselkedésére ez jellemző, az rendszerint mégis csak a kisbabás anyuka). Pedig az apa szerepe más, mint az anyáé, és ketten egymást kiegészítve tudnák hatékonyan működtetni a családot.

Léder László pszichológus, az Apa Akadémia alapítója ezért tűzte ki küldetéséül azt, hogy rendet tegyen a fejekben, és újra divatba hozza a pozitív értelemben hagyományos apaképet. Hogy a médiában az apa ne egy csetlő-botló, alapvetően jószívű, de mégiscsak szerencsétlen alakként jelenjen meg, aki az anya irányítása nélkül életképtelen, és akinél még a gyerekei is okosabbak (lásd Peppa malac és társai), hanem visszakapja az őt megillető helyét a családban.

Meglátása szerint már a kezdetekkor hamis kép alakul ki a fiatal férfiakról: a közvélekedéssel ellentétben a férfiak jobban vágynak gyerekre, mint a nők! Egy magyar kutatás során húszéves fiatalokat kérdeztek ki a családalapítási szándékukról. A fiúk 83 százaléka nyilatkozott úgy, hogy szeretne gyereket a jövőben, ami magasabb, mint a lányok közötti arány.

Később a babavárás során a leendő apukákban is hormonális változások mennek végbe: egy 2011-es kutatás kimutatta, hogy a szülés közeledtével a tesztoszteronszintjük lecsökken, a női hormonok – oxitocin és prolaktin – mennyisége pedig megnő a szervezetükben. Mindez azért történik, hogy teljes figyelmükkel a családjuk felé tudjanak fordulni az első időben.

A későbbieken azonban megváltozik az apaszerep: ő lesz az, aki hídként funkcionál az otthon és a külvilág között. Nyelvészek megfigyelték, hogy az anyáktól eltérően az apák nem beszélnek magasabb hangszínen, amikor a gyermekeikhez szólnak, és a dajkanyelv használata sem jellemző rájuk. Tulajdonképpen úgy kommunikálnak gyermekeikkel, mint a felnőttekkel, értékes tapasztalatokkal gazdagítva őket.

Egy aktív, helyén lévő apa mindkét nembeli gyerekeknek hatalmas előnyt jelent a fejlődés során. Széles körben ismert tény, hogy egy kislány bontakozó nőiessége szempontjából mennyire fontos az apai bók, amerikai szociológusok azonban egyéb összefüggésekre is figyelmesek lettek. Több, egymástól független kutatás jutott arra a következtetésre, hogy korábban kezdenek serdülni azok a lányok, akik nem élnek együtt az apjukkal vagy rossz vele a kapcsolatuk, mintha így próbálnának menekülni a gyermeki létből. (Természetesen a nemi érést számtalan egyéb tényező befolyásolja, így senkinek ne legyen pusztán amiatt lelkiismeret-furdalása, ha esetleg az átlagnál korábban érő kislánya van.) Fiúk esetében a bűnözési hajlandóság nőhet meg a megfelelő apakép hiánya miatt.

Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy mindez a helyén lévő, megfelelően funkcionáló apákra vonatkozik. Ha a sors úgy alakította, hogy gyermekünk apa nélkül kénytelen felnőni, nehéz, de nem lehetetlen feladat az anyának – lehetőség szerint férfi rokonok bevonásával – a családi egyensúly kialakítása.

Az ideális azonban mégis az lenne, ha egyre több férfi merne ténylegesen apa lenni, és egyre kevesebb nő várná el, hogy társa inkább második anyává váljon.