Az "anyaidő-stratégia" - 5 lépés magadért

Legutóbbi cikkem kapcsán kérdeztétek, hogy én hogyan, mikor és mivel töltöm az "Anyaidőmet", mi az a stratégia, amire céloztam a cikk végén. Nos, semmi ördöngösség nincs benne, de nagyon szívesen elmesélem. 

Előtte el kell azonban mondanom, hogy nagyon lassan alakult ki ez a rendszer a családunkban - eleve már az is beletelt egy félévbe, mire rájöttem, hogy én az az anya-típus vagyok, aki saját idő nélkül képtelen hosszú távon "megfelelően" működni.

Szóval itt az én utam:

1. lépés: Próbálkozás: mi az, ami újratölti az elemeket?

Sokáig azt gondoltam, hogy a kifelé figyelés fog feltölteni, azaz találkozókat szerveztem magamnak, beszélgettem, meghallgattam, együtt gondolkoztam, meg amire épp szükség volt. Jól esett, hogy addig sem magammal foglalkoztam. De… Pár alkalom után megfogalmazódott bennem, hogy ez tök jó, kell is, de nem tölt fel, inkább fáradtabb leszek tőle, és még több teher kerül a vállamra.

2. lépés: Szűkítés: milyen tevékenységekre van pontosan szükség?

Jó adag önmegfigyelés és önismeret kellett hozzá, de egy idő után leszűkült a lista, hogy mi az, ami viszont működik:

• sport
• éneklés
• tánc
• röhögés

Ilyen tevékenységek után valóban azt érzem, hogy az elemek újra kimeríthetetlenek.

3. lépés: Hogyan lehet legalább az egyiket rendszeresen beletenni az életembe?

Kellett egy olyan program, ami CSAK az enyém, ahová fixen eljárok, és ezt az egész család tiszteletben tartja – azaz férj időben hazaér, gyerekek keddenként nem betegek!
:-D
Talán a sport rendszeresítése tűnik a legegyszerűbbnek, mégsem ezt választottam: beléptem egy kórusba, így hetente egy este énekelni járok – és imádom!

A sportot, a táncot és a röhögést pedig meghagytam jolly jokernek.

4. lépés: Figyelni a tüneteket!

Nem tudom, mások hogy vannak vele, én elég markáns tüneteket produkálok, amikor anyaidő-hiányom van! Ingerült vagyok, nincs kedvem semmihez, elkezdek fűnek-fának panaszkodni (pedig ez egyáltalán nem jellemző), alig mosolygok. Amikor ezeket a tüneteket észleli a férjem, vagy akár én, sürgősen alkalmat kerítünk a jolly joker tevékenységek közül egyre. Akár egyedül beülök valami vígjátékra a moziban, vagy elmegyek futni, vagy bulizunk egy nagyot. Az, hogy ezeket a dolgokat épp egyedül, férjjel vagy barátnővel csinálom, kizárólag annak a függvénye, hogy akad-e bébiszitterünk. És itt jön képbe az 5. lépés.

5. lépés: Jó, ha van 2-3 hadra fogható bébiszitter

Nálunk a nagyszülők sajnos egyáltalán nem tudnak segíteni, leginkább barátnőkre és nagynénikre számíthatunk. Tény, hogy jó előre le kell szervezni így mindent, de… megéri! (Mégis azt mondom, hogy a kikapcsolódásban a legnagyobb segítőm a férjem. Sokáig azt hittem, ez természetes, de körbenézve a környezetemben, azt látom, hogy sajnos korántsem.)

Hát, valahogy így csináljuk mi. Nem mondom, hogy ez az egyetlen út a saját idő és a kiegyensúlyozottság felé, de nekünk beválik! És ha kezdek kimerülni, mindig van mihez nyúlni, nem csak a sötétben tapogatódzunk!

Fotó: StockSnap/pixabay.com