„Minek veszel annyi játékot neki?”
Persze tudjuk, ahová csak mentek, játékok, színes holmikkal teli polcok fogadnak titeket, de ne félj nemet mondani! Ha képes vagy erre, annál különlegesebb pillanat lesz, amikor végre valamire igent mondasz. Ha azonban minden vásárláskor egy szatyornyi holmit hordotok haza, azok hamar elértéktelenednek a lurkó szemében és csak a gyerekszobában szaporodó kacathalomban landolnak majd. A rendetlenség pedig csak idegeskedést, vitákat szül. Könnyítsd meg mindkettőtök dolgát azzal, hogy megmutatod gyermekednek, milyenek a valódi értékek – főleg azok, amik nem is kaphatóak a játékboltban.
„Biztosan ennyire fontos ezzel vesződni?”
Ha valami roppant sok idő, vagy fáradság, feltétlenül tedd fel magadnak a kérdést: vajon tényleg a gyerekedért csinálod-e? Ha valamit más szülőket utánozva, vagy az ismerőseidet lenyűgözendő teszel meg, az nem a csemetédről szól. Nekik nincs szükségük fényűző babazsúrokra, tökéletesen berendezett és patikarendben lévő babaszobára. Ezek a dolgok csak a közösségi oldalakon lévő profilodat gazdagítják, de nem az apróság lelkét. Attól cseperedik majd boldog felnőtté, ha a fölösleges dolgokra fordított időt játékkal, beszélgetéssel, mókázással töltitek el, így megtanulja, mik az igazán fontos dolgok az életben.
„Mintha ráragasztottad volna a képernyőre”
A monitorfüggőség – főleg manapság – létező, komoly probléma, és már egészen kis korban elkezdődik. Persze nincs min csodálkozni, ha te magad sem bírsz ki 10 percet anélkül, hogy ne ellenőriznéd a telefonod, olvasnád az e-mailjeid, vagy néznéd meg a híradót. Mivel a gyerekek mintakövetéssel tanulnak leginkább, először próbáld magad trenírozni: hagyd a lakásban a telefont, ha kimentek, vagy a kocsiban, ha kirándultok. Napjainkban nem élhető teljesen képernyőmentesen az élet, de sokat tesz a családi élethez, ha vannak monitormentes időszakok a napotokban. Például a vacsora – fürdés – lefekvés körüli idő nagyon is alkalmas arra, hogy száműzzétek a virtuális világot egy kicsit.
„Gyakrabban kellene együtt vacsoráznotok!”
A közös főzés és étkezés fontos szülői feladatok. Az együtt étkező családok gyermekei kiegyensúlyozottabbak, jól neveltebbek lesznek. A családi főzőcskézés érzelmi értékkel bír. A vacsora során az alapvető szokásokat, asztali kultúrát is gyakorolhatjátok. A közös étkezés jó alkalom, hogy mindenkiről megtudd, mi újság körülöttük, mi hír a suliban, munkahelyen. Ha nincs rá időtök, erőtök, mindenki csak kutyafuttában eszik, talán kevesebb terhet kellene vállalnotok, és a gyerekeknek is!
„Adj már neki valami rendes ételt!”
A nagymamák konyhája legendás, ugyanakkor nem csak egy öreges szokás, hogy ők valódi menükkel, levessel, főétellel, desszerttel állnak elő egy-egy étkezés alkalmával. A teljes, laktató étel nagyon fontos, ezért nézik a nagymamik rosszallóan, ha a gyerek egész nap nassol. A rendszeres, kiegyensúlyozott táplálkozás előnyeit ugye nem kell hangsúlyozni? Fogak, tápcsatorna, fejlődés, gondolkodás – csak néhány azok közül, amik megköszönik, ha csemetéid asztalnál ülve, többfogásos meleg ebédet fogyasztanak. Nos, a nagyi is pont erre gondol, amikor „rendes” ételt emleget.
„Ne csinálj meg helyette mindent!”
A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy önállóan küzdjenek céljaikért és álljanak ki elveikért. Nagyszüleink bölcsessége abban gyökerezik, hogy nekik sem segített senki a mezőn szénavillázás közben. És az iskola sem arról szólt, hogy ha rossz jegyet hozott a gyerek, anyuka beviharzott az iskolába leteremteni a tanító nénit. Ha megcsinálod helyette a leckét, és a tanárait hibáztatod a rossz teljesítményért, abból csak azt szűri le a gyermek, hogy anya mindent megold. Sosem tapasztalja meg, milyen édes a siker íze, ha valamit ő maga készít el verejtékes munkával. Ne vedd el tőle ezt, hadd legyen büszke a sikereire - csak így válhat belőle magabiztos felnőtt.
„Ne költekezz annyit!”
A mi generációnk nagyszülei még ismerték a háborút és a nélkülözést, a szüleink is még belekóstoltak kisgyerekként. Bennük rögzült az, hogy a dolgok nem úgy működnek, hogy csak úgy bemegyünk egy boltba és megveszünk ezt-azt. Nem kell kényszeres spórolóvá válnod, de azért nem árt felülvizsgálni a kiadásaidat. Amit az öregek nem ismernek – és nem is helyes – az az impulzív vásárlás. Mielőtt megvennél valamit, amit meglátsz, várj 24 órát - nagyobb volumenű dolgok előtt még többet. Amire nincs szükséged, az ennyi idő alatt úgyis ki fog menni a fejedből, így biztosíthatod, hogy csak azt veszed meg, amire valóban szükség van. Ezáltal pedig több pénz jut a gyerekekre, pl. a taníttatásukra.
„Ritkán találkozunk…”
…és mikor ezt gondolja, a nagyi rád is gondol, nem csak az unokáira. A nagyszülők vagy csak akkor jutnak az unokáikhoz, ha befér a határidőnaplódba, hogy elvidd a gyerekeket hozzájuk, vagy pedig ők az állandó ingyenes bébiszitterek, és belőled látnak csak annyit, hogy kutyafuttában becsapod magad mögött az ajtót. Mindenképp teremts időt arra, hogy együtt legyen mindhárom generáció, és közös programokat csináljatok. Egyrészt azért, mert a szüleid – és a gyermekeid nagyszülei – nem lesznek örökké veled. Hidd el, egy nap bánni fogod, hogy nem voltatok többet együtt. Másrészt a családi kapcsolatokról, szeretetről mintát így a legkönnyebb adni a gyerekeknek, és a nagyszülőkkel kialakított harmonikus, jó kapcsolat az egész életükre, személyiségükre kiható, kincset érő kötelék.
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)