Az egyetemről kikerülve - szerencsés esetben, ha van párjuk - sok nő választásra kényszerül: építse a karrierjét és arassa le a tanulmányainak és a belefektetett energiájának a gyümölcseit, vagy szüljön gyermeket és tovább csúsztassa a jól megfizetett és tanulmányainak megfelelő pozíció betöltését.
Sok esetben éppen akkor ajánlanak előléptetést és kecsegtetnek egy jobb élet lehetőségével, amikor jelez a biológiai óránk és mi nők már inkább babáznánk.
Ilyenkor sokan döntenek úgy, hogy nem vállalják annak a kockázatát, hogy elveszítsék az addig kivívott és kemény munkával megszerzett pozíciójukat a cégnél.
Mi történik azokkal, akik mégis anyai ösztöneik hívó szavának engednek és vállalják a gyermeket?
Vannak, akik megegyeznek a munkaadójukkal, vagy épp saját vállalkozóként hozzák meg azt a döntést, hogy 6 hónap - 1év múlva visszatérnek a dolgos hétköznapokba.
Vannak, akik gyermekükkel maradnak az engedélyezett maximális ideig és leadnak egy picit a kiesett jövedelem miatt az életszínvonalukból.
Hogy mi a helyes út és döntés, azt nehéz megmondani.
Véleményem szerint minden nő érzi magában az anyává válás érzését. Mindenki ösztönösen érzi, neki mi ad valódi boldogságot: a gyermek vagy a karrier. E mögött értékrendbeli kérdés is állhat, mi a prioritás az életemben. Mi fontos nekem? A család vagy a munka?
Személy szerint én nehezen tudom elképzelni, hogy egy nő azért született e világra, hogy egy multinacionális cég gyarapodásáért küzdjön, éjt nappallá téve dolgozzon. Ennél többre vagyunk hivatottak.
Ha arról van szó, hogy mennyi időt töltsünk a gyermekünkkel otthon, akkor a válaszom: a lehető legtöbbet! A gyermekünk lelki fejlődéséhez nagyobb szükség van egy szerető és gondoskodó anyára és apára, mint átlagon felüli anyagiakban mérhető életszínvonalra.
A bennünk szunnyadó anyát nehéz megszólítani. De felmerül a kérdés, hogy vajon miért? Mit nem kapott meg az a nő, akiben nem ébrednek fel az anyai ösztönök? Milyen mintát látott a saját édesanyától?
Csak az a nő képes meghitt anya-gyermek kapcsolatra, akinek ilyen viszonya volt a saját anyukájával. Ennek megváltoztatásához fejlett önismeret szükséges.
Amikor szembenézünk önmagunkkal, a múltunkkal, a mintáinkkal egyszer csak minden a helyére kerül. Az első lépés talán a legnehezebb, hiszen a múlt feltárása fájdalmas és van olyan része a múltnak, mit többször is fel kell tárni ahhoz, hogy a hatása eltűnjön az életünkből. És van olyan múltbeli sérelem, amit szinte nem is lehet begyógyítani, csak meglehet tanulni vele együtt élni.
Fotó: franky242 - FreeDigitalPhotos.net
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértőnk, vagy ha egyszerűen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
|
Bús TímeaDuals Társkereső vezetője, párkapcsolati mediátor, életvezetési coachDuals Társkereső Párkapcsolati és válási mediátor Egészség- és Életvezetési Tanácsadó, Coach Mentálhigiénés Segítő Szakember Az Európai Coaching Szövetség tagja Elérhetőségeim: Cím: Duals Társkereső Iroda 1133 Budapest, Bessenyei u. 16. VII/4. Telefon: 06-1/801-25-26 06-30/508-18-17 06-30/402-55-15 Honlap: http://www.duals.hu http://www.bustimeacoach.hu |
Bemutatkozás | Megjelent cikkek | Kérdezz-felelek |
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)