Hát akkor kezdjünk bele!

Sokszor elhangzik ez a mondat, akármiről is legyen szó.

Nekem viszont feltett szándékom, hogy belekezdek abba a munkába, hogy mindenkit megpróbálok rábírni, hogy álmodozni kezdjen.

Az álmokból lesznek a csodák! - éljük át a csodát!

Kislányként, nagylányként és felnőtt nőként arról álmodozunk, hogy egyszer lesz egy kis illatos babánk. Aztán, amikor itt az ideje, az álom, a legédesebb álom megvalósul.

Emlékszem, ott ültem a kórházi ágy szélén, karjaimban a kisfiam és feleszméltem: Úristen! Itt van! Vége mindennek, ami eddig volt, most már csak ő van, új fejezet kezdődik. Nem is új fejezet, új kötet.

Nem győztem gyönyörködni benne, percről percre éreztem a bennem felgyülemlő szeretetet. Azt hittem, ennél jobban már nem is lehet szeretni. Azóta tudom, hogy napról napra csak jobban lehet.

Gondolom, mindenki hasonló szentimentális szituációban éli meg gyermeke világra jöttét. Ez így is van, napokig, hetekig, hónapokig, szerencsésebbeknek évekig.

De mi van azokkal, akiknek megszűnik a munkahelye?
Vagy azokkal, akik egyből az iskolapadból lépnek át új szerepükbe? Még a felnőtt életet is éppen hogy kóstolgatták.
Mi van azokkal, akiknek olyan munkájuk van, hogy gyerekkel már nem tudnák ellátni?
Mi van azokkal, akik szimplán csak munkahelyre nem akarnak menni? Otthon akarnak maradni, mert nem az állami intézményeknek szánja gyermekét.

Szóval mit kezdjen az, aki valamilyen oknál fogva otthon marad?

Az ő megnyugtatására írom, hogy egy vállalkozás megszületése is pont ilyen érzelmi száguldáson megy keresztül.

Nagyon szép és idilli elképzelés, amit én is átéltem az első napokban. Csak ő meg én! Egész nap és egész éjjel. Játszunk, rengeteg mesét olvasunk! Egész délelőtt sétálni fogunk, és ha úgy alakul minden délután a játszótéren fogjuk megépíteni azokat a homokvárakat, melyek az otthoni homokozóban nem férnek el.

Ugyanez a helyzet a vállalkozással: először csak ötlet, mi mindent lehet megvalósítani és gombolyodik fel egyre nagyobb gombolyaggá. A felszabaduló kis időben csak a vállalkozásom és én, mi ketten, ő alakul, ahogy alakítom, én pedig egyre jobban megismerem, beleszeretek. Észre sem veszi az ember, máris szerves része életének, biológiai lényének.

Ugyanúgy anyáskodunk felette, mint gyermekünk felett. Szép lassan úgy aprózódunk szét, hogy senki, még mi magunk sem vesszük észre.

Ha az ember saját vállalkozását valósítja meg, egyáltalán nem érzi súlynak ezt a szétaprózódást. Persze itt is vannak hullámvölgyek. Azonban a mienk, mert kitaláltuk, mert beleszerettünk, ezért a hullámvölgyeken is könnyebben felkapaszkodunk.

Ugyanúgy hullámzik a szerelem a vállalkozás és köztem, mint a gyermekeimmel való kapcsolatomban. Van, hogy barátok vagyunk, van, hogy valaki büntetésbe kerül. Ahogy nekünk, nekik is vannak nyűgös, hisztis napjaik. Csak ők hangot is adhatnak nemtetszésüknek. Nekünk kell az okos felnőttnek lenni, segíteni őket a konfliktus feloldásában.
Jaj, ez is legalább annyira nehéz és őrjítő, mint amikor a vállalkozásunk nem akar úgy viselkedni, ahogy minden emberi logika diktálná.

A gyereket sem hagyjuk ott, mert nem olyan gördülékenyek a napok. Nem hagyjuk ott, mert a mienk, szeretjük és el sem tudnánk nélküle képzelni az életünket.
Ugyanígy van az általunk kitalált vállalkozással. Fogainkat összeszorítva (néha kiborulva), de átsegítjük a nehézségeken.

Nekünk, anyáknak hatalmas előnyeink vannak a férfiakkal szemben (na, jó tisztelet a kivételnek - nem bántásnak szánom).
Nekünk anyáknak egyszerre sokkal, de sokkal több dologra kell egyszerre, egy időben figyelni, még akkor is, ha nem vágunk új üzletbe.

Ott a gyerek, a háztartás, esetleg a házi kedvencek, bevásárlás, fejben tartani, kinek milyen különórája van, kinek mit kell vinni másnap az oviba, suliba, csekkek (jaj, nem is ragozom).

De mi anyák, megoldjuk. Sokan szokták mondogatni, hogy egy anyánál jobb szervező nincsen - kezdem belátni. Na, nem azért, hogy magamat fényezzem, hanem mert körbenéztem a környezetemben...

Egy anya, aki egész nap a gyerekei rendelkezésére áll, tudja a gyerekek gondját-baját, mindent félre tud tenni, csak a gyermekét megnyugtassa, megtanítsa. Egy anya megtanulja a rangsorolást és képes fontossági sorrendet felállítani. Az egész napos ne csináld, ne verd el, ne vedd el, NE NE NE kezdetű mondatok után nagyon ügyesen megtanul nemet mondani.

Egyszerre tudunk mesét olvasni és a fél fülünket a hírekre tapasztani, tudjuk, fél kézzel is olyan ügyesek vagyunk, mintha kettő lenne. Sőt egy anya még a gyerekek apró ruhácskáit is meg tudja különböztetni, közben szétcsapni a verekedő siserehadon.

Beleérünk a felelős, fegyelmezett munkaerő szerepébe, amit sajnos ma kevés munkaadó ismer fel és ahelyett, hogy kiaknázná egy anya szellemi, fizikai forrásait, a gyerekbetegségekre hivatkozva inkább nem veszi fel!

Én ilyenkor azt mondom, hogy úgy kell neki! Egyáltalán minek is adnám azt az emberi erőforrást, ami bennem lakozik bárkinek is, amit a saját hasznomra fordíthatok!?

Lehet, hogy én sokkal de sokkal többet termelnék neki, mint a gyerekem születése előtt, hisz, akkor olyan lendülettel, amit éppen a hangulatom engedett elláttam a munkámat, de már ebéd után az esti bulin járt az agyam.

Egy anya munkahelye megtartása érdekében egész nap oda tud koncentrálni a feladatra, sőt a gyerekek mellett kifejlesztett kreativitásával akár még praktikus ötleteket is be tud vonni a munkafolyamatba. Igaz a munkaidő végén rohan az oviba a gyerekért és a két ünnep között sem lehet csak úgy berántani ügyeletbe. De a munkaidejében a lehető leghasznosabb munkatárssá válhat.
Ezt még nagyon kevesen látják be.

Ezért javaslatom a következő:

Találjuk ki, hogy mivel is érdemes foglalkozni.
Üsse meg a guta a tudálékos, kellemetlen alakot, aki csóválta a fejét, amikor aláírtuk volna a munkaszerződést, de kiderült, hogy két gyereked is van!
Meg fogja bánni - még a végén a fő konkurenciájává fogod magad kinevelni!

Mutassuk meg, mit hagy ki a világ, ha egy anyának saját lábára kell állnia!
Pláne, ha ebből nekünk komoly anyagi előnyünk is származhat!

Cikksorozatomban saját és dolgozó kismamák, anyukák példáin keresztül szeretnék segíteni, biztatni és bátorságra bírni mindenkit, aki úgy érzi, hogy (divatosan szólva) szeretné megvalósítani önmagát. Mindenféle példán keresztül szeretném bemutatni azt az emberi, női, sőt anyai kalandot, ami során az ötletünkből termelő vállalkozás lesz!

Szeretném megmutatni, hogy ha másoknak is sikerül, akkor neked is, kedves olvasó, sikerülhet!

Üdvözlettel
Rindt Kata
www.anyahajo.hu