A fenti szöveg idézet Galla Miklós önálló estjének egy részletéből, melyet volt szerencsém néhány évvel ezelőtt megtekinteni. Milyen igaz: az emberek hajlamosak körülvenni magukat mindenféle – olykor felesleges - tárggyal. Cucc van a zsebünkben, a retikülünkben, az autónkban, és persze az otthonunkban is.
Lakásunk könnyen megtelhet holmikkal, innen-onnan összeszedett dolgokkal: a bútorokon és a hétköznapokon használatos tárgyakon kívül ott vannak például a régi emlékek (levelek, kagylók, kövek, képek, külföldről kapott kis tágyi ajándékok), az elnyűtt ruhadarabok, több tucat öngyújtó és hasonlók. Vannak emberek, akik rendszerezik, dobozokba teszik cuccaikat, a dobozokat leviszik a garázsba vagy fel a padlásra, és csak nagyon ritkán nyúlnak hozzájuk. Ilyenkor általában nem zavaró a felesleges tárgyak jelenléte, hiszen nem is nagyon szembesülünk azzal minden nap, hogy miből mennyi halmozódott fel. Vannak olyan embertársaink azonban, akik szeretik körülvenni magukat emlékekkel és mindenféle – mások számára talán feleslegesnek tűnő - holmikkal, amiket az évek során gyűjtöttek be. A holmihalmaz valós nagyságával mégis leginkább akkor szembesül az ember, amikor elhatározza, hogy új házba költözik.
Sokszor én is megtapasztaltam az évek során felhalmozott temérdek cucc átkát, és mostanában, a sokadik – belföldi és külföldi – költözéssel a hátam mögött és a plusszal, amit párom holmijai képviselnek, gyakran elgondolkodom azon, hogy vajon mi értelme van ennek a gyűjtögetésnek. A legutóbbi költözésnél már kicsit rutinosabbnak tűnhettem talán, mert a régi „jó lesz ez még valamire” jelmondat helyett a „francba vele, csak a helyet foglalja” jelmondatot tűztem ki a költözés-hadjárat képzeletbeli zászlajára. Az én drága szerelmem lézerkardjától azonban, amit egyik szülinapjára kapott (azt hiszem, a harmincadikra...), még nem sikerült megszabadulnom, és gyanítom, hogy még hatvanévesen is az egyik sarokból a másikba fogom pakolászni, de talán ennyi még belefér.
Persze segítségnek ott van a bolhapiac, a különböző itthoni és külföldi adok-veszek weboldalak, de persze a kukába történő dobás lehetőségét se felejtsük el (mondjuk én ezt valamiért speciel nem nagyon szeretem). Van egy személyes kedvenc és bevált módszerem, melynek lényege, hogy egy-egy ilyen költözés előtt általában rendezek egy házi bolhapiacot, és áthívva a barátokat és a rokonokat, megpróbálok megszabadulni a felesleges holmiktól. Igyekszem mindig úgy rendezni a dolgot, hogy nehogy véletlenül úgy tűnjön, hogy az invitálás csak és kizárólag azért esett meg, hogy az amúgy is hatalmas bőröndöket és dobozokat anékül be tudjam zárni, hogy a rájuk kellene ülnöm. A helyzetet még jobban könnyíti az az eset, amikor az embernek vannak testvérei, és ezáltal unokahugai és/vagy unokaöccsei, akik nagyon tudnak örülni mindenféle régi játéknak és egyéb mütyűröknek. Tehát beszéljük csak rá bátran szeretteinket ezekre a portyákra. Nemcsak népszerűek leszük, hanem több tér is áll majd a rendelkezésünkre, vagy pedig ha költözésről van szó, nem kell annyit pakolászni. Nekem ezzel a módszerrel sikerült az évek során olyan tárgyaktól megszabadulnom, mint például: bumeráng, törött képkeret, egy-két felesleges egérpad, hotelekből elcsent többéves szappan és hasonlók.
Valóban érdemes szortírozni néha és elgondolkozni, hogy mi az, ami tényleg hasznos, és mi az, amit csak az egyik fiókból a másikba teszünk. Persze azért a nagypapa százéves bélyeggyűjteményét és a gyerekkori naplónkat őrizzük meg jól, mert azok valóban pótolhatatlanok lehetnek, és hát ugyebár eljön a nap, amikor unokáink is elkezdik gyűjteni a cuccot, ha akarják, ha nem.
A 2011. februári cikkíró pályázatra beküldött írás.
Hasznos holmik? |
MEGOSZTOM A FACEBOOKON! |
A természetes háztartás nagyágyúi
Kerka
#6
2011. március 08. 18:30:31 | kedd |
Ennek az elajándékozási projektnek valószinűleg majd a kisfiad is örül majd, hiszen a barátaid még jobban a szívükbe zárnak, és ezt kifejezendő elhalmozzák a családodat karácsonyi/szülinapi ajándékokkal, amik ugyebár mind szép, színes csomagolópapírokba lesznek becsomagolva!
Hajrá, hajrá! Kerka
|
|
|
|
Kerka
#5
2011. március 08. 18:00:55 | kedd |
Kedves "krisztid"!
Köszönöm a hozzászólást! Jó, hogy említed az angol példát, a charity shopnak nagyon nagy kultúrája van Angliában. Ezeket a boltokat alapítványok működtetik, az eladók önkéntesek, a bevételt hasznos célokra fordítják. Az emberek általában ide hordják megunt cuccaikat, és a többség szeret vásárolni is ezeken a helyeken, és tényleg nagyon jó kis kincsekere lehet bukkanni. Persze van olyan, aki nem szereti idegenek cuccait hordani, de nekem ezzel semmi bajom nincs, amíg az áru tiszta. Kedvenc, márkás, strapabíró farmeromat például egy éve vettem, átszámítva kb. 500 forint volt Jó lenne, ha itthon is több ilyen bolt lenne. Nem tudod véletlenül, hogy ez a budapesti adománybolt merre található? Üdv, Kerka
|
|
|
|
MarikaH
#4
2011. március 08. 16:57:59 | kedd |
Koltozes elott allunk, igy nagyon jol jott ez a cikk ! Az evek soran rengeteg cucc halmozodott fel, szepen lassan elbucsuzom a felesleges dolgoktol.
|
|
|
|
hoffmannercsi
#3
2011. március 08. 12:58:14 | kedd |
Hasznos Holmik...errol rogton Stephen King regenye es annak megfilmesitett valtozata jut eszembe...A kis boltban mindenki megvehette azt amire mar regota vagyott...igazi kincseket rejtett. A vasarlok azonban nem sejtettek, hogy a megvasarolt holmik birtokaban kulonfele csinyeket is bezsakmanyoltak...a tortenet buntenybe torkollik...mi mas , hiszen megiscsak Stephen King irta...szamomra is olykor horrorisztikus bizonyos ,cuccok' elvesztese , kiselejtezese vagy annak meg csak a gondolata is...Pedig eljart felettuk az ido, mar nem is igazan hasznalja oket az ember, csupan porfogonak szolgalnak, kerulgetjuk oket ,mint cikkironk a lezerkardot. Igy probalom elfogadni a tenyt, hogy lassan sor kerul leanyszobam kiselejtezesere is, tobbek kozt a tobb mint 20 eves kis fesulkodo asztalkam is uj gazdara talal majd...kell a hely a kisbabanak. Kisagyat, pelenkazot, komodot vesznek majd szuleim, ha latogatni megyunk oket minden kenyelmes legyen.
A tavaszi nagytakaritas alkalmaval en sem vagyok kimeletes: padlast, gardrobot, fiokot, minden zeg-zugot atselejtezek. Valahogy megis mindig konnyebb kidobni azt, ami nem az enyem... Mar csak azt kell kitalalnom mit valaszoljak ferjemnek, ha szamon keri rajtam, hol van a lyukas tornacipoje, molyragta pulovere es egy bekeretezett sved konferencia fotoja 1996-bol....
|
|
|
|
Leann
#2
2011. március 08. 10:54:59 | kedd |
Ez a cikk elgondolkodtatott, hogy valóban mennyire ragaszkodunk tárgyainkhoz. A cikkíróval ellentétben én csupán egyszer költöztem, és akkor is egy házon belül másik emeletre. Így viszont el is maradt, hogy a már nemkívánatos cuccoktól megszabaduljak. Aztán jött a drága szerelmem, és hozott még néhány lomot. Mindketten begyűjtősök vagyunk, nem csoda, hogy a kisfiunk már másfél évesen gyűjtögette a csomagolóanyagokat, játék gyanánt (nem azért, mert mi nem veszünk neki:) ) Jelenleg a három szobás lakásban és a picehelyiségben is plafonig vagyunk pakolva. Ez az elajándékozás remek ötlet, össze is hívok egy kis társaságot a közeljövőben, és mintegy mellékesen felajánlom, hogy csemegézzenek (ruhák, konyhai edények, stb.... ). Köszönöm az ötletet!
|
|
|
|
krisztid
#1
2011. március 08. 09:58:08 | kedd |
Jó kis cikk, hasznos ötletekkel. Kimondittan tetszik a bevezető.
Nekem is nagyon sokszor gondot okoz, hogy mit is kezdjek azokkal a bizonyos cuccokkkal. Sajnos családom nem olyan nagy, hogy elnyelje az összes még használható holmimat. És már csak környezetvédelmi szempontok miatt sem szeretek én sem mindent a kukába dobni. Nemrégiben hallottam én is pár jó ötletet, amiket a fentiekkel együtt fogok alkalmazni. Például az egyik ismerősöm a Budapesten a Dob utcában lakik és szomszédjai között van pár nem túl gazdag család is. Többször előfordult már vele, hogy a kiselejtezett táskáit, ruhadarabjait csak kitette az udvarra és azokat másnapra már el is vitték. Aztán az ismerős ruhadarabokat és táskákat látta, hogy újra használják. A kiselejtezett darabok új életet kezdtek. Másik kedves ismerősöm meg felhívta a figyelmemet egy úgy nevezett adományboltra, ami minden "kacatot" befogad örömmel. A hajráfon át a gyertyatartóig mindent! Olyasféle charity bolt, ami sajnos itthon még nem annyira dívik. Terveim között szerepel említett boltnak is a felkeresése. Remélhetőleg hamarosan nagy szükségem lesz a cuccaimtól való megszabadulásra. Mégegyszer köszönöm a cikket. Hasznos olvasnivaló volt.
|
|
|
|
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)