A fenti szöveg idézet Galla Miklós önálló estjének egy részletéből, melyet volt szerencsém néhány évvel ezelőtt megtekinteni. Milyen igaz: az emberek hajlamosak körülvenni magukat mindenféle – olykor felesleges - tárggyal. Cucc van a zsebünkben, a retikülünkben, az autónkban, és persze az otthonunkban is.
Lakásunk könnyen megtelhet holmikkal, innen-onnan összeszedett dolgokkal: a bútorokon és a hétköznapokon használatos tárgyakon kívül ott vannak például a régi emlékek (levelek, kagylók, kövek, képek, külföldről kapott kis tágyi ajándékok), az elnyűtt ruhadarabok, több tucat öngyújtó és hasonlók. Vannak emberek, akik rendszerezik, dobozokba teszik cuccaikat, a dobozokat leviszik a garázsba vagy fel a padlásra, és csak nagyon ritkán nyúlnak hozzájuk. Ilyenkor általában nem zavaró a felesleges tárgyak jelenléte, hiszen nem is nagyon szembesülünk azzal minden nap, hogy miből mennyi halmozódott fel. Vannak olyan embertársaink azonban, akik szeretik körülvenni magukat emlékekkel és mindenféle – mások számára talán feleslegesnek tűnő - holmikkal, amiket az évek során gyűjtöttek be. A holmihalmaz valós nagyságával mégis leginkább akkor szembesül az ember, amikor elhatározza, hogy új házba költözik.
Sokszor én is megtapasztaltam az évek során felhalmozott temérdek cucc átkát, és mostanában, a sokadik – belföldi és külföldi – költözéssel a hátam mögött és a plusszal, amit párom holmijai képviselnek, gyakran elgondolkodom azon, hogy vajon mi értelme van ennek a gyűjtögetésnek. A legutóbbi költözésnél már kicsit rutinosabbnak tűnhettem talán, mert a régi „jó lesz ez még valamire” jelmondat helyett a „francba vele, csak a helyet foglalja” jelmondatot tűztem ki a költözés-hadjárat képzeletbeli zászlajára. Az én drága szerelmem lézerkardjától azonban, amit egyik szülinapjára kapott (azt hiszem, a harmincadikra...), még nem sikerült megszabadulnom, és gyanítom, hogy még hatvanévesen is az egyik sarokból a másikba fogom pakolászni, de talán ennyi még belefér.
Persze segítségnek ott van a bolhapiac, a különböző itthoni és külföldi adok-veszek weboldalak, de persze a kukába történő dobás lehetőségét se felejtsük el (mondjuk én ezt valamiért speciel nem nagyon szeretem). Van egy személyes kedvenc és bevált módszerem, melynek lényege, hogy egy-egy ilyen költözés előtt általában rendezek egy házi bolhapiacot, és áthívva a barátokat és a rokonokat, megpróbálok megszabadulni a felesleges holmiktól. Igyekszem mindig úgy rendezni a dolgot, hogy nehogy véletlenül úgy tűnjön, hogy az invitálás csak és kizárólag azért esett meg, hogy az amúgy is hatalmas bőröndöket és dobozokat anékül be tudjam zárni, hogy a rájuk kellene ülnöm. A helyzetet még jobban könnyíti az az eset, amikor az embernek vannak testvérei, és ezáltal unokahugai és/vagy unokaöccsei, akik nagyon tudnak örülni mindenféle régi játéknak és egyéb mütyűröknek. Tehát beszéljük csak rá bátran szeretteinket ezekre a portyákra. Nemcsak népszerűek leszük, hanem több tér is áll majd a rendelkezésünkre, vagy pedig ha költözésről van szó, nem kell annyit pakolászni. Nekem ezzel a módszerrel sikerült az évek során olyan tárgyaktól megszabadulnom, mint például: bumeráng, törött képkeret, egy-két felesleges egérpad, hotelekből elcsent többéves szappan és hasonlók.
Valóban érdemes szortírozni néha és elgondolkozni, hogy mi az, ami tényleg hasznos, és mi az, amit csak az egyik fiókból a másikba teszünk. Persze azért a nagypapa százéves bélyeggyűjteményét és a gyerekkori naplónkat őrizzük meg jól, mert azok valóban pótolhatatlanok lehetnek, és hát ugyebár eljön a nap, amikor unokáink is elkezdik gyűjteni a cuccot, ha akarják, ha nem.
A 2011. februári cikkíró pályázatra beküldött írás.
Hasznos holmik? |
MEGOSZTOM A FACEBOOKON! |
A természetes háztartás nagyágyúi
Kerka
#16
2011. március 10. 17:55:38 | csütörtök |
Köszönöm, "Lililéna"!
|
|
|
|
Lililena
#15
2011. március 10. 15:58:29 | csütörtök |
Kedves Kati!
Gratulálok a jól sikerült cikkhez. Üdv, Lililena
|
|
|
|
Kerka
#14
2011. március 09. 18:36:03 | szerda |
Kedves "Hrita"!
Nagyon köszönöm, hogy leírtad a véleményedet, jó érzés volt olvasni! Üdv, Kerka
|
|
|
|
Hrita
#13
2011. március 09. 18:27:31 | szerda |
Nagyon jól megírt cikk! Életszerű, sokakat érintő problémával foglalkozik - ez látszik a hozzászólásokból is. A stílusa gördülékeny, élvezetes, nincs benne erőltetett okoskodás. Pont annyira személyes és annyira objektív, amennyire az a témához illik.
Gratulálok: Hrita
|
|
|
|
Kerka
#12
2011. március 08. 23:45:34 | kedd |
Hát igen, a ruhák...tuti, hogy minden nőnek van pár "majd jó lesz egyszer" ruhadarabja. Nekem már sikerült párszor erőt venni magamon és megszabadulni néhány ilyen jellegű cucctól is, de azért még mindig van egy-két darab, amit néha előveszek: álmodozom kicsit, aztán persze mind mehet is vissza gyurődni a legfelső polc legtávolabbi sarkaba!
Neked is köszönöm a hozzászólást, kellemes zsáktöltögetést kívánok! Kerka
|
|
|
|
mmaria
#11
2011. március 08. 22:23:47 | kedd |
Teljesen magamra ismertem. Sok kedves emlék ami igazán csak fogja a port és a helyet. A szekrény is tele van igazán jó cuccokkal ,a baj csak az hogy kinőttem őket.Nem dobtam ki,mert ha sikerül leadni 5 kilót felvehetem .Híztam 2 kilót de még semmit nem dobtam ki.Hát ilyen vagyok én is . Holnap reggel kinyitom a szekrényt és megpakolok egy zsákot. Marcsi
|
|
|
|
ataner
#10
2011. március 08. 21:00:37 | kedd |
az elmúlt években számtalanszor kezdtem új életet, így aztán sok pillanatnyilag fontosnak tűnő holmi vált egyik pillanatról a másikra lommá. voltak percek mikor azt éreztem, hogy ez dráma, aztán csak azt: nem akarok a tárgyaim rabjává válni. ha kell valakinek jó, vigye, ha nem .. hát azt sem bánom. azért minden korszaknak vannak emblematikus darabjai, amik azonban másokhoz is kötnek a szülőknél kerülnek "archiválásra".
összességében véve ettől sokkal szabadabbnak érzem magam és ez jó.
|
|
|
|
Kerka
#9
2011. március 08. 20:05:17 | kedd |
Kedves Kati (a másik:))!
Örülök, hogy tetszett a cikk, sok sikert a lomtalanításhoz és a cédulagyártáshoz! Kati
|
|
|
|
Kstivin
#8
2011. március 08. 19:59:25 | kedd |
Jo cikk, jo otleteket ad. Itt ulok egy halom cucc tetejen. Es hol kezdjem?
Az a baj, hogy evekig elhanyagoltam es felhamlott a sok dolog. Mindeniknek van emlekezete, erteke, tortenete. De mar uszok bennuk! A cikked felbatoritott, hogy most tavasszal megkezdjem a rettenetes tavaszi tisztitast: az utca szelere megy, cedulaval, vigye aki akarja. Kati ( a masik Kati!)
|
|
|
|
Kerka
#7
2011. március 08. 19:21:41 | kedd |
Ha az asztalka gyerekkori emlék és fontos Neked, akkor szerintem gondold át, hogy kiselejtezitek-e! Ha pedig van egy jó mély fiókja, akkor az utódnak szánt családi ereklyéknek is szereztél egy gyűjtőhelyet...
Kerka
|
|
|
|
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)