Mikor a komposztálás szóba kerül, mindig komoly szakmai utasítások közé csomagolják a gyakorlati tevékenységet. Leírják, mit lehet és mit nem a komposztálóra tenni, hogyan, hányszor kell forgatni, mire kell vigyázni és mit kell feltétlenül megcsinálni. A szánkba rágják, hogy mennyi az optimális foszfor-nitrogén arány, nedvességtartalom és így tovább...
Annyit beszélnek róla, hogy az ember fia a végére már teljesen elbizonytalanodik a komposztálással kapcsolatban. De mi történik, ha az apjára, nagyapjára hallgat és előveszi józanabbik eszét? Először felteszi a kérdéseit.
Miért is komposztáljak?
Mert így kevesebb szemetet kell kicipelnem a kukába, nem lesz büdös, ha felnyitom.
Mi lesz a keletkező komposzttal?
Odaadom valakinek, vagy beásom a kertbe.
No, aki ennél tovább lép annak most segítünk egy kicsit.A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
Mi kerül a komposztba a városban? Minden, ami zöld és a ház körül keletkezik. A zöld konyhai maradék, a fagyalsövény nyesedéke, sőt kisebb mennyiségben a fatüzelésből megmaradt tiszta(!) fahamu is. Viszont soha nem kerül a komposztálóra például kutyagumi!
A házi vagy kiskerti komposztálás több szempontból is hasznos dolog. Segítségével a háztartásokban keletkező zöld hulladékok visszakerülnek a természetes körforgásba, a növények megfelelő tápanyagokhoz jutnak, javul a talaj szerkezete, összességében véve pedig kevesebb hulladék végzi a kukákban, lerakókban, égetőkben. Maga a folyamat egyszerű, nem túl időigényes és nem emészt fel kisebb fajta vagyont. Elegendő hozzá egy eldugottabb hely a kertben, egy komposztkeret vagy komposztgödör, napsütés és víz, időnként némi kevergetés, átrakás, illetve tudni kell azt, mi kerülhet a komposztra a konyhából és a kertből.
Aki esetleg saját kertjében, saját magától - programoktól függetlenül - szeretne belevágni a komposztálásba, annak is akad lehetősége. Némi utánajárással kinyomozható, hol kapható a környéken komposztkeret, szakirodalom, tájékoztató kiadvány, egyéb. Érdemes környékbeli környezetvédő szervezettel is felvenni a kapcsolatot, hiszen számos helyen foglalkoznak már a komposztálás témájával civilek is, s minden bizonnyal akad olyan kiadvány, tanács vagy ötlet, amivel segíthetik a kezdő komposztbarátokat.
Minden igyekezetük ellenére azért kell foglalkozni a komposztálóval. Úgy másfél-két évente szét kell bontani és a felső negyedét le kell szedni. Az alatta lévő komposzt már kivihető bármilyen konyhakertbe, szántóra. A felső éretlen komposztot aztán berakjuk a komposztáló aljába, ezt követően nyugodtan megmoshatjuk kezünket. Legalább másfél évig megint környezettudatosan pakolhatjuk a zöld hulladékot...
Forrás: Lugosi Beáta, HuMuSz, Füzér Zsolt, Hatvani Környezetvédő Egyesület
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)