Tápértéke:
A vöröshagyma különösen nyersen nagyon tápláló. Sok benne az ásványi só, és többek között még E vitamint is tartalmaz. Fontos megjegyezni, hogy rendkívül melegítõ hatása van, ezért lázas betegeknek ne adjuk.
Gyógyhatása:
Tápértéke megfelel a fokhagymáénak, még gyógyító hatásban is szinte megegyeznek. És mint a fokhagymából a vöröshagymából ugyancsak, ha sokat fogyasztunk gázokat okoz a belekben.
Meghűléses betegségekre:
A vöröshagymát meghűléskor próbáljuk csak külsõleg használni, mert melegítõ hatása van, ami a lázas betegnek nem lenne kellemes. Ne fogyasszon továbbá a gyomorfekélyes és a bélgyulladásban szenvedõ beteg sem, túlzott mennyiségű vöröshagymát. Ha azonban eldugult a légzõszervünk, jót tesz a szinuszoknak a vöröshagyma illatának belélegzése.
Égésre:
Ugyancsak külsõleg használjuk gyógyszerként a vöröshagymát elsõsegélyként égési sebekre. Ha megtörtént a baj, a lehetõ legrövidebb idõ alatt centrifugázzunk ki néhány vöröshagymát. A kapott lében áztassunk locsogósra egy puha ruhát, vagy gézt, és helyezzük borogatásnak az égett felületre. Ha minden jól megy, a seb nem hólyagosodik fel és nem maradnak égési hegek.
Nagyobb bélféreg kiűzése:
A fokhagyma alkalmas a kisebb bélférgek kiűzésére, a népi hagyományos gyógyításban. A vöröshagymával nagyobb bélférgeknél is sikerrel járunk. Régebben a galandférget is kiűzte a belekbõl. Akkor a gyógyszer az volt, hogy egy egész tányér összevágott hagymát kellett elfogyasztania a betegnek, lehetõleg egy ültõ helyében. A kúra jellege ma sem változott, de enyhíthetjük vöröshagyma-lével. Próbáljuk meg, fele-fele arányban vízzel hígítani. A hagymalé ugyanis nagyon erõs tisztán, könnyen lehet a fogyasztás következménye hányás. Ha nem érünk el sikert, térjünk vissza a tányér nyers hagymához.
.jpg){kind=small}
