A Komplementer Hipnózisról II.

Sümegi Gyula | 2017-05-07 18:03

Aki olvasta a Komplementer Hipnózisról I. című írásomat, annak már lehet némi sejtése a hipnózissal kapcsolatos tévhitekről.

Ha már tudjuk, hogy mi nem a hipnózis, akkor most nézzük meg, hogy mi az és mire lehet használni:

A hipnózis állapotának eléréséhez szükség van egy szuggesztiókat (szóbeli utasítások) adóra, Ő lesz a hipnotizőr. Valamint kell legalább egy vevő is, akire a szuggesztiók hatnak, Ő lesz a hipnotizált. A hipnotikus állapot akkor érhető el, ha a két fél kölcsönösen együtt dolgozik a hipnotizált céljainak eléréséért.
A hipnotizőr alapfeladata, hogy a körülményeknek és a hipnotizált személyiségének megfelelő technikát alkalmazza, a hipnotizáltnak pedig a lehető legtöbbet meg kell tennie azért, hogy az együttműködésével segítse a cél elérését.
Az így létrejövő hipnózis olyan módosult tudatállapot, amikor az a hipnotizált csak a hipnotizőrre koncentrál és minden zavaró külső tényezőt kizár, így befogadóbbá válik a szóbeli utasításokra (szuggesztiók). A szuggesztióknak megfelelően néhány percen belül létrejönnek a testi változások is.

Egyéntől függ, hogy ki milyen mélyre tud merülni ebbe az állapotba és milyen változások érhetőek el.

A hipnózisra fogékony embereknél, pusztán hipnotikus érzéstelenítéssel, akár fogászati beavatkozások és műtétek is elvégezhetők.
Gyorsítható a műtétek utáni sebgyógyulás, krónikus fájdalmak enyhíthetőek, javítható az immunrendszer aktivitása is.
Csonttörés esetén, mind a fájdalom, mind pedig a gyógyulási szakasz csökkenthető.
Égési sérüléseknél gátolható a mélyebb szöveti károsodás.
A legfontosabb pedig az, hogy a megfelelő gondolkodás kialakításával, szinte minden nehéz helyzetet könnyebben élhetünk meg.

A következő cikkből kiderül, hogy miért jó, ha a családban legalább alapszinten alkalmazzák a hipnózis technikáit. Kiderül, hogy miért érdemes fiatalon megismerkedni a hipnózis által felszabadítható testi és lelki erőforrásokkal.

Fotó: qimono/pixabay