A borz

Éjszakai állat, nappal a tágas üregében él a föld alatt. Ha leszáll az éj, végigjárja zsákmányszerző területét, amelyet szívesen megoszt másokkal is, pl. a vadmacskával, hiszen mindketten másra vadásznak. Nem válogatós, szinte mindent megkóstol: szereti a gyümölcsöt, és más növényeket, de a kukacokból, férgekből is jó adagot képes eltüntetni. Szereti még a kisebb kígyókat, apróbb emlősöket, tojásokat, madarakat.

A telet átalussza. A téli álom kezdete előtt októberben párosodik, s a nőstény februárban fiadzik

Egy borzmama egyszerre 2-3 kölyöknek ad életet, akik akár 15 évig is élhetnek. Pár hónapos koruktól kezdve kísérik el a kicsik az anyjukat a kirándulásaira. Alaposan megfigyelik őt, és megpróbálják utánozni is. Karmaikkal leásnak a földbe, hosszú orrukkal felforgatják az avart, megemelik a köveket. Így jutnak a rovarokhoz, ami számukra kiváló csemege. Akár a darázsfészket is képesek feltúrni, hiszen a durva, hosszúszőrű bundájuk megvédi őket a csípésektől.

Síkságon is, erdőben is élnek, de a túl magas hegyeket már nem szeretik. A föld alatt, saját maga készítette építményben lakik, s ezt magános helyeken építi. Építménye a rókáénál nagyobb, középpontját a földszint alatt 1.1/2 méternyire fekvő katlan képezi, amelyből különböző irányokban több folyosó indul ki. E folyosók közül azonban csupán egy-kettő szolgál kijáratul, míg a többi csak szellőztető nyílás. Lakását a legnagyobb tisztaságban tartja.

A borz testhossza eléri a 75 cm hosszúságot, amelyhez még a farok 18 cm hosszúsága járul; vállmagassága körülbelül 30 cm. Az öreg hímek ősszel akár 20 kg-ot is nyomnak.

Európában a borz érzékeny kárt nem okoz, legalább is annyit semmi esetre sem, hogy a haszonnal szemben, amelyet mindenféle káros rovarnak erdőn-mezőn való tömeges pusztításával hoz, komolyan számításba jöhetne. Valamennyi menyétféle közt ez a leghasznosabb, s nem pusztítója, hanem fönntartója az erdőnek.