Tavasz van, ez már nem kérdőjelezhető meg, mert rügybe borultak a fák, ha kinézek zöld a fű, s ha még a szememnek sem hinnék, akkor figyelmeztetne a két kisfiú hangos nevetése szomszédunkból, akiket szülei kiskutyával ajándékoztak meg.
Jó gazdái lesznek a kutyu
soknak - állapítom meg magamban -, hisz ismerem a szüleiket, s azt is tudom, hogy a felelősséget, amit felvállaltak biztosan érzik, tudják.
De foglaljuk azért össze, hogy mit is kell tudni, tenni, mielőtt arra az elhatározásra jutunk, hogy házi kedvencet veszünk gyermekeinknek, annál is inkább, mert nemsokára beköszöntenek a húsvéti ünnepek, amikor kis nyusziért könyörögnek gyerekeink, vagy épp kis csibe lenne jó, sárga pihegombóc, kedves, piros csőrrel.
Mielőtt elhatározzuk, hogy kis kedvenccel örvendeztetjük meg gyerekeinket, jó tudni mit vállalunk fel, hisz minden állat több mint egy hirtelen támadt óhaj, sóhaj. Felelősek vagyunk értük, érző lényeket veszünk magunk mellé, akiket „eldobni” már nem szabad.
- Első lépés legyen mindig, hogy megbizonyosodunk a felől, hogy a hely, ahová kedvenceinket hozzuk, megfelelő élettér számukra.
- Tudunk-e elég időt szánni arra, hogy foglalkozzunk kedvenceinkkel?
- Megvan-e hozzá az anyagi hátterünk, mert állataink megbetegedhetnek, oltásokra van szükségük, a táplálkozásuk is fajuknak megfelelő kell, hogy legyen.
- Az egész család egyetért az új jövevény érkezésével és fel vannak ők is készülve a kötelezettségekre?
- Egyik családtag sem allergiás a kiválasztott állat szőrére?
- Ha beköszönt a forró nyár, vagy a sízésre alkalmas idő, el tudjuk helyezni kedvenceinket?
Ha mindenre figyeltünk, alkalmas a hely, s mi is felelősen döntünk, nem bánjuk meg. Mert azzal, hogy kisállatot nevelünk, gyerekeink is fejlődnek: együttműködő képességük, felelősség érzetük határozottan fejeltebb lesz, mint azoknál a családoknál, ahol nincs kiskedvenc.
Sokkal gyakrabban látogatják meg őket barátaik, sokkal több időt töltenek a szabadban. Összességében megállapítható, hogy a gyerekek állatokhoz fűződő erős kötődése pozitív hatással van a viselkedésükre. Ahhoz, hogy a gyerekek igazi gazdikká váljanak, ki kell hogy alakuljon bennük a tudatos, felelősségteljes, kedvencük felé irányuló gondoskodás, ami az állattartáshoz nélkülözhetetlen.
S mi más lehetne alkalmas erre, mint egy kedves arcú, aranyos kiskutyus?
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)