Mikor megérkezik az újszülött, talán nem is kérdés, a szoptatás kellemes-rögös útját választjuk-e. Valószínűleg szembesülünk az érzéssel, vággyal, hogy de jó lenne még a saját testemből táplálni! Hiszen a megszületéséig is ezt tettük, csak akkor a méhlepény segítségével. Most is megadhatjuk a közelséget, de ez már egy más minőség. Bőr a bőrhöz ér, szemkontaktust lehet teremteni, hallatszik a szívverés, mely szintén emlékeztet a méhben eltöltött időre. Természetes, ha kisbabánk folyamatosan erre a szorosságra vágyik, és állandóan cicin szeretne lenni. Egy újszülöttnek tulajdonképp két kívánsága van: testközelség és mellünk
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
Nem csak táplálás
A szoptatás ezért nem pusztán az éhség megszüntetéséről szól, jóval több funkciója van! Fáradtság, nyűgösség, egyedüllét, zavarodottság, fájdalom, félelem, stb. esetén azonnali segítséget tud nyújtani! Ilyenkor nem számít, mikor evett utoljára. Lehet, hogy 5 perce az éhség miatt sírt, de most megébredt és megijedt, hol van Anya, így újból a cicin nyugszik meg teljesen, mind a szopómozgás hatására, mind az Anya, mind a tej illata és a tejben található nyugtató és fájdalomcsillapító anyagok hatására. Ezt nem lehet pótolni! Ha megpróbáljuk mellretétel nélkül nyugtatni, altatni, észrevehetjük, hogy így sokkal tovább tart. Bizony, nem ritka egy újszülött esetében a napi 12-15 szopi sem! Azt kérdezzük, hogyan kivitelezzük?! Kis kreativitás és rugalmasság, szerető, támogató családtagok, rokonok megléte nem árt! Pl. kendőben kiválóan lehet szoptatni!
A babák nagyon szeretnek komfort szopizni és jó, ha ezt a lehetőséget megadjuk nekik! Tehát a cici kérésének sokszor nem az éhség az oka, ezért ne ijedjünk meg, hogy kevés a tej, azért akar állandóan cicin lenni a baba!( ha termelődik elég pisis-kakis pelus, valószínűleg nincs erről szó!)
De mi a helyzet később?
Sajnos, a mostani nézetek szerint nagyon gyorsan ajánlott önállóvá válnia egy gyermeknek. Akár az egyedül el- és visszaalvást nézzük, akár az önmegnyugtatást, önálló evést, stb. Ezzel csak az a baj, hogy a gyerekeknek senki nem szólt az új rendszerről, ezért ők az ősi szokással, programmal a fejükben jönnek a világra és nem esik jól nekik a hirtelen és korai elválasztás, anyamelltől, közös ágytól. A babáról, gyermekről való szoros gondoskodás nem ér véget 6-12 hó múlva, mikor már eszik mást is, és tud mászni-járni. Ilyenkor nagyon nagy szükség van még a testközelség megadására, de már nagyfokú rugalmassággal kezelve, hiszen egy távolodás kezdődik már, amit engedni kell. Viszont, ha visszakívánkozik töltekezni, engedjük meg, így magabiztosabban folytathatja az útját, mikor megint kikívánkozik ebből a szorosságból! Évekről beszélünk, mikorra a gyermek megérik tartósan az önálló életre! Pár hónapos csecsemőt nem lenne szükséges- de még az egy évest sem- a saját ágyába szoktatni külső nyomás hatására, ha a főszereplők (szülők és baba, testvérek) amúgy jól érzik magukat ebben a helyzetben! Az sem a legjobb megoldás, ha a gyermek kommunikációs csatornáit megnyirbálva leszoktatjuk a jelzőrendszer rendszeres és rendeltetésszerű használatáról egy pár alkalom sírni hagyással.
Elválasztás
Ugyanez igaz "mikor hagyjuk abba a szoptatást " kérdésre. Akkor, amikor valamelyik fél be akarja fejezni saját érzésétől vezérelve és nem külső nyomás hatására! A szoptatás iránti igényt is szép lassan, fokozatosan növik ki, ahogy enni is megtanulnak, a pelust WC-re cserélik, egyedül vetkőznek, öltöznek idővel. Nagyon sok ovis korú gyermeket látni cumival szájában, mely normális és elfogadott, ám, ha egy három éves gyermekről derül ki, hogy ő a szopómozgást anyja mellén végzi és nem cumival, nyomban összedől a világ az ámulattól, esetleg szörnyülködéstől! A nagy átlagot nézve 2 és 4 éves kor között választják el magukat a gyerekek, 1 éves kor alatt ritka. Egy kétéves gyermek valóban elég nagy már, de épp bekerül a dackorszakba, rengeteg új élmény éri, melyek feldolgozásához egyedül még éretlen lehet, egyre többet követel a világ, minden tele van szabályokkal, de ahhoz még kicsi, hogy mindezzel egyedül birkózzon meg! Ha édesanyjának nem terhes, nyugodtan csillapíthatja fájdalmát a mellével, altathatja el, nyugtathatja meg, bújhatnak össze így esténként elalváskor! Képes egy gyermek azt mondani, jelezni, hogy nem kér többet vagy most nem így akar elaludni, hanem máshogy és ennek az időpontját sajnos nem tankönyvek és pszichológusok fognak megmondani, nem is a védőnő, gyerekorvos, hanem a gyerek maga, aki pontosan tudja mikor érkezett el számára az idő! Persze, ha édesanyja szerint ez az idő előbb jött el, kompromisszumokkal egymáshoz csiszolható a két elképzelés, de önkényesen, tekintélyelvekkel felfegyverkezve nem a legjobb megoldást választjuk!
Szoptatás mindenki igénye szerint
Sokszor az az elképzelés, hogy anya otthon ül a két-három éves gyerekkel ,és minden nyekkenésre ugyanúgy rögtön cicit ad, mint újszülött korában. Pedig ez már ilyenkor egy más forma, sok kompromisszum és egymáshoz idomulás van benne. A folyamat vége ugyanaz lesz, előbb-utóbb cici nélkül fog megnyugodni és elaludni, csak nem mindegy az időzítés! Ahogy koraszülés esetén is mindennap számít a baba érettsége miatt, ugyanez a mellen töltött időre is igaz. Nem káros a hosszú távú szoptatás, sőt! De csak akkor működik jól, ha mind az anya, mind a gyermek igényeit, érzéseit figyelembe vették. Nem használ a gyereknek, ha úgy szoptatjuk, hogy közben minden idegszálunk megfeszül, mert már nem jó nekünk az adás eme formája, és ugyanúgy nem tesz jót az adás, ha a gyermek már nem igényli, de ezt nem vesszük figyelembe és ráerőltetjük ezt. Ezen jelek észrevételéhez tudatosság és önismeret szükségeltetik!
Én tudom, mi a jó...
Ahogy az elején megbíztunk a baba jelzéseiben, később is hagyatkozhatunk erre bátran! Természetesen beavatkozhatunk a folyamatba, ha már nekünk nem felel meg a szoptatás, de meg van a módja a fokozatos, szeretetteljes leszoktatásnak, melyben nem sérül a gyerek! És nézzük meg, miért akarjuk a leszoktatást? Ha a szomszéd néni, anyós, védőnő, stb. buzdít erre a saját védelmünk érdekében, miszerint meg akarnak védeni minket saját gyermekünk túlzott kötődésétől, az nem helyes motiváció! Kedvesen mosolyogva köszönjük meg a „jó tanácsot” és magunkat erősítsük meg mantrákkal: „én tudom, mi aj ó a gyermekemnek, ismerem az ösztöneim hangját, belső hangom útmutatása helyes!” És hallgassuk meg, mit mond a belső hangunk!
Tehát a kulcsfogalmak: a két fél igénye, önismeret, rugalmasság, nyitottság, bizalom magamban és a gyermekemben egyaránt. Ugye, ebből látszik, hogy ez egy olyan tevékenység, melyben mindkét fél ugyanannyira van benne, jelzések jönnek-mennek oda-vissza, kérdések-válaszok, megfigyelések, egymástól függetlenül nem lehet döntéseket hozni ebben. A gyerek véleménye ugyanúgy számít, mint az anyáé, és fordítva. Tökéletes kettős kapcsolat ez, melyhez szükségesek a fentebb említett alapok.
KUTATÁSRA KERESEK HOSZÚ TÁVÚ SZOPTATÁSBAN JÁRTAS ÉDSANYÁKAT! FELTÉTEL: MIN. 18 HÓNAPOS KORIG SZOPTATÁSA EGY VAGY TÖBB GYERMEKÉNEK.
KÉRDŐÍV KITÖLTÉSÉVEL MÉREM ÉS KERESEM EZEN ANYÁK ÉLETÉBEN A KÖZÖS PONTOT, MÚLTJÁT, VIZSGÁLOM, A GYERMEKKORT, A PÁRKAPCSOLATOT, GYERMEKÜK VISELKEDÉSÉT, SZEMÉLYISÉGÉT, SZOPTATÁSI MÚLTAT, STB., KIK AZOK, AKIK EZT AZ UTAT VÁLASZTJÁK ÉS MIÉRT?
JELENTKEZÉS: TRANSZPERSZONALIS@GMAIL.COM
KÖSZÖNETTEL: DOBINÉ OLASZ-PAPP NÓRA
Szoptatás, szoptatás, szoptatás....
Szoptatás, szoptatás, szoptatás....
 |
Dobiné Olasz-Papp NóraBaba-mama kapcsolati- és pszichológiai tanácsadóElérhetőségeim: Honlap: http://www.dobinenora.hu http://www.valaszkeszszulok.hu |
| Bemutatkozás | Megjelent cikkek | Kérdezz-felelek |
.jpg){kind=small}
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)