Szülők vagyunk, vagy szülők leszünk. Igyekszünk felelősséggel nevelni gyermekeinket és szeretnénk boldog felnőttként látni őket.
A gyakorlati tapasztalat viszont sok esetben az, hogy csak amikor már nagy a gyermekünk, akkor jövünk rá, hol, mit "szúrtunk el" legnagyobb gondosságunk és odafigyelésünk, jóakaratunk ellenére. Mi a megoldás? Olvassuk a szakirodalmakat, nevelési útmutatókat, ami igen helyes, meg is kell tennünk. De hát gyermekünk - mint mi is valamennyien - egyéniség.
Vajon van-e még valami, amit megtehetünk az ő és a mi boldogságunkért? Van megoldás. Ezt a megoldást grafológiának hívják.
Segítségével nyomon követhetjük mindazokat a belső történéseket, melyet gyermekünk akár életkora miatt nem tud kifejezni, később pedig, mert érzelmeit, érzéseit nehezen tudja szavakba önteni (ez nálunk felnőtteknél sem könnyű - és mennyi konfliktus forrása!!)
Ezeknek a rejtőző információknak bizony következményei vannak. Ez nem jelenti azt, hogy gyermekünk személyiségi jogait megsértve "vájkálunk" a lelkében. De meg kell tudnunk azt, hogy valóban kiegyensúlyozott-e, vagy csak külső kontrollos beállítottsága következtében viselkedik nekünk nagyon tetszően, ezért teljesít, valójában pedig egészen mást szeretne tenni, mást érez és gondol. Ez már a hazugságról szól! Mi tanítjuk meg hazudni őket, amikor figyelmen kívül hagyjuk az ő valóságukat és a magunkét erőltetjük rájuk, kompromisszumos megoldás helyett.
Tudomásul kell vennünk, hogy ők csak részben a mieink, valójában önálló személyiségek. Az ő valós szükségleteikre kell figyelnünk és nem a saját elvetélt álmaink jövendő megvalósítóinak kell tekintenünk gyermekeinket. Szerencsére ez a szélsőség ritka eset, de azért a szülők többségének van elképzelése arról, hogy mi legyen az ő gyerekéből.
Van, hogy az álom és a valóság találkozik, de bizony nem egy olyan esettel szembesülünk, amikor a gyermek nem képes vagy nem akar(!) megfelelni a szülői elvárásoknak és úgynevezett "ellenkarriert" fut be, aminek akár kriminális következményei lehetnek. Prof. Dr. Ranschburg Jenő tanár úr véleménye szerint egy gyermek 5(!!) éves korában megmondható, hogy várható-e valamilyen súlyos szocializációs probléma a gyermeknél - konkrétan a kriminális személyiség kibontakozására vonatkozóan.
Van olyan grafológiai iskola, melynek alternatív szakán szülőcsoportokat indítanak és 13 alkalom alatt a kisgyermekrajz elemzéstől a nagyobb gyermek - és felnőttrajz elemzésen át megtanulják a szülők a gyermek, majd a "kisfelnőtt" rajz- és íráskövetését is.
(Épp a minap elemezte Kárászné Tomanó Ágnes grafológus szakértő kollégám egy 4 éves kislány írását, ami nem volt valódi írás, csak utánozta a nagymamát. A betű nélküli írás teljes mértékben elemezhető volt!!)A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
Visszatérve a tanításra, a képzésen a grafológiai tanulmányok mellett személyiségpszichológiai, fejlődéslélektani ismereteket, valamint speciális tesztek gyakorlati alkalmazását is elsajátítják a leendő vagy immár gyakorló szülők. Megtanulják gyermekeik valós képességeinek feltárását, így az ovi -, vagy általános iskola választása mellett a pályaorientációban vagy továbbtanulásban is, sőt a objektív segítőként állhatnak szeretteik mögött. Aki pedig vizsgázni is szeretne, okleveles grafológusi szakmát szerezhet.
S hogy egy példával is illusztráljam az elmondottakat: egy anyuka hozta kétségbeesetten gyermekét, elmesélvén, hányféle utat bejártak már de semmi eredményre nem jutottak. Úgy gondolta, az, hogy most kipróbálja-e a grafológiát avagy sem, már nem oszt, nem szoroz. A feladás határán volt.
A története a következő: 4 éves kisfia, aki ekkorra már gyönyörűen beszélt, bent játszogatott műanyag játéksátrában, amikor - tán meglökött egy tartórudat - rádőlt az építmény. Ettől fogva a gyermek megnémult, azt hitték, átmeneti sokkot kapott az ijedelemtől. De a hallgatás maradt és a kétségbeesett szülők hiába futottak szakembertől szakemberig, a vizsgálatok semmiféle szervi elváltozást nem tudtak kimutatni.
A rajzelemzésekből kiderült, hogy amikor bebújt a sátracskájába éppen nagyon mérges volt anyukájára és csúnyát mondott. Ekkor dőlt rá a ponyva és az ő fejében úgy állt össze a kép, hogy nem szabad beszélni, mert akkor nagy baj történhet.
Kompetenciánk a problémafeltárásig terjedt, a gyermekpszichológus ezek után "kijátszatta" vele a történést és gyorsan visszaadta a hangját, a gyermek és a szülők legnagyobb örömére.
Földényi-Mermező Ágnes
grafológus, grafoterapeuta
konzultációs terapeuta
www.grafonet.hu
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)