Szülőtartásról kamaszoknak

Török Monika | 2004-03-15 18:38

Néha nagyon nehéz a szülőkkel. Nos, ha egy kamaszgyermek mindezek ellenére célt akar elérni, rendkívül ravasznak kell lennie.

Vegyünk például egy egyszerű esetet, amikor az illető kamasz, esetünkben leány, végre megbeszélte a barátjával, hogy másnap találkoznak, elnéznek egy moziba, utána kis séta, miegyéb. Ha eredményt akar kicsiholni betokosodott, kispolgári szüleiből, semmiképp ne tegye a következőket:

A telefonbeszélgetés ne tartson negyven percnél tovább. A szülők valami egészen rejtélyes okból már a tizedik perc után rendkívül idegesek lesznek, horribilis összegű telefonszámlákat emlegetnek, és ilyen állapotukban képtelenség velük szót érteni.
Ügyelni kell a látszatra: ne a telefonbeszélgetés után - órákkal, félvállról - közöljük az ősökkel ultimátumszerűen a másnapi programunkat. Ezt rosszul reagálják már az ő korukban. Sokkalta célszerűbb a beszélgetést megszakítva, nagy, ártatlanul pislogó szemekkel, bűbájosan megkérdezni nem volna-e ellenükre a dolog. Ennek nehéz ellenállni, még egy szülőnek is. Ilyenkor aztán bátran lehet folytatni a diskurálást, már az időlimit betartásával persze.
A mozira - sajnos - pénz kell, ami az ember szüleinek van, a kamasznak meg sosincs, valahogy meg kell oldani az anyagiak konfliktusmentes átcsoportosítását. Hazudni kevéssé célszerű, még egy anyuka is előbb-utóbb gyanút fog, ha állandóan ebédbefizetést emlegetünk. Próbálkozzunk vadonatúj trükkel: mondjunk igazat. Zsebpénzünk utolsó fillérjeit elhamburgereztük a haverokkal, és most annyira kellemetlen ez az egész, mert ha tudtuk volna, mi lesz a program, takarékosabbak lettünk volna stb. Szakadj meg, szív - effektus. Megszakad. Illik mértéket tartani a kunyerálásnál egyébként, tekintettel hosszú távú céljainkra.
Induláskor kerüljük a feltűnést. Egyetlen őskövület sem veszi jónéven, ha gyermeke égbezselézett, rikító színű hajjal, feketére festett szájjal és körömmel, zsilettpengékkel ékítve, továbbá acélbetétes bakancsban és szakadt bőrkabátban lép a nyilvánosság elé. Tartsunk fontossági sorrendet: ha most nem a függetlenségi háború megnyerése, hanem az a cél, hogy a barátunkkal találkozzunk, egy-két orrpiercinget nyugodtan mellőzhetünk. Valamit valamiért.
Az ajtón kilépve mindenképp vessünk oda egy futó köszönést és egy hozzávetőleges időpontot a hazaérkezésünkre vonatkozólag. Ez semmiképp ne a következő héten legyen.