Nagyon sok mindenről beszélgettünk. Pénzügyi nevelésről, érzelmi intelligenciáról, játékról a nevelésben, nyelvtanulásról, szabályokról és szabálykövetésről. A téma szerteágazó volta és sokfélesége ellenére minden alkalommal visszakanyarodtunk a tranzakcióanalízishez. Pontosabban ahhoz, hogy ez a pszichológiai irányzat milyen jól leír bizonyos jelenségeket, amelyektől nagyban függ, hogy életrevaló lesz-e a gyerekem az én nevelésem folytán, vagy sem.
Mivel lehet azt magyarázni, hogy művelt, intelligens szülők tökéletesen tisztában vannak azzal, nagyjából milyen irányban is kellene elindulniuk ahhoz, hogy a kor követelményei szerint is életrevaló gyereket nevelhessenek - ehhez azonban nekik is változtatni kellene néhány eddigi stratégiájukon, gyakorlatukon, erre viszont képtelenek? Pontosítok: nem hajlandóak. Azt mondják, ők ehhez nem elég bátrak. Nekik ez kockázatos és bizonytalan.
Mondom, iskolázott, ráadásul pedagógus emberekről van szó. Akiknek pontosan tisztában kell(ene) lenniük azzal - saját tapasztalatból is -, hogy a tanulás mindig egy ugrás az ismeretlenbe. Mert sosem tudhatom, hogy mit találok majd a tanulási folyamat végén. Bizonytalan a végkimenetel - akár a saját személyiségem tekintetében is. Mégis csinálták, és jó pedagógushoz méltóan még a mai napig is csinálják.
Azt sem tartom lehetetlennek, hogy lottóznak. Pedig a nyerési esély egy a negyvennégymillióhoz... Kockázatos befektetés lottószelvényt venni? Ha szigorúan pénzügyi szempontból nézem, igen. Mégis mindenki nekiugrik, akinek éppen eszébe jut.
Valahogy az az érzésem, hogy a kockázattal takarózunk. Pedig csak azt kéne felismerni, hogy ha döntést hozunk, akkor azért felelősséget kell vállalnunk. Nekünk. Magunknak magunkért.
Amíg ez a fajta felelősségérzet hiányzik, addig nem lesz komfortzóna-átlépés, változtatás, új dolgok kipróbálása.
Csak a "kockázatok" kerülése.
És itt a lényeg: én magam nem mernék az életben sem arra a pénzügyi oktatásra hagyatkozni szülőként, amit a gyerekeim majd a legújabb NAT szerint kapnak. Még most is állítom, hogy az iskola, különösen ha a mostani tendencia erősödik, csak az akadémikus ismeretek közvetítésére lesz képes - gyakorlatban alkalmazható tudást, és ami még nagyon lényeges, szemléletet nem fog adni.
Az interjúban felvetődött a kérdés, hogy ha már a szülők így gondolkodnak, hogy bár tisztában vannak azzal, mit kellene tenniük, de a kockázattűrő képességük ezt már nem viseli el, a gyerekeiknek mégis szebbet-jobbat-többet szeretnének, mint amit ők el tudtak érni, akkor mit tegyenek? Ha már a kockázatok kerülése miatt jó példával már nem tudnak előljárni, akkor
mit tehetnek mégis?
Való igaz, a gyerek számára a legjobb tanulási mód a példaadás. Ha netán ez mégsem jön össze, akkor is sokat tud tenni a szülő:
- hagyja, hogy a gyerek olyasmivel próbálkozzon, amit ő nem mer... - igen, ehhez is kell egy jó adag szülői bátorság, de meg lehet oldani ezt is. Csak azt az egyszerű tényt kell belátni, hogy a gyereknek szüksége van a tapasztalatszerzésre ahhoz, hogy tanulhasson. És ebbe beletartozik az is, hogy hagyod hibázni is a gyereket...
- ha pedig már hibázott, akkor ott kell lenned. Ennek két oka van: egyrészt segítened kell levonni a gyereknek a következtetéseket abból, amit csinált. Na, nem arra gondolok, hogy "Na, ugye megmondtam, hogy ez ökörség, és bele se fogj?". Hanem arra, hogy tényleg tárgyszerűen kiértékelitek a történteket. Másrészt pedig azért kell ott lenned, hogy bátorítsd arra, hogy a levont tanulságok fényében másképpen ugyan, de próbálkozzon újra. Ezt az ösztönzést Neked kell megadnod. (Kíváncsi leszek rá, hogy ezt majd az iskolai oktatás során hogyan oldják meg...)
- szülőként Te Magad is teremthetsz olyan szituációkat, vagy engedheted a gyerekedet olyan szituációkba, amikor neki magának kell döntenie.
- vannak már olyan képzések is, amelyeket kifejezetten gyerekekre szabtak, vagy olyan alapítványi, egyesületi programok, versenyek, amelyeknek keretében kipróbálhatja magát. Így legalább az a nyugalmad is meglesz, hogy bár Te nem értesz az egészhez, de a gyerek mégis szakértők kezében van - és védett környezetben. Vagyis nem élesben próbálkozik, de ahhoz nagyon hasonlító körülmények között tehet egy próbát.
- adhatsz a kezébe olyan könyveket, amikről úgy gondold, hogy segíthetnek neki abban, hogy elérje azt, amire Te nem vállalkoznál: például olyan híres és gazdag emberek életrajzát, amiből látható, mik azok az általános elvek, amik a jólétig vezetnek.
- vehetsz karácsonyra egy-egy értékesebb gazdasági társasjátékot is, amellyel a gyerek sokféle pénzügyi mechanizmust megérthet, megismerhet, és kisebb léptékben képes lehet működtetni. (Ha meg még Te is a gyerekkel játszol, Te is tanulhatsz - védett körülmények között...).
- kreatív gondolkodásra ösztönző játékokat játszotok. Ilyen lehet pl. az Activity, de akár a sakk is, de egy egyszerű kreativitás teszt is, amikor, teszem azt, a ceruzának kerestek a szokásostól eltérő felhasználási területeket (régen pl. a kazettás magnó szalagját lehetett felcsévélni vele - nem tipikus használati mód, ugye?).
Amint látod, szülőként még akkor is rengeteg lehetőséged van a gyereked életrevalóságát, beleértve a pénzügyi életrevalóságát is támogatni, ha Te Magad úgy gondolod, nem lehetsz ezen a területen példakép a számára.
Pedig tévedsz. Ha ennyit megteszel, akkor már igenis jó példát mutatsz a gyereknek - türelemból, megértésből, támogatásból, segítő szándékból.
|
Himer CsillaKisvállalkozások kreatív kontrollingjaElérhetőségem: Honlap: http://www.zsebedremegyek.hu |
Bemutatkozás | Megjelent cikkek | Kérdezz-felelek |
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)