Az iskola és az ottani feladatok sosem arattak osztatlan sikert a diákság körében. Mindig volt, aki tudásvágytól hajtva szívesen tanult, ám minden osztályban akadt jópár tanuló, akinek púp volt a hátán ez a kötelezettség. Így van ez ma is, sőt, egyre több diákot sorolnak az SNI (sajátos nevelési igényű) kategóriába. A dilemma, hogy ezek a diákok valóban csak felelőtlenségből teljesítenek alacsony szinten, netán kerülik el az iskolát vagy esetleg napjaink követelményei teljesíthetetlenül magasak. Ha másoknak megy, a mi gyerekünknek miért nem, rossz képességű vagy lusta?
A kérdés természetesen magában rejti a választ: talán egyik sem! Nagyon sokan éppen a túlzott felelősség elől menekülnek, az elvárások nyomják vállukat annyira, hogy más vágyuk sincs, csak szabadulni akarnak. Mindnyájan ismerjük a stresszt, a szülők, tanárok, diáktársak elvárásainak való megfelelésre törekvést, ám míg van, akit ez jobb teljesítményre sarkall, mások tűrőképessége alacsonyabb, ők leblokkolnak a félelemtől.
Természetesen a nehézségeknek nagyon sok oka lehet, de nagyon fontos, hogy a szülők támogassák gyermeküket. Ne kényszerítsék hosszabb tanulási időkre változatlan körülmények között, inkább járjanak utána a gondok forrásának. Gondolják át a helyzetet, beszéljék meg gyermekükkel, kommunikáljanak a tanárokkal és ha szükséges, keressenek fel szakembert: pszichológust, kineziológust, nevelési tanácsadót!
A tanulás lehet öröm, talán Ti megtapasztaltátok ezt. Segítsetek, hogy gyermekeitek is így érezhessenek!
Hogy én szeretek suliba járni?! |
MEGOSZTOM A FACEBOOKON! |
Gondolatok a testmódosításról
Röviden a diszlexiáról
kisokos
#3
2010. november 19. 13:17:41 | péntek |
Hát ez nem semmi! SNI! Ahelyett h foglalkoznának, odafigyelnének, beszélgetnének és meghallgatnák a gyerekeket. Mi lenne h a felnőtt munkavállalók nagy részére is ráhúznánk egy ilyen SNI-hez hasonló bélyeget? Mert némelyiknek tényleg kijárna!!! Ja h akkor lenne felháborodás, meg zavargás, tüntetés? A gyerekeket meg senki nem kérdezte akar-e SNI LENNI....
|
|
|
|
Armina
#2
2010. november 19. 11:59:37 | péntek |
Inkább valóban az lehet, ha a gyerekünk gyengébb a többitől, félünk segítséget kérni, félünk megtudni, mi az oka. Amiről nem tudunk,az nem fáj elv alapján.
|
|
|
|
tpkriszta
#1
2010. november 19. 09:07:32 | péntek |
Nekem szerencsém van a fiúcska szeret még isibe járni, de volt tavaly 1 osztálytárs az majdnem teljesen tönkretette az osztályközösséget. Az idén már nem osztálytárs.
|
|
|
|
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)