Egy kisgyereknek negyedóra elegendő arra, hogy csatatérré változtassa szépen rendbe rakott szobáját. Az elpakolás jóval tovább fog tartani, ráadásul a legtöbb esetben egyedül nem, vagy nehezen megy.
A gyermek fantáziájának nincs határa. Egyféle játékot nem képes sokáig játszani, hamar megunja, és újabbat vesz elő. Végén egy talpalatnyi üres hely sincs a padlón, reménytelennek látszik, hogy egyedül birkózz meg a helyzettel. Még nehezebb a dolgod, ha a kis törpe azért nem akarja összeszedni a várépítő játékot, mert másnap folytatni szeretné az építkezést.
Mielőtt új játékba kezdene a gyermek, először rakjátok össze közösen, amivel eddig foglalkozott. Vezessétek be azt a szabályt, miszerint csak akkor vehet ki másik játékot a szekrényből, ha elrakta az előzőt. Előbb eltesszük a rajzeszközöket, és csak azután építjük fel a vasúti pályát. Amikor több gyermek van együtt, és nagyon belemerültek a játékba, legyél egy kis türelemmel. Hamarosan új ötlettel állnak elő. Nem mindig kell következetesen keresztülvinni az összepakolást a következő játék előtt, mert elronthatod vele a hangulatot.
Adj 10-15 percet gyermekednek, hogy végigjátssza a „történetet”, a társasoknál több időre is szükség lehet. Engedd meg neki, hogy a nagy műgonddal felépített lego-tornyokat, felhőkarcolókat másnapig elől hagyhassa. Ez azt mutatja a kicsinek, hogy értékeled az alkotását. Így sokkal szívesebben fogja belerakni szétszórt játékszereit a dobozokba.
3. A játékos rendrakás sokkal szórakoztatóbb.
Játsszatok kincskereső játékot. Lehet versenyt is hirdetni, ki szedi össze a legtöbb építőkockát. Ki rakja hamarabb helyére a dolgokat: te a képeskönyveket, ő az autókat. Kérd meg, fektesse le a babát az ágyába, ruháit pedig tegye be a szekrénybe! Nyomj a kezébe partvist, lapátot, azzal söpörje össze az apróbb mütyüröket.
Ha hozzászokik, hogy napjában kétszer összepakoljon – mondjuk ebéd és lefekvés előtt, nem fog eluralkodni a káosz a szobában. A „Miért éppen most, miért éppen én?” viták ekkor feleslegessé fognak válni. 5-10 perc alatt pikk-pakk minden a helyére fog kerülni. „Bevethetsz” egy főzőórát is, amely csörög, amikorra mindennek a helyén kell lenni.
Egy hároméves gyermeknek enyhe túlzás lenne azt mondani: „szépen tedd rendbe a szobádat!” Ha együtt rakodtok össze, már egy két éves gyermek is szívesen közreműködik. Adj neki világosan megfogalmazott, egyszerűen elvégezhető feladatokat. Amikor már minden könyvet feltett a polcra, akkor kérheted meg, hogy dobozba rakja az építőjátékot.
Ha magától rendbe rakta szobáját, vagy önként és szívesen segített neked, add tudtára, hogy mennyire örülsz ennek! „Milyen nagy gyerek vagy már, hogy ilyen szépen rendet raktál!”. Néha apró kis jutalmak osztogatásával is csodát tehetsz.
Túl sok játékot már nem tud átlátni a gyerek, hamar összevisszaság keletkezhet. A ritkábban használt játékszereket ezért rakd el, és mindig váltogasd őket: később előveszed, és mást pakolsz el helyettük. A gyermekkel együtt határozzátok el, mit akartok időnként kiselejtezni, ne érezze úgy, hogy ezzel bünteted.
A gyermeknek szüksége van egymásra rakható tárolódobozokra, fiókos szekrényre, elegendő polcfelületre. Ezek legyenek alacsonyan, számára könnyen elérhető és biztonságos helyen. Óvodás kortól kezdve a több kisebb doboz praktikusabb, mint a nagyok. A legókat pl. témák szerint lehet csoportosítani (építkezés, farm, stb…). Ezáltal könnyebben elő tudja venni a gyermek, amit szeretne. Tehettek matricát, vagy játékprospektusból kivágott képet a dobozra, hogy aki még nem tud olvasni, könnyebben megtalálja: mi hová tartozik.
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)