Hát hiába beszélek én neked?

A helyzet az, hogy a gyerekek ilyenkor nem komiszságból nem csinálják azt, amit mondunk nekik. Amerikai egyetemi kutatók speciális kísérletek végzésekor jöttek rá, mi történik ilyenkor a gyerek agyában.

Induljunk ki abból a tényből, hogy bár sokáig gondoltuk az ellenkezőjét, a kicsik agya nem ugyanúgy működik, mint a felnőtteké. Bizonyos életkor előtt képtelenek megtervezni a jövőt, és előre látni cselekedeteik következményeit. Sokkal inkább arról van szó, hogy amikor szembetalálkoznak egy-egy helyzettel, visszaemlékeznek a múltra, és felidézik, hogy akkor mit tettek hasonló esetben.

Ne lepődj meg tehát azon, ha gyermeked az ősz beköszöntével nem vesz magára dzsekit, amikor kimegy a kertbe játszani, hiába mondod el neki többször, hogy meg fog fázni. Hiszen eddig kifuthatott egy szál pólóban is, mert meleg volt. Időt kell neki hagyni a megtapasztalásra, arra, hogy rájöjjön, odakint hideg van, és visszaemlékezzen, hogy legutóbb, mikor hideg volt, mit kellett tennie ahhoz, hogy ne fázzon.

Hatásosan kommunikálhatunk vele a továbbiakban, ha a megszokott vedd-fel-a-kabátod-hideg-van-odakint-hányszor-mondjam helyett inkább így szólunk hozzá: tudom, most nem akarsz dzsekit húzni, de hideg van odakint, és ha fázol, jusson eszedbe, hogy a fogason találod a kabátod.

A kísérlet egyik tanulsága volt az is, hogy a vizsgált és végigkísért családoknál azt találták, hogy

amelyik családban már az első hónapoktól (az első pillanattól) szoros, pozitív kapcsolat volt a szülők és a gyermek között, ott sokkal kevesebb probléma adódott a szófogadatlanságból, és ez nemcsak a kisgyermek-, de a kamaszkort is jellemezte.

Egy szülőnek sem könnyű megtalálni azt az egyensúlyt, amelyben a nevelési elvek, és gyermeke érdekei is teret kapnak. Azonban a feladat, ha nem is könnyű, semmiképp sem lehetetlen!

Mindenekelőtt el kell mondanom, hogy magam nem vagyok híve a korlátok nélküli nevelésnek. Azt vallom, hogy egy gyereknek szüksége van korlátokra, amelyekhez tarthatja magát, ugyanis ezek nemcsak határok közé szorítják őt, de kapaszkodót is nyújtanak számára a szocializálódás folyamatában. Azonban nagyon fontos, hogy ezeket a korlátokat, elvárásokat, szabályokat a szülők először saját maguk számára tisztázzák. Tudniunk kell, mi az, amit elvárnak gyermeküktől, tisztában kell lenniük azokkal a „törvényekkel”, melyek megtartását mindenképpen szükségesnek tartják.

Nem várhatjuk el csemeténktől, hogy minden nap más és más szabályokhoz tartsa magát csupán azért, mert mi magunk sem vagyunk képesek határozottan tartani magunkat még a saját elképzeléseinkhez sem.

Szinte minden szófogadatlan, rosszalkodó gyerek mögött egy bizonytalan szülő áll, aki azért nem képes érvényt szerezni akaratának, mert maga sem biztos azok helyességében.

Mint ahogy arról már egyik előző cikkünkben is szó volt, a gyerekek agresszív magatartásának több oka lehet. Nyilvánvalóan minden betartandó szabály korlátozza őket saját akaratuk érvényesítésében. Ebben a nehéz időszakban az engedetlenség, a csúnya beszéd, a verekedés gyakran fakad abból a belső szorongásból, hogy a gyerek úgy érzi, nem figyelnek rá eléggé. A viselkedésével kiváltott megdöbbenéssel, haraggal próbálja felhívni magára a felnőttek figyelmét, és ez legtöbbször sikerül is neki. Nem ritkán a figyelem önmagára irányításának vágya összefüggésben van a kistestvér színre lépésével, aki elbitorolja tőle apa és anya kitüntető figyelmét. Azonban mindenképpen érdemes átgondolnunk a szabályok rendszerét, ha azt látjuk, hogy gyermekünk nagyon gyakran fordul szembe a szülői kéréssel, akarattal. Ez ugyanis jelezheti azt, hogy túl sok számára a korlát, és ezek nem engednek elég teret önállósági törekvéseinek.

A másik magyarázat erre a viselkedésre az lehet, hogy az általunk felállított szabályok nem egyértelműen jutnak kifejezésre, nem tartatjuk be őket következetesen, és ez megzavarja a gyereket, aki egyébként is próbálgatja saját erejét, megpróbálja kitolni határait. Tehát nagyon fontos, hogy azokhoz az elképzeléseinkhez, melyeket fontosnak tartunk, mindig következetesen ragaszkodjunk, betartását követeljük meg gyermekünktől, akkor is, ha az adott pillanatban talán nekünk is kényelmesebb és egyszerűbb lenne felrúgni a szabályt. Biztosítsunk teret önálló törekvéseinek az adott kereteken belül, és  soha ne mulasszuk el megdicsérni őt, ha készséges és együttműködő.

Indexkép: Depositphotos.com