Ha az eszemmel nézem, bolond, vagy ha belevágsz. Átadod a tested egy másik embernek. Tűröd annak szeszélyeit. Hánysz, vizesedsz, derekad fájlalod. A szívemmel nézve kiteljesedés: átadod tested egy másik embernek, akinek a szíve benned dobog, és akiért a szíved dobog. Ha vágysz rá, mégsem adatik meg lelki gyötrelem.
Ésszel nézve felfoghatatlan elviselni, átélni a mindent elsöprő fájdalmat, a vajúdás és szülés óráit, a felépülés heteit. Sebes, vérző mellbimbók. Aranyér, gátseb, császárheg - kinek mi jut.
Szívvel látva, felfoghatatlan öröm, a kezedben tartani azt az apró csodát. Egy igazi embert. Egy személyt, aki az első perctől a magában hordozza a felnőttet, aki egyszer majd lesz.
Átvirrasztott éjszakák. Kimerültség, ahogy korábban nem is álmodtad volna. Zombiként létezni. Kinek kell ez? Ha az eszére hallgat, senkinek.
De a szíved azt súgja: amikor egy ébren töltött éjjel után összetört testtel rád ragyog a gyerek szeme, abban az univerzum teljessége ragyog rád. A feltétlen és teljes szeretet, a benned való bizalom egy pillanat alatt felőrli ellenállásodat. Néhány évig elél az ember lánya mosollyal is. Ha a szívével lát.
Eszed szíved, együtt ünnepli az első lépést, az első szavakat. Ezekben a percekben bizton tudod: megérte!
Éjjel a sötétben egy legó fúródik a talpadba. Erre biztosan nem vágytál. Aztán továbblépsz a kiságyhoz és fél lábon állva betakarod a puha meleg, jó illatú kis embert aki szebb, mint minden angyal együttesen. Ez a lényeg.
Betegségek. Gondolkozz! Kell ez neked? Ápolod, virrasztasz, munkahelyeden trükközöl. Vállalod? De mennyire. Sőt, ha lehetőséget kapnál rá, az egész bajt örömmel átvállalnád a gyerektől. Nem az eszeddel, a szíveddel döntenél. Óvnád, védenéd, életed adnád érte. Eszedbe sem jut, amikor nemrég egy órán át hisztizett, mert nem engedted, hogy felvegyen egy cigarettacsikket a földről és Dárius kincseivel sem lehetett lekenyerezni. Pedig aznap éveket öregedtél. Most azt kívánod, bár hisztizne, csak múljon a baja. Ésszerű? Nem. Ehhez nem az eszed kell.
Állsz az óvodai előadáson, és jobban izgulsz, mint amikor érettségiztél. Elballag. Iskolás lesz. Felnő, önállósodik. Elengedi a kezed és bosszantó, rendetlen, feleselő kamasz válik belőle. De te még mindig a szíveddel látod őt és mire tényleg felnőtté válik, az eszed már rég tudja nem számított semmi, csak azok a percek amikor a szíved volt nyitott.
Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan. Én azt hiszem aki Anya, az látja.
Ti, hogy gondoljátok? Vak szívvel lehet-e igazi Anya az emberből? Aki Anya lesz annak megnyílik-e a szeme a szívén is?
Én remélem, hogy így van. Így kell lennie!
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértőnk, vagy ha egyszerűen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)