Miért jó anyának lenni?

Anyának lenni jó,

• mert senki olyan bizalommal nem bújik hozzám, mint a kicsi gyerekem!
   
• mert nincs szebb hang a kisgyermek boldog nevetésénél!
   
• mert csuda jó dolog este a gyerekek közé bújva, suttogva beszélgetni, míg kinn a másik szobában a bősz atya morog, mert elhanyagoltnak érzi magát!
   
• mert annyi mindent lehet tanulni a gyerektől! Mennyi mindent másként lát, mint én! Felfedezhetjük együtt a világot újra!
   
• mert nincs jobb cinkos, mint a gyerekem! Annyi jó kis csibészséget ki lehet találni, együtt megcsinálni, s aztán jókat kuncogni, tudva, egyikünk sem árulja el a "titkot"!
   
• mert olyan jó érzés, reggel felmotyózni a kis sereget, körbepuszilni, s útjára bocsájtani a suliba, ellátva az anyai intelmekkel, miegymással!
   
• mert attól sincs jobb, mikor a már kamaszodó, szórakozni induló kölöknek elég csak annyit mondani-mutatni a két ujjammal: "tudod, a zip-fájl!" értsd alatta a tömörített, ezerszer szájba rágott intelmeket, s gaz sarj rávágja, " Na de anya!".
  A cikk a hirdetés alatt folytatódik.
  
   
• és az is földöntúli jó dolog, mikor már a gyerekem úgy gondolja, hogy hiába tőlem tanult minden szépet-jót, ő biz már olllllan okos, hogy én mellette csak egy súlyosan retardált egyede vagyok az emberi nemnek...
   
• mert hát tényleg okos mind, mert ki ebben, ki abban igazán kiváló, pl. a saját kézírását mind tényleg jobban tudja olvasni bárki másnál!
   
• mert olyan jó érzés látni, ha megcsodálják sudár magzataimat, s ha más szülőkkel beszélgetünk, mindig irigy kis sóhaj kiséretében mondják: "igazán klassz gyerekeid vannak, szerencsés vagy!" Csak azon tűnődöm néha, én miért érzem időnként ugyanezt az ő gyerekükre gondolva???
   
• és azért persze az is tök jó, hogy bár van 4 gyerekem, mégis én vagyok a családban a "kicsi", mert hát a legnagyobbnak a melléig érek, és a legkisebb is immár 2 büszke cenitvel fölém tornyosul...viszont legalább a függönyt már nem nekem kell leszedni!
   
• és az is milyen jó, mikor először látom féltve óvott lánykámat kézenfogva sétálni az utcán egy nagyfülű kamasszal, s először hozza haza fiam az iruló-piruló (az álnok kis kígyó!) leánykát, s naná, hogy csukott ajtó mögött "tanulnak"!

Anyának lenni jó. Nagyon jó! De remélem, még nem egyhamar örvendeztetnek meg gyerekeim a hírrel, miszerint hamarosan a nagymamaságot is kipróbálhatom élesben!

Fotó: Daniel Faßbender: Lucca mit Mamma