Kedves Doktornő!
34 éves vagyok.2005.-ben volt az első pánik szerű rosszullétem.Évekig jöttek a rosszullétek,de csak ritkán,nem volt "vészes".Sok gyógyszerem volt,betalock,moduxin,medazepham q.2015.-ben volt erős rosszullét,ekkor belgyógyászom "leszedett "minden gyógyszerről,kivizsgált rendesen.Azóta Nevibolol 5 mg,reggel és Medazepham 10mg,csak reggel egy fél maradt.Mindig pörgős,mindent megoldonani akaró,rohanó voltam,és főleg nagyon vidám.2017 a pokol éve.2012-ben lettem szociális gondozó.2017.január első hetében kardiológiai kivizsgálásom volt,egy hétre kidőltem,kimerültem,de természetesen a szivemnek semmi baja.Márciusban munkahelyet váltottam,ekkor az egy hét letöltendő szebadságom alatt hánytam.Biztos ekkor ment ki a feszültség mert már nagyon kiégtem a munkahelyemen,az idősek gondját is cipeltem,munka mellett volt néni akit hétvégén is gondoztam.Április,új munkahely,jól éreztem magam,ez is sociális terület,de itt gyerekkel is foglalkoztam.Ekkor halt meg apósom,akit nagyon szerettem,hosszas betegség után.Temetés,ügyintézés stb...Juniusban a közvetlen főnököm és egyben legjobb barátnőm szintén meghalt.Végig kísértük az útján,el is búcsúztam tőle,ezt nem kellett volna.....ő volt az első elhunyt akit láttam.A családnak sokat segítettem,szinte mindennel engem kerestek.Szeptemberben elhunyt anyósom,újabb trauma,nagyon szerettem,megint ügyintézés stb...Közben az új munkahelyemen elkezdődtek a gondok,a "nagy" főnök rámszállt még a barátnőm kórházba kerülésekor,és folyamatosan ordítozott.Nem bírtam a nyomást meg akartam felelni minden elvárásnak,de nem ment.Összegezve,egyedül éreztem magam,meg akartam felelni mindenkinek,túl pörögtem,a családomat elhanyagoltam,éreztem bánatot,bosszúságot,szerelmet,boldogságot,csalódottságot,mindent egyszerre.Barátaimról kiderült hogy csak érdek barátok.A vége az lett,hogy decemberben orvos,ügyelet,kórház.Mellkas fájdalom,remegés,izzadás,fejfájás,azt hittem megőrültem,agyvérzés,,,stbCsak sírtam és fizikailag sem bírtam magam.Pszichiáter írt fel citagent és alprazolamot,de 4 nap után abbahagytam a szedését mert azt sem tudtam hol vagyok,egyébként nem kérdezett semmit,nem beszélgetett,nem kérdezte mi a baj,csak az ügyeletes papírjaimba olvasott bele és utamra engedett.Nagyon hosszúak voltak a napok.A három gyermekem(14,16,17 évesek) átvették a háztartást és minden intézni valót.A férjem folyamatosan beszéltetett,még a gyerekkoromig is visszamentünk,minden percben figyelt és segített a rohamok leküzdésében.Közben felmondtam a munkahelyemen is.Most február van.Csak a Nevibololt és a Medazephamot szedem,Boiron 300 mg b vitaminnal.Lecsökkentek a rohamok,szinte nincs is.Csak a fejem szokott jobb oldalt zsibbadni,időre is érzékeny.Ha valami rossz történik akkor előjön kissebb rosszullét,de bőven kibírható,már nem is ilyeszt meg.Már kevésbé fáradok,el tudom látni a napi teendőket is,sőt új állást keresek.Ami megmaradt és nagyon zavar az a belső remegés,belső folyamatos feszültség.Mostmár nem folyamatos,de gyakori,ekkor le kell pihennem.Van mikor reggel erre kelek hogy remeg belül mindenem.Nagyon nem szeretnék gyógyszereket.Homeopátia inkább.Sedatif pc,valeriána,orbáncfű?????Nem tudom mit kezdjek el terápiaként.Ha eddig eljutottam ilyen idegkimerülés és pánikrohamok közepette kemény gyógyszerek nélkül,nem akarom feladni.Tiszta akarok maradni.A fejem még mindig a történteken jár,nagyon nehéz a gondolataim irányítás,még mindig a volt munkámon jár az eszem.A férjem és a gyerekeim mindenben támogatnak:)Tudna valamit tanácsolni?Köszönöm előre is!

Tisztelt Doktornő!

Előre is elnézést kérek a hosszú levelemért,de elég összetett a problémám és úgy érzem minden részlet fontos.
Én egy 20 éves főiskolás lány vagyok.
Idén kezdtem el tanulni egyetemen amit szeretek nagyon,viszont úgy érzem valami nincs rendben velem mostanában.
Én egy olyan 2 éves érettségire felkészítő osztályba jártam ahol nem sok mindent tanítottak, és magamtól kellett felkészülnöm a vizsgákra.
Lelkileg tönkre mentem az alatt a fél év alatt teljesen. A barátnőimtől elhidegültem mert folyton csak tanultam itthon.
Nem mozdultam ki soha sem.
Érettségi előtti este pánikrohamot kaptam ( amit akkor még nem tudtam hogy az ) és a mentő vitt be a kórházba.
Utána állandóan rettegtem esténként a szívrohamtól és féltem a haláltól ezért a pulzusom mindig az egekben volt. Éjszakákon keresztül nem aludtam.
Kardiológus kivizsgált és a 110-es pulzus mellett semmi egyéb szervi eltérést nem talált, így az elhízásnak és pszichés problémának tudta be a panaszom.
Egész nyarat végigdolgoztam ami szintén nem könnyített semmit mert nem tudtam pihenni.
Utána gólyatáborból való hazafelé vezető úton rosszul lettem egy idegen városban és egy járókelő hívott mentőt mert sápadt voltam és gyenge. Később azonban kiderült hogy ez is pánikroham volt amihez hiperventilláció párosult.
Azóta minden napom úgy élem meg mintha aludnék. Persze tevékenykedek, vizsgázom, tanulok, de mégis olyan mintha átaludnám az életem.
Jogi karra járok és a fejembe vettem hogy jövőre átmegyek jogászra de ehhez rengeteg mindent kell tennem.
Emelt érettségire jelentkezni, korrepetáló tanárhoz járni, mostani zhkra tanulni, dolgozni heti 3x, utazgatni haza aztán vissza egyetemre, illetve felvettem jogászos tárgyakat is hogy könnyebb legyen jövőre így most az is a vállamat nyomja ebben a félévben.
Állandóan frusztrált vagyok és ideges. Nincs egy nyugodt pillanatom és sokszor úgy érzem elveszítettem önmagam. Úgy érzem nem ismerem saját magam. Sokszor jár a halál és az elmúlás a fejemben és minden napom végigkíséri a szorongás.
A jogász diploma van csak a szemem előtt és mintha csak ezt látnám az életemből.Az agyam teljesen erre van ráállva ami nagyon zavar már. Nem vagyok képes álmodozni mint régen,nem tudok kikapcsolódni vagy normális párkapcsolatot találni mert valahogy nem érdekel senkinek a problémája a sajátomon kívül. Nem tudok elbeszélgetni másokkal és meg kell játszanom hogy érdekel amit mondanak de közben már a teendőimen gondolkodom.Teljesen rágörcsöltem a jogra és semmi máson nem jár az agyam egész nap. Nincs más célom csak egyes egyedül ez amit nem tartok normálisnak de egyszerűen nem tudok változtatni.
Családom nincs.
Édesanyám van csak de fél éven keresztül minden egyes héten mikor hazajöttem csak a kiabálás ment, hogy hagyjam itt az egyetemet és menjek el dolgozni.
A kapcsolatom vele szörnyű és ez is rátesz sok lapáttal a problémáimra.
Úgy érzem sehol nincs otthonom. Egy messzi városban tanulok és kollégista vagyok. Azt a helyet nem érzem otthonomnak. Viszont itthon sem érzem már jól magam mert úgy érzem nem tartozom már ide sem.
Azt érzem púp vagyok csak édesanyám hátán. Semmi nem jó az életemben pedig én annyira igyekszem...a maximumnál is többet hozok ki magamból és semmi eredménye nincs.
Késői gyerek vagyok és valószinüleg a rossz kapcsolatomnak anyukámmal ez az alapja. 1 generációs szakadék tátong közöttünk és ez szörnyű.
Anyukám sokszor a fejemhez vágta hogy ő már a nyugdíjas életét szeretné élni, nem pedig velem foglalkozni.
De én nem tudok mit tenni ha egyszerűen nem találom a helyem a világban. Még sajnos rászorulok a segítségre.
Azt érzem mintha csak kívülről figyelném az életem és nem is én irányítanám...vagy nem is tudom hogy fogalmazzak. Érzem valami nagyon megtört bennem mert én nem ilyen voltam.
Ön mit gondol a problémámról? Jó ötletnek gondolná ha felkeresnék egy pszichológust esetleg, vagy ez a sok rossz dolog amit érzek ez mind csak a teher és a nyomás miatt van? Mi a baj velem? Mi történt velem ebben az egy évben?
Elnézést a hosszú levelemért de tanácsra lenne szükségem nagyon mert jelen pillanatban teljesen elvagyok veszve.
Előre köszönöm szépen a válaszát!

Kedves Doktornő!
Alapból kevés az önbizalmam, erős érzelmeim vannak. A bántásokat erős fájdalommal élem át. Az agyam folyamatosan kattog. Meditálni emiatt nem tudok, autogén tréning szokott működni. Túlzott önkontroll. A dolgok okát keresem. Sokat olvasok. Sokat idegeskedek a környezet hatásai miatt. A kapcsolataim nem teljesek. Ellenállással szembesülök, nagyon sűrűn. Jószándékú vagyok, mégis. Mintha nekem kellene bizonygatnom, hogy jó vagyok. De hiába. És belefáradok. A párkapcsolatom is ilyen. Nem érzek megbecsülést és már menekülhetnékem van. Régebben pánikrohamaim voltak, amit homeopátiával önkezeltem. Használt. Most a stressztől és az érzelmi bántástól már (sokszor magamnak okozom, mert már átélem, hogy vége, mert lealacsonyító, bántó)már szívremegésem van, fázás, ritmuyzavarok, légszomj, sóhajtozás, gombóc a torkpmban. Régebben pajzsmirigy műtétem volt, azóta visszanőtt.
A kérdésem az lenne, hogy ignatia c1000 ön szerint jó lenne-e, hogy a testi-lelki problémák körforgásából ki tudjak lépni?

Kedves Doktornő!

Az én problémám a következő. Kb 2 éve küzdök mostmár ezzel a problémával. Először kezdődött egy magas vérnyomással (160-170-es), majd ezután minden napos szédüléssel. A szédülés sajnos azóta sem javult, és sajnos azt érzem, hogy átmegy már egy pánik betegséggé. Rosszul lettem a villamoson, a boltba, azt éreztem hogy el fogok ájulni. Ez mostanság annyiban változott, hogy elkezdtem szedni a Frontint minden reggel munkába indulás előtt (0,25mg), de sajnos mostmár az délután is szükségem van rá. (van hogy 0,25 mg, de néha elég ennek a fele is). Próbálkoztam már különböző homeopátiás tablettával (Sedativ Pc) de sajnos nem éreztem jobban tőle magam, ugyanúgy be kellett vennem a frontint. Tudna nekem valami segítséget nyújtani, mert szeretnék leszokni a frontinról, ugyanis babát tervezünk, és hát így félek, hogy ha össze is jön, akkor hogyan fogom tudni letenni, hogy ne ártson a babának.
Köszönöm előre is válaszát

Krisztina

brandenburg géza

Kedves Doktornő!
A segítségét szeretném kérni. 5 éve vagyok pánikbeteg igazán nagy rohamom a gyógyszerek szedése óta nem volt. 10 mg Cipralexet és 0,5 mg frontint szedek naponta. Amióta pánikos vagyok folyamatosan kutatom a lehetőségeket a teljes gyógyulásra. Jártam kineziológushoz..Access-re...stb. Persze egy sem jött be. Ha le is tudtam állni a frontinnal egy időre sajna mindíg visszaestem. A cipralex elhagyásának még a közelében sem jártam. :-(. A legutóbbi ( mostani) próbálkozásom az EMOST terápia volt a biolabornál. Ezt 2016.dec.23-án kezdtem és hetente 1x kellett menni. A harmadik kezelés után már nagyon jól éreztem magam a 0,5 frontint szinte teljesen elhagytam. Most 2017.jan 17-én voltam a 4. kezelésen és azóta nagyon rosszul vagyok. A vérnyomásom ugrál..van hogy 190/100/100....és most éjjel is erre ébredtem pedig ilyen az 5 év alatt nem volt. 165/130 volt a vérnyomásom. És folyamatosan erősen szorongok. Beszéltem a kezelőmmel és ő azt mondta hogy mivel rendeződnek bennem a dolgok lassan el kéne hagynom a gyógyszereket mert valószínűleg már nincs rá szükségem, túladagolom és az csinálja ezeket a tüneteket. Most teljesen össze vagyok zavarodva mert én nem így érzem. De nem értek hozzá. Muszáj volt felemelnem a frontint. De most már attól is parázok hogy nem adagolom-e túl. Most 0,25mg-ot szedek két felé elosztva de érzem hogy szorongok de nem merek többet bevenni. Eddig én nem is hallottam Önről sajnos. A Brandenburg Géza által találtam ide. Doktornő tudom hogy így nem tud gyógyítani igazából csal a véleményére lennék kíváncsi hogy most mennyit szedjek amíg nem jutok el Önhöz mert olvastam hogy Ön homeopátiával meg tud gyógyítani.
Válaszát előre is köszönöm!!!
Kiramira

T. Doktornő!
A fiam 26 éves. 1 éve befejezte egyetemi tanulmányait, de még nem keresett munkát, mert elmondása szerint beteg. Több kivizsgáláson vett részt, de szervi bajokat nem mutattak ki nála. Jelenlegi tünetei: hasi görcsök,puffadás, hasmenés és székrekedés váltakozása nehezített vizelés, nyugtalanság, légszomj, nehezített nyelés. Lehet, hogy pánik betegsége van? Már idegorvosnál is volt, kapott Frontin tablettát, de sajnos attól nem javult meg, még rosszabb lett a helyzet. Homeopátiás szerekkel is próbálkoztunk, de nem hozott eredményt! Azt mondja állandóan rosszul érzi magát. Mivel lehetne segíteni a problémáján, esetleg van- valamilyen étrend kiegészítő ami segítséget nyújthat?
Előre is köszönöm a segítségét! Boldog Új Évet kívánok! Üdv: Zsófia

Kedves Doktornő!
Régen súlyos pánikzavarom volt, ami nem múlt el nyomtalanul. Itthon nincs, de a közlekedésben elő-előjön, erős biztonságvesztés érzése, ami miatt valami falhoz, tárgyhoz közel kell mennem, pl. a zebrákon nem szívesen megyek át emiatt illetve nyelnem kell, hogy visszaszerezzem a biztonságomat. Uralkodom magamon, de azért ez elég rossz tud lenni, elkerülő magatartást is folytatok, ha tudok. A tömeget se bírom, a metróba rég nem mentem le.
A kerületi gondozóban cipralexet adtak rá, de el szoktam felejteni és igazából nem is szívesen szedném be rendszeresen, nem bízom benne. Próbáltam rá az Aconitum napellust, de nem vagyok meggyőzödve a hatásáról. Alváshoz a Nux vomica se vált be, de a Sedatif PC igen. A doktornőm szerint a homeopátia nem sokat ér. Nem tudom, mit gondoljak, hogy valóban hatásos-e ez a gyógymód. Köszönöm válaszát, üdvözlettel Veronika.

Kedves Valéria! 36 éves vagyok 2004-ben második fiam születése után pánikbeteg lettem gyogyszert kaptam és hála istennek jobban lettem,de 2011.ben ujra terhes lettem és akkor is kijött rajtam a pánikbetegség,de kb fél év mulva elmult azota nincs semmi baj,férjemmel nagyon szeretnénk 1 kislányt (4 fiu után) de félek hogy ujra kijön a pánikbetegség Ön mit gondol? Válaszát elöre is köszönöm!

Kedves Doktornő!

1 évig szedtem az alábbi gyógyszereket szorongásos betegségemre: coaxil és frontin. Terápiára is jártam, munkát találtam többévnyi keresés után. (Itthon voltam a kislányommal) Szép rendezett családban élek. 20 évvel ezelőtt pánikbeteg lettem akkor 23 évesen nem szedtem gyógyszert, fél év után megszüntek a tüneteim. Most a rendszeres gyógyszerszedés mellett pánikrohamok kezdődtek nálam a megszokott tünetekkel: erős szorongás, belső remegés, bizonytalanság, fokozott félelem ok nélkül, ájulásérzés..persze nagyon megijedtem. Elmentem a szakorvoshoz, aki azonnali gyógyszerváltást javasolt. A coaxilt aznap már nem szedtem be és tegnap estétől azaz rá egy napra kellett egy negyed tabletta scippa 10mg-os gyógyszert elkezdenem, megemelve mellette a 0,25 mg-os frontint 0,5 mg-ra. Éjjel már nem tudtam aludni, remegtem, reszkettem, hol hőhullámom volt, hol a hideg rázott, nagyon féltem. Be kellett vennem egy fél frontint, hogy megnyugodjak. Amikor a coaxil beállításra került előtte sertralint, rexetint, próbáltam de nagyon komoly mellékhatások miatt egy heti kezelés után abbahagytam, igy találta az orvos nekem a coaxilt. Soha semmi mellékhatást nem éreztem tőle, de azt mondta most az orvos,hogy azért nem is volt az igazi. Mert először minden készítmény mellékhat majd hat. Nagyon félek, hogy fogom-e bírni ezt az új készítményt, annyit tudok,hogy ez is ssri mint amiket nem bírtam szedni. Lehet, az az oka, és lehet ilyen gyorsváltás a gyógyszerek között? Tudom kérdezzem meg az orvost, de sajnos nem dolgozik már a doktornő akinél tavaly voltam, és akihez most kerültem is csak helyettes.. igy szeretném az Ön véleményét kikérni. Meddig türjem a mellékhatást, egy hét, két hét, mert ez igy szörnyen megnehezíti a napomat,és még csak egy negyedet szedtem be.. Nagyon szépen köszönöm ha tud tanácsolni részemre valami biztatót! Jó egészséget kívánok Önnek és minden jót: Egy elkeseredett pánikos

Kedves Valéria!
Nem tudom jó helyen kopogtatok-e.
A probléma, amivel Önhöz fordulok májusban kezdődött. Este fél 11-kor tv nézés közben, hirtelen olyan szintű
bizsergés keletkezett a mellkasomban minden előjel nélkül, hogy nagyon megijedtem. Fájdalom nem volt, csak ilyen furcsa
bizsergés, plusz a két karomat meg olyan könnyűnek éreztem, hogy szinte azt néztem, hogy mindjárt elszállnak.
Elmentünk az ügyeletre, ahol próbáltak egy EKG-t csinálni, de a gép rossz volt, azt mondta a doki, hogy a 12(?) vonal helyett csak valami
3-at vagy 4-et mért, mutatott. Azok viszont teljesen jók voltak. Azt mondta, hogy ő nyugodtan fog aludni, mert nincs szívproblémám,
stresszelek.
Azóta sem múlt el ez teljesen.
És az az érdekes, hogy ez az egész bizsergés és vele a pánik, hogy "Meghalok!" mindig este 11 óra körül jelentkezik, de csak akkor, mikor
aludnék el. Mikor már ott van az ember, hogy lecsukta a szemét és kezd álomba szenderülni.
34 éves vagyok. Van egy 6 és egy 3 éves kisfiam és egy 6 hónapos kislányom. Nem áll szándékomban itt hagyni őket. :-(
Az egész "szives dolog" egyébként még évekkel ezelőtt kezdődött azzal, hogy ha felidegesítettem magam, mindig megfájdult a mellkasom. A Valeriana ezen segített. Évekig. Na nem szedtem állandóan, ész nélkül, csak esetenként, ha nem voltam jól.
Ha jobban belegondolok, akkor ilyen bizsergés-szerű dolog már akkor is volt néha, de közel sem ilyen para.
Tavaly előtt decemberben kezdődött inkább, de még az sem volt ennyire gáz, csak úgy fele ennyire. Akkor egy hónapom volt még itthon és menbem kellett vissza dolgozni januárban és sokat aggódtam, idegeskedtem amiatt. Szerintem azért lehetett. Akkor is mindig elalváskor jelentkezett. De 2-3 hét alatt a napi 3x2 Sedacur Forte elmulasztotta. De azt most nem szedhetek, mert a kislányom még naponta kétszer szopik.
Hovát szedtem, de az nem olyan jó. Most a Sedativ Pc-t próbálom. Ma vettem. A napközbeni mellkasi nyomást és légszomjat tökéletesen elmulasztotta, de most megint nagyon erős volt ez a bizsergés, meg a szívem is olyan furán vert. :-(
Mit tegyek doktornő? Régen sokszor volt, hogy össze-vissza vert a szivem, voltam terheléses ekg-n is, de nem találtak semmit.
Most a terhességem végén 3 hetet bent kellett feküdnöm a klinikán és az utolsó héten vokt, hogy arra riadtam fel, hogy "Meghalok!" és a pulzusom 125 volt. Bár ez sokszor fordul elő reggeli után, vagy alvás után is.
Nagyon félek. Főleg mióta 2 éve elveszettem apukámat. Végigasszisztáltuk, ahogy "megeszi" rák. :-(
Gondolkodom, hogy elmegyek a kardiológiára, de mindenki azt mondja (család, barátok, az ügyeletes orvos, keresztanyám, aki orvos melkett asszisztens, a védőnőnk), hogy semmi bajom, csak sok minden van felgyűlve, mélyen eltemetve és azért pánikolok. És be stresszeljek, nyugodjak meg. Könnyű ezt mondani.
Mindettől függetlenül boldog vagyok. Itt a 3 gyerekem, a férjem egy nagyon rendes ember, úgy néz ki anyagilag is kezd minden jobb lenni, szóval boldog vagyok. Reggelente is ezt érzem, hálát adok a sorsnak mindezért, amim van, de ezek az éjszakák.. :-(
Ön mit javasol? Mit tegyek?
Ne haragudjon, hogy ennyire bő lére eresztettem a mondandómat.
A válaszát, segítségét előre is nagyon szépen köszönöm!
Tisztelettel: Anikó

Üdvözlöm, a tanácsát szeretném kérni. Régebben voltam pánikbeteg, szörnyű volt, de végül gyógyszer nélkül egy idő után tünetmentessé váltam. Az utóbbi egy-két évben viszont megint elő-előjött kissé, kerülget néha a dolog. Elsősorban a közlekedésben fordul elő, nyílt terepen, sok ember között. Elég visszavonult életet élek, munkám, párkapcsolatom nincs, itthon biztonságban érzem magam, de lehet, hogy ez a túlzott bezárkózás nem tesz jót, mert elszoktam kissé a társadalmi helyzetektől és ez fokozhatja a problémát. Szedek antidepresszánst, de nagyon keveset, ezt adta az orvosom megelőzésre. De igazából nem vagyok meggyőződve ennek a hasznáról, arról nem is beszélve, hogy másfél év alatt 30 kilót híztam, talán pont ettől a gyógyszertől. Mit javasol, hogy tudnék úrrá lenni a problémán, ha előjön? Köszönöm válaszát, üdvözli Veronika.

Tisztelt Doktornő!

Nekem olyan gondom lenne,hogy pánikbeteg vagyok de már nem szedek gyógyszereket,eddig alvásproblémáim voltak amik már megoldódni látszanak könnyen elalszom és már nem riadok fel hogy gyorsan ver a szivem,roghamaim már nincsenek csak a közérzetem nagyon rossz.lehangolt vagyok,sirok elfelejtek mindent,feledékeny lettem nagyon,folyton csak aludnék,és szorongok még azért.ez is mind a pánik miatt van?vagy ez depresszió kezd lenni?a halálfélelem és hogy megőrülök bekattanok érzés még kisért sajnos.ez a legrosszabb.gyógyulok ön szerint a pánikból kifelé?multkor már az utcára is kimentem egyedül szédültem minden bajom volt de végig csináltam,ugy érzem ujra meg merném próbálni.csak most ez az álmosság feledékenység aggaszt.kérem nyugtasson meg.köszönöm

Tisztelt Doktornő!

A pánikbetegség és a menstruáció összefüggésben lehet?Mert mintha mikor megjön rosszabbul lennék.migrén nyugtalanság nem tudok aludni,az idöjárás a frontok is ronthatnak a helyzeten?és a fáradtság?


köszönöm válaszát!

Tisztelt Doktornő!


Az a gondom hogy éjszaka többször arra ébredek hogy remeg a szivem vagy szivdobogás érzésem van,pánikbeteg vagyok,reggel olyan fáradtan kelek emiatt mintha le se feküdtem volna,szedek concort,frontint,panangint de mégse tudok pihenni.voltam kardiologián 24 órás holter vizsgálat is volt és semmi komolyat nem találtak csak extrasystolém van de az nem veszélyes a doktornő szerint. ön szerint ez a pániktól van?mert azt mondták igen,de van mikor egy ilyen éjszaka után szúródik a szivem vagy fáj kicsit.van mikor izzadni kezd a tenyerem megfájdul a fejem szédülök olyankor is azt érzem hogy össze vissza ver a szivem.ön szerint baj van vagy ezt mindet a pánik csinálja??

köszönöm!

Tisztelt Doktornő!
olyan gondom lenne hogy pánikbeteg vagyok,és egyre több roham tör rám,de én nem akarok kedélyjavitót szedni!van erre más megoldás?orbáncfüvet ihatok?van annak hatása?érdemes?mellette frontint szabad szedni?azt szedem jelenleg!
A másik kérdésem hogy miért van az hogy néha meghallok egy hangot pl autó ajtajának csapódását,megrezzenek ,megijedek, amiröl nekem egyböl a halottas autó jut eszembe és egyböl rám jön a roham.egyébként ezekröl rettegek,mindentöl ami a halállal kapcsolatos!ugye nem vagyok bolond doktornő?hogy lehet ezt leküzdeni gyógyszerek nélkül?


köszönöm segítő válaszát.

beveszem a frontint elmulik!

Tisztelt Doktornő!
Régebben kb 6-7 éve kezeltek gyogyszerekkel idegkimerültségem volt,eggyensuly zavarom ,szédülésem,légszomjam,hányingerem stb pánikbetegségem volt.1 és fél évig szedtem,azóta nem szedek gyogyszert de nem vagyok azota sem olyan jol mint a betegség előtt,mert van mikor rám jön a pánik,ha valami új dolog történik,vagy ha valahova új helyre kell elmenjek,főleg ha egyedül indulok el itthonrol.A tömegközlekedésen nem merek utazni,mert a fejembe nyomást érzek,légszomjat,és félek hogy elájulok mint régebben sokszor.a várótermekbe is főleg télen,mikor zárt térben,fütött helyen kell várakozni,már egy 5-10 perc után jelentkezik a fejemben a nyomás, a légszomj és félek hogy rosszul leszek,mikor kimegyek a friss levegőre jobban leszek.Ha a konyhában főzök és egy kis gőz van már attol is jön a rosszullét.A Számitogép előtt is ha már ülök fél orát,már érzem ugyanazt a nyomást a fejembe,meg a légszomjat.Van mikor hallgatom a zenét,rádiot és azt is pár ora után anyira megutálom ,annyira fölidegesit,hogy érzem hogy nem birom tovább fölrobbanok,ha tovább kell hallgassam,és kikapcsolom,vagy ha a tv be az ismétlődő reklámokat nézem az is idegesit.Ha viszont kimegyek a szabadba,sétálni,vagy kertészkedni,házi állatokkal lenni,az nagyon megnyugtat,és el is mulik az idegességem,meg a rosszullétem.Ön szerint ezek a tüneteim nagyon sulyosak,gyogyszert kellene szedjek rá,vagy igy élhetek vele ,mert a gyogyszerek ugysem tudnának kigyogyitanak teljesen ebből a betegségből?vagy ha nem szedek gyogyszert,akkor a betegségem rosszabbodni fog és lehet hogy pár év mulva már a szabadban is rosszul leszek,ahol idáig jol éreztem magam?Valamint még azt szeretném kérdezni,hogy ezzel a betegséggel lehet hogy teherbe essek,vagy ilyen betegségnél nagyon nehéz teherbe esni,vagy ha lehet is akkor a gyerek is ilyen beteg lenne mint én?
Előre is köszönöm válaszát!

Kedves Doktornő!
Hosszú évek óta kezelnek pánikbetegséggel, szorongással, agorafobiával. Nagyon szeretnénk babát, már többször próbáltam abbahagyni a gyógyszert, de mindig visszaestem, és sajnos újra szednem kell. Paretint szedek. Emellett a gyógyszer mellett vállalható a terhesség, vagy le kell mondjak a babáról? Köszönettel: Anna

Tisztelt Doktor Nő!
Az én panaszom az lenne hogy úgy kb 16-7 éves korom óta jelentkeznek nálam pánikbetegségre utaló jelek. (Folyton úgy éreztem gombóc van a torkomban és meg fogok fulladni, hányinger, szédülés stb...és elég erős halál félelem..) Közrejátszhat a családi háttér (szülők válása) és még az hogy egy gyerekkori barátomat veszítettem el abba az időbe. Régebben volt pl olyan is hogy egyik testvérem öngyilkosságot kísérelt meg és az is eléggé megviselt, akkor a Hűvösvölgyi gyermekpszihiátriára vittek be, de ott 2 hétre be akartak fektetni, pedig én úgy véltem hogy úgy komolyabb bajom nincsen, meg őszintén nem is nagyon akartam...Orvosnál nem voltam vele, csak a háziorvosomnál mivel antidepresszánst és egyéb gyógyszert nem szeretnék szedni, és a háziorvosom is azt mondta hogy fiatal vagyok ahoz hogy ilyeneket írjon fel. Most 21 éves múltam és mai napig elő-elő jönnek a tünetek, bár volt egy időszak hogy semmi bajom nem volt... Érdemes lenne elmenni orvoshoz úgy hogy nem akarnak befektetni és nem tömnek tele mindenféle gyógyszerrel? A homeopátiás szerekkel kicsit hitetlen vagyok, ámbár ha segít... esetleg arra van esély hogy azok rendbe hoznak? Meg még egy utolsó kérdés, ez most már mindig jelen lesz? Elmúlik ez örökre? Válaszát előre is köszönöm

Tisztelt doktor nő.Más fél éve történt meg velem hogy egy este szapora szívverésem volt hányingerem verejtékeztem meg fájt a mellkasom is.Elmentem egy kivizsgálásra nem találtak semmit ezután küldtek el a pszchiáterhez és ott megálapíttoták hogy debresziós pánikbetegségben szenvedek.Felírták a rexetin 20mg tabletát amit mai napig szedek és a xanaxot amit már fél éve nem szedek egyáltalán és még mostanába is elő szokott jönni a rosszullétem ha felidegesítem magam.Azt szeretném kérdezni hogy ki lehet-e ebből gyógyulni és hogy forduljak-e másik orvoshoz.Köszönöm a segítségét.