|
![]() Uhlár MónikaCoach, életvezetési- és karrier tanácsadóElérhetőségeim: Telefon: 06-20/333-29-08 E-mail: monika.uhlar@t-online.hu Honlap: http://www.szemleletvaltas.com |
Kérdezz-felelek
32 éves nő vagyok. Úgy érzem hogy az élet területek nagy százalékánál már beállt a javulás, a harmónia, sajnos a munka nem sorolható ezek közé. Jelenlegi munkahelyemen kb. 3 éve vagyok, egy hotelnek dolgozom a mosodájában. A közvetlen munkatársak jófejek, de maga ami a hotelben folyik, az eléggé elborzaszt. Jött egy új menedzser aki úgy tűnik hogy teljesen a dolgozók ellen hangolja a nagyfőnököt. Bizonyos részlegek vezetői önteltek, agresszívak, lekezelőek, mégis, a nagyfőnök szemében csak ők vannak megbecsülve, sőt, tejben-vajban vannak fürdetve. Közben a "kisemberektől" még a meglévő keveset is elveszik. Minden részlegnek megvan a maga költségvetése, de mivel nem tisztázott hogy kinek mit kötelessége megvenni így a részlegek között folyamatosan megy a csatározás, ahelyett hogy a rendszert hibáztatná akárki is, inkább a dolgozók egymással veszekednek. Rengeteg a "nyaller" alkalmazott és supervisor-i szinten is, sose tudni hogy ki megy köpni a főnöknek, néhány embert leszámítva nem tudok megbízni senkiben sem. Azt szeretném megkérdezni hogy Ön szerint ez a "normális" a munkahelyen, ezt el kell fogadni? Vagy igenis létezik az a munkahely, ahol nincsenek játszmák, képmutatás, kétszínűség?
Köszönettel Andrea
Semmiképpen nem nevezném "normálisnak" a helyzetet, amit leírt. Ugyanakkor sajnos számos munkahelyen vannak személyes konfliktusok, klikkesedés, egymás elleni csatározások, ahogyan Ön nevezi. Ahol emberek élnek és/vagy dolgoznak együtt, az eltérő személyiségekből, igényekből, viselkedésekből fakadóan megjelennek a nézeteltérések. A kérdés az, hogy ez milyen mértékű, mennyire tudják a résztvevők ill. a vezetés kezelni. Ha nincs senki, aki ezeket a játszmákat észrevenné és tenne ellene, bizony meg tudják keseríteni a dolgozók életét.
Önnek egy kérdést kell meg megnéznie: Min tud változtatni és min nem? Amin tud, ott igenis tegyen, merjen, lépjen, kommunikáljon. Amin nem, ott marad az elfogadás. A másik embert megváltoztatni nem tudja. Ha annyira rosszul éli meg a helyzetet, hogy napi szinten megkeseríti az életét, nem szeret bemenni dolgozni, vagy netalántán már megjelennek a pszichoszomatikus tünetek, akkor érdemes elgondolkodni a munkahelyváltáson.
Üdvözlettel: