Kedves Sándor!

Úgy érzem hogy ez most egy nagyon nehéz időszak az életemben. Párommal rengeteget dolgozunk, alig látjuk egymást, otthon vár minket a kislányunk körüli teendők és a háztartás, végtelenül kimerültek vagyunk. Valahogy mostanában semmi sem sikerül, a munkahelyeink veszélybe kerültek, de újat még nem találtunk, és még sorolhatnám. Azt szeretném megkérdezni hogy mikor tudunk egy kicsit fellélegezni, mikor lesz végre valami látszatja az erőfeszítéseinknek?
(Törökszentmiklós, 1987. aug. 20. reggel 7 óra) Köszönettel: Andrea