|
|
Sütő MáriaERŐmerítő tréner, tanácsadóERŐmerítő® tréningek, programok - Iyengar jóga - Shiatsu masszázs Elérhetőségem: Honlap: http://www.eromerito.hu |
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Mária!
Először is köszönöm lelkiismeretes, gondos, kedves válaszait minden kérdez nevében.
Válaszaival sokat segít mindenkinek.
Akkor felvázolnám tömören,de azért részletezve a problémámat, amivel már jó ideje küzdöm.
Kb.6 éve költöztem erre a településre, nem is ismertem senkit itt, a barátommal jöttem ide, viszont röviddel aztán véget is ért a kapcsoltatunk. Utána egy rövidebb kudarcra ítélt kapcsolat következett, végül megismerkedtem a jelenlegi párommal, ő most 36 és 24. Ez a bevezetése a problémának.
A párommal képzelem el a jövőmet, gyerkőceimet csak is tőle tudom elképzelni, a legjobb ember, akivel összehozhatott a sors. Igen hisztis a jellemem sajnos, de ő ezt is nagyon jól kezeli. 3 és fél éve vagyunk együtt, kb 2éve együtt is élünk gyakorlatilag. Mielőtt megismertem volna, hallomásból tudtam ki ő, népszerű a településen, mert van egy kisebb vendéglátó hely, amit ő üzemeltet régóta, és nem jó híre van az egyszerűbb nép szemében.
Olyan dolgokat hallottam, hogy oda csak \"beképzeltek\", \"nagyképűek\" stb. járnak. Való igaz, hogy nem az \"alja népe\", hanem kiegyensúlyozottabb életvitelű vendégek járnak.
Én önmagam mindig is az egyszerűbb nép közé soroltam, jó kedélyű, de szerény lány voltam mindig.
Ahogy összejöttünk, nem is jártam oda, mert valahogy nem volt szimpatikus a hely talán pont a pletykák miatt, nem tudom. Úgy éreztem nem tudok azonosulni azokkal az emberekkel, teljesen másnak éreztem magam. Maximum havonta egyszer elmentem egy vacsorára, (mert azok elég sűrűn szoktak lenni),de még a páromat sem mentem el soha megnézni, pedig szinte minden nap dolgozott ott ő is, mellesleg egy saroknyira lakunk onnan.
Aztán úgy alakult, hogy lassan két éve dolgozom is rendszeresen a sörözőben, mert úgy hozta a sors,hogy elveszítettem az előző munkámat. Az én barátnőim sem jártak be hozzám, én hiába mentem el hozzájuk, valahogy szépen lassan eltávolodtunk egymástól. Azóta nem is járok sehova szórakozni sem.
Magától értetődőnek tűnt, hogy be kell illeszkednem a vendégkörbe, mert muszáj, ott dolgozom, és a párom miatt is elkerülhetetlen. Az órási gond csak az, hogy még mindig ugyanazok az érzések vannak bennem, mint mielőtt összejöttünk volna. Olyan félelem érzés féle, nem igazán tudom ezt megfogalmazni. Úgy érzem ha nem dolgoznék ott, nem is mennék soha. Nem tudom mitől alakult ki ez az érzés, olyan kisebbség érzéshez hasonlít. Ha nem én dolgozom, szinte egyáltalán nem is szoktam menni. Az emberekhez próbáltam közelebb kerülni, de valahogy végül sosem alakult szorosabb kapcsolat senkivel,még mindig a párom barátainak gondolom őket, nem pedig közös barátoknak.
Nem tudom, hogy azért mert valóban igaz, amit az egyszerűbb emberek mondanak, vagy bennem van a hiba. Nekik is igazuk van egy kicsit. Persze lehet,hogy bennem is van, de valahogy megakarok tőle szabadulni, csak nem tudok. Ennyi idő elteltével sokszor falakat állítok magam köré, mert már nem is akarok egyikkel sem komolyabban barátkozni, mert előre tudom, hogy már nincs rá esély, mások vagyunk, és nem bízok meg senkiben.
Mi van velem? Lehet valahogy változtatni a gondolkodásomon, azon, hogy ne féljek az emberektől? Mert úgy érzem lenéznek vagy kibeszélnek, nem felelek meg. Ha így van, ha nem, valamit tennem kell, ez nem mehet így tovább, mert nem akarok depressziós lenni. Mi tegyek?
Nagyon köszönöm a válaszát!!
Ella
Először is köszönöm lelkiismeretes, gondos, kedves válaszait minden kérdez nevében.
Válaszaival sokat segít mindenkinek.
Akkor felvázolnám tömören,de azért részletezve a problémámat, amivel már jó ideje küzdöm.
Kb.6 éve költöztem erre a településre, nem is ismertem senkit itt, a barátommal jöttem ide, viszont röviddel aztán véget is ért a kapcsoltatunk. Utána egy rövidebb kudarcra ítélt kapcsolat következett, végül megismerkedtem a jelenlegi párommal, ő most 36 és 24. Ez a bevezetése a problémának.
A párommal képzelem el a jövőmet, gyerkőceimet csak is tőle tudom elképzelni, a legjobb ember, akivel összehozhatott a sors. Igen hisztis a jellemem sajnos, de ő ezt is nagyon jól kezeli. 3 és fél éve vagyunk együtt, kb 2éve együtt is élünk gyakorlatilag. Mielőtt megismertem volna, hallomásból tudtam ki ő, népszerű a településen, mert van egy kisebb vendéglátó hely, amit ő üzemeltet régóta, és nem jó híre van az egyszerűbb nép szemében.
Olyan dolgokat hallottam, hogy oda csak \"beképzeltek\", \"nagyképűek\" stb. járnak. Való igaz, hogy nem az \"alja népe\", hanem kiegyensúlyozottabb életvitelű vendégek járnak.
Én önmagam mindig is az egyszerűbb nép közé soroltam, jó kedélyű, de szerény lány voltam mindig.
Ahogy összejöttünk, nem is jártam oda, mert valahogy nem volt szimpatikus a hely talán pont a pletykák miatt, nem tudom. Úgy éreztem nem tudok azonosulni azokkal az emberekkel, teljesen másnak éreztem magam. Maximum havonta egyszer elmentem egy vacsorára, (mert azok elég sűrűn szoktak lenni),de még a páromat sem mentem el soha megnézni, pedig szinte minden nap dolgozott ott ő is, mellesleg egy saroknyira lakunk onnan.
Aztán úgy alakult, hogy lassan két éve dolgozom is rendszeresen a sörözőben, mert úgy hozta a sors,hogy elveszítettem az előző munkámat. Az én barátnőim sem jártak be hozzám, én hiába mentem el hozzájuk, valahogy szépen lassan eltávolodtunk egymástól. Azóta nem is járok sehova szórakozni sem.
Magától értetődőnek tűnt, hogy be kell illeszkednem a vendégkörbe, mert muszáj, ott dolgozom, és a párom miatt is elkerülhetetlen. Az órási gond csak az, hogy még mindig ugyanazok az érzések vannak bennem, mint mielőtt összejöttünk volna. Olyan félelem érzés féle, nem igazán tudom ezt megfogalmazni. Úgy érzem ha nem dolgoznék ott, nem is mennék soha. Nem tudom mitől alakult ki ez az érzés, olyan kisebbség érzéshez hasonlít. Ha nem én dolgozom, szinte egyáltalán nem is szoktam menni. Az emberekhez próbáltam közelebb kerülni, de valahogy végül sosem alakult szorosabb kapcsolat senkivel,még mindig a párom barátainak gondolom őket, nem pedig közös barátoknak.
Nem tudom, hogy azért mert valóban igaz, amit az egyszerűbb emberek mondanak, vagy bennem van a hiba. Nekik is igazuk van egy kicsit. Persze lehet,hogy bennem is van, de valahogy megakarok tőle szabadulni, csak nem tudok. Ennyi idő elteltével sokszor falakat állítok magam köré, mert már nem is akarok egyikkel sem komolyabban barátkozni, mert előre tudom, hogy már nincs rá esély, mások vagyunk, és nem bízok meg senkiben.
Mi van velem? Lehet valahogy változtatni a gondolkodásomon, azon, hogy ne féljek az emberektől? Mert úgy érzem lenéznek vagy kibeszélnek, nem felelek meg. Ha így van, ha nem, valamit tennem kell, ez nem mehet így tovább, mert nem akarok depressziós lenni. Mi tegyek?
Nagyon köszönöm a válaszát!!
Ella
Kedves Ella!
Köszönöm kedves sorait, gondolatait.
Értem és az alábbiakat tudom mondani. (Ha magánban ír, hosszabban tudok válaszolni. Egy cikk is kerekedett a témából.)
Szavaival elárulja, hol rejlik az alapgond: a 'hallottam valamit' és 'szerény lány vagyok' konfliktusa egy ősi mintát takar, amit átvett. Nem kell haragudni rá, csak megérteni, hogyan hat és befolyásolja a mindennapjait. Egy mintának, egy értékítéletnek akar megfelelni, amit - tudattalanul is, - magáévá tett. És ez a megfelelés irányítja és ütközteti a mindennapokban. Nem engedi a boldogságot el- és felismerni.
Mi lenne, ha megvizsgálná ezt az előítéletet és más oldalról közelítené?
Minden ítélet két oldalú - pont annyit mesél a kimondójának gondolkodásáról, korlátairól, mint a megfogadó gondolkodásáról (a vele szembeni elvárás feltételezéséről).
Lehet erkölcsösnek és korlátozónak is nevezni. Pont annyi haszna van, mint amennyi hátránya.
Mert igen tiszteljük annak a bölcsességét, akit eddig elismertünk, elfogadtunk (többnyire felmenőink, édesapánk, édesanyánk értékítéleteiről van szó, amit sokszor ők is a szüleiktől örököltek, vettek át...) és vegyük észre a másik oldal gazdagságát: annak az embernek a környezetét, barátait, akiről szó van.
A kedvese, a szerelme, akit emiatt az előítélet miatt lassan elveszít. És ennek érzi a veszélyét. Hogy a szíve és az elméje konfrontálódik, ütközik fájdalmasan.
Ha megvizsgálja, hogy mind a szülei, mind a barátai mit is szeretnének? Biztos vagyok, hogy mind két oldal az ön boldogságára szavaz.
És az az elvárás, amit ön feltételez, - hogy öntől azt várják el, hogy ne menjen abba az étterembe, ne keveredjen azokkal az emberekkel... - valószínűleg csak önben él, dolgozik.
És ez sem baj, mert felismeri a helyzet nehézségét, lehetetlenségét.
A legjobb pillanatban kér segítséget. Ezt az előítéletet lenne hasznos felülírni, átalakítani.
Mert amit gondol, amit érzékel magában, az fog hatni a mindennapjaira, jövőjére. Ami önben van, az árad ki és határozza meg a külvilág válaszát erre. Ahogy bezárkózik, úgy lesz egyre magányosabb. És az az érték, ami önben van, és az az ígéret, ami a kapcsolatukban, hogy vele tudja elképzelni az életét, jövőjét – egyre kevésbé tud kibontakozni. Pedig minden valószínűség szerint ez lenne a közös feladatuk, sorsuk, jövőjük.
Tehát most az a feladat, hogy ezt a gondolatot megvizsgálja: mit hoz ön számára eza z előítélet? Mennyire igaz ez vajon? Hány olyan emberrel találkozott a vendégek között, aki valójában értékes? Mennyire adott hitelt és lehetőséget ezeknek az embereknek, hogy az igazi valójukat, rétékeiket megismerje? És ha szereti a párját, kívánhatja-e tőle, hogy a barátairól mondjon le? Amikor beleszeretett, azt gondolta-e, hogy testestűl-lelkestűl, barátostúl elfogadja? Ugye, hogy azt?
Hogy tiszteli párja életét, munkáját, eredményeit, sikereit? Hogy felnéz rá? És büszke a munkájára, az eredményeire.
Akkor mit tesz ez az előítélet ezekkel a gondolatokkal?
Valójában ki gondolja ezt az előítéletet? Teljesen azonosulni tud vele? Sajátjának érzi?
Vagy egy ’külső rácsnak, korlátnak’, amit a külvilág hoz és feszít magára?
Mit veszít azzal, ha másként közelít: és megfordítja? Ha átírja ennek a gondolatnak a magját?
Hogy esetleg vannak értékes emberek a vendégek között. Hogy lehet becsületes ember, aki ilyen vendéglátóhelyet üzemeltet. Aki a vendégeivel jól bánik. Hogy értékes emberek is vannak a tehetősebbek között. Hogy akik kitartóan dolgoznak és eredményre jutnak, azok becsületesek is lehetnek.
És hogy a kedvese épp azt szeretné, hogy ön jól érezze magát. Hogy barátja büszke önre és bizonyára elfogadja az ön barátait. Hogy a munkát elvállalja, hogy segíti a vállalkozását.
És a legteljesebb boldogsága lenne, ha azt közösen, szeretettel, szívből együtt építenék és együtt virágoztatnák fel.
Ha a boldogságuk ezzel együtt teljesedne ki és a virágzó vállalkozásban, annak eredményeiből éljenek nyugodt körülmények között.
Azt gondolom, hogy hosszú az út a félelmen átmenni. Pedig ez a helyzet éppen azt mutatja, hogy azért kapta ezt, hogy belássa, ha az előítéletek határozzák meg a mindennapjait, akkor zsákutcába jut.
Ha pedig a saját értékei, gondolatai mentén halad, a szíve szerint – hogy szereti a barátját, hogy éppen ő az ön kiteljesedése, hogy együtt tudnak teljes életet tudnak élni, családot alkotni.
Akkor is, vannak olyan emberek, akik más elvek alapján élnek. És annak is helye van.
Csak éppen becsüli és tiszteli magát annyira, hogy felismerje, ön értékes ember és a társa, barátja is értékes ember,
Ajánlásom: a leggyorsabb út a mátrixolás lenne (Kvantum mátrix átalakítás módszerével), mert a rossz érzéseket igen gyorsan lehet elengedni vele. Az előítéletek feldolgozása illetve törlése is rendkívül gyors ezzel a módszerrel. És a menet közben érkező felismerések jó hatással vannak.
Engedje meg, hogy a skype-os gyógyítást is felajánljam.
Ha nem tudunk személyesen találkozni, akkor egy kicsit hosszabb önismereti és én-erősítési folyamat lesz, amire érzésem szerint szüksége lenne feltétlenül. Talán ez is megoldható távban.
Tisztelettel:
Köszönöm kedves sorait, gondolatait.
Értem és az alábbiakat tudom mondani. (Ha magánban ír, hosszabban tudok válaszolni. Egy cikk is kerekedett a témából.)
Szavaival elárulja, hol rejlik az alapgond: a 'hallottam valamit' és 'szerény lány vagyok' konfliktusa egy ősi mintát takar, amit átvett. Nem kell haragudni rá, csak megérteni, hogyan hat és befolyásolja a mindennapjait. Egy mintának, egy értékítéletnek akar megfelelni, amit - tudattalanul is, - magáévá tett. És ez a megfelelés irányítja és ütközteti a mindennapokban. Nem engedi a boldogságot el- és felismerni.
Mi lenne, ha megvizsgálná ezt az előítéletet és más oldalról közelítené?
Minden ítélet két oldalú - pont annyit mesél a kimondójának gondolkodásáról, korlátairól, mint a megfogadó gondolkodásáról (a vele szembeni elvárás feltételezéséről).
Lehet erkölcsösnek és korlátozónak is nevezni. Pont annyi haszna van, mint amennyi hátránya.
Mert igen tiszteljük annak a bölcsességét, akit eddig elismertünk, elfogadtunk (többnyire felmenőink, édesapánk, édesanyánk értékítéleteiről van szó, amit sokszor ők is a szüleiktől örököltek, vettek át...) és vegyük észre a másik oldal gazdagságát: annak az embernek a környezetét, barátait, akiről szó van.
A kedvese, a szerelme, akit emiatt az előítélet miatt lassan elveszít. És ennek érzi a veszélyét. Hogy a szíve és az elméje konfrontálódik, ütközik fájdalmasan.
Ha megvizsgálja, hogy mind a szülei, mind a barátai mit is szeretnének? Biztos vagyok, hogy mind két oldal az ön boldogságára szavaz.
És az az elvárás, amit ön feltételez, - hogy öntől azt várják el, hogy ne menjen abba az étterembe, ne keveredjen azokkal az emberekkel... - valószínűleg csak önben él, dolgozik.
És ez sem baj, mert felismeri a helyzet nehézségét, lehetetlenségét.
A legjobb pillanatban kér segítséget. Ezt az előítéletet lenne hasznos felülírni, átalakítani.
Mert amit gondol, amit érzékel magában, az fog hatni a mindennapjaira, jövőjére. Ami önben van, az árad ki és határozza meg a külvilág válaszát erre. Ahogy bezárkózik, úgy lesz egyre magányosabb. És az az érték, ami önben van, és az az ígéret, ami a kapcsolatukban, hogy vele tudja elképzelni az életét, jövőjét – egyre kevésbé tud kibontakozni. Pedig minden valószínűség szerint ez lenne a közös feladatuk, sorsuk, jövőjük.
Tehát most az a feladat, hogy ezt a gondolatot megvizsgálja: mit hoz ön számára eza z előítélet? Mennyire igaz ez vajon? Hány olyan emberrel találkozott a vendégek között, aki valójában értékes? Mennyire adott hitelt és lehetőséget ezeknek az embereknek, hogy az igazi valójukat, rétékeiket megismerje? És ha szereti a párját, kívánhatja-e tőle, hogy a barátairól mondjon le? Amikor beleszeretett, azt gondolta-e, hogy testestűl-lelkestűl, barátostúl elfogadja? Ugye, hogy azt?
Hogy tiszteli párja életét, munkáját, eredményeit, sikereit? Hogy felnéz rá? És büszke a munkájára, az eredményeire.
Akkor mit tesz ez az előítélet ezekkel a gondolatokkal?
Valójában ki gondolja ezt az előítéletet? Teljesen azonosulni tud vele? Sajátjának érzi?
Vagy egy ’külső rácsnak, korlátnak’, amit a külvilág hoz és feszít magára?
Mit veszít azzal, ha másként közelít: és megfordítja? Ha átírja ennek a gondolatnak a magját?
Hogy esetleg vannak értékes emberek a vendégek között. Hogy lehet becsületes ember, aki ilyen vendéglátóhelyet üzemeltet. Aki a vendégeivel jól bánik. Hogy értékes emberek is vannak a tehetősebbek között. Hogy akik kitartóan dolgoznak és eredményre jutnak, azok becsületesek is lehetnek.
És hogy a kedvese épp azt szeretné, hogy ön jól érezze magát. Hogy barátja büszke önre és bizonyára elfogadja az ön barátait. Hogy a munkát elvállalja, hogy segíti a vállalkozását.
És a legteljesebb boldogsága lenne, ha azt közösen, szeretettel, szívből együtt építenék és együtt virágoztatnák fel.
Ha a boldogságuk ezzel együtt teljesedne ki és a virágzó vállalkozásban, annak eredményeiből éljenek nyugodt körülmények között.
Azt gondolom, hogy hosszú az út a félelmen átmenni. Pedig ez a helyzet éppen azt mutatja, hogy azért kapta ezt, hogy belássa, ha az előítéletek határozzák meg a mindennapjait, akkor zsákutcába jut.
Ha pedig a saját értékei, gondolatai mentén halad, a szíve szerint – hogy szereti a barátját, hogy éppen ő az ön kiteljesedése, hogy együtt tudnak teljes életet tudnak élni, családot alkotni.
Akkor is, vannak olyan emberek, akik más elvek alapján élnek. És annak is helye van.
Csak éppen becsüli és tiszteli magát annyira, hogy felismerje, ön értékes ember és a társa, barátja is értékes ember,
Ajánlásom: a leggyorsabb út a mátrixolás lenne (Kvantum mátrix átalakítás módszerével), mert a rossz érzéseket igen gyorsan lehet elengedni vele. Az előítéletek feldolgozása illetve törlése is rendkívül gyors ezzel a módszerrel. És a menet közben érkező felismerések jó hatással vannak.
Engedje meg, hogy a skype-os gyógyítást is felajánljam.
Ha nem tudunk személyesen találkozni, akkor egy kicsit hosszabb önismereti és én-erősítési folyamat lesz, amire érzésem szerint szüksége lenne feltétlenül. Talán ez is megoldható távban.
Tisztelettel:
Sütő Mária
2012. 09. 30. 22:30
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Mária!
Találkoztam vele és próbáltam is a jógát. Ha jól emlékszem, hatha jógának nevezték.
Önnél Iyengar jóg aszerepel - ez miben másabb a hatha jógától?
Miért ez a név, és mire fókuszál?
Ki kezdheti el és mikor, milyen korban?
Középkorú vagyok és korábbi/néha/alkalmanként női torna és hatha jóga tapasztalattal nekikezdhetek-e?
Köszönettel várom válaszát: Kattka
Találkoztam vele és próbáltam is a jógát. Ha jól emlékszem, hatha jógának nevezték.
Önnél Iyengar jóg aszerepel - ez miben másabb a hatha jógától?
Miért ez a név, és mire fókuszál?
Ki kezdheti el és mikor, milyen korban?
Középkorú vagyok és korábbi/néha/alkalmanként női torna és hatha jóga tapasztalattal nekikezdhetek-e?
Köszönettel várom válaszát: Kattka
Kedves Kattka!
Köszönöm kérdését, lehetőséget ad arra, hogy ezt a nem mindenki számára ismert elnevezést megmagyarázzam.
Amit tanítok, ez is Hatha jóga. Csak egy pontosabb verziója. Nevét B.K.S. Iyengar-ról kapta, aki Krisnamacharya-tól, azaz sógorától tanulta gyermekkorában. Azt fejlesztette, pontosította a saját tapasztalatai, élményei, testi fejlődése és erődödése révén - egész életén át, máig is.
Mert a mester ma is él Indiában, Pune-ban. Idén lesz 92 éves és folyamatosan gyakorol.
Az általa felépített világrendszert, - mert a világban számtalan vizsgázott Iyengar jóga tanár van már, - gyermekei és unokája viszik tovább.
Ugyanazokat a gyakorlatokat tanítjuk mi is, csak nagyon pontos kivitelezéssel. Figyelve a test adottságaira. És ha valami elsőre nem megy, akkor segítséget vesz igénybe, például hevedert, pokrócot, széket, téglát, blokkot és még mást is. Ezért is nevezik ezt a fajta jógát "segédeszközös jógá"-nak.
Arra törekszik a pontos kivitelezéssel, aprólékos korrigálással, hogy a testet - ha az egészséges volt, - az eredeti állapotába, vagy még rugalmasabb helyzetbe hozza. Fontos az egyvonalúság, a szimmetria, a sérülésmentesség, a folyamatos fejlődés, rugalmasság elérése.
Számtalan betegséget is gyógyítanak ma már vele. Ám elsősorban az egészséges embereknek ajálnjuk, hogy megőrizzék azt. A mai világban sokan felismerték, hogy a stressz ellensúlyozására az egyik legjobb módszer.
Szóval, amennyiben kedve támad, bátran ismerkedjen meg vele. Alapjai ragyogóak hozzá, csak még pontosabban, szebben fogja kivitelezni. És egyre jobban fogja érezni magát. :-)))
Ehhez tartozik, hogy a jógát bármilyen korban el lehet kezdeni! A kora sose tartsa vissza! Bármikor kezdi is el vagy folytatja, a legjobbat teszi önmagával!
Ha budapesti, örömmel látjuk az ERŐmerítő jóga helyünkön - a Nyugati téren. Az órarendet megtalálja: www.eromerito.hu/joga_orarend
Szeretettel várom:
Köszönöm kérdését, lehetőséget ad arra, hogy ezt a nem mindenki számára ismert elnevezést megmagyarázzam.
Amit tanítok, ez is Hatha jóga. Csak egy pontosabb verziója. Nevét B.K.S. Iyengar-ról kapta, aki Krisnamacharya-tól, azaz sógorától tanulta gyermekkorában. Azt fejlesztette, pontosította a saját tapasztalatai, élményei, testi fejlődése és erődödése révén - egész életén át, máig is.
Mert a mester ma is él Indiában, Pune-ban. Idén lesz 92 éves és folyamatosan gyakorol.
Az általa felépített világrendszert, - mert a világban számtalan vizsgázott Iyengar jóga tanár van már, - gyermekei és unokája viszik tovább.
Ugyanazokat a gyakorlatokat tanítjuk mi is, csak nagyon pontos kivitelezéssel. Figyelve a test adottságaira. És ha valami elsőre nem megy, akkor segítséget vesz igénybe, például hevedert, pokrócot, széket, téglát, blokkot és még mást is. Ezért is nevezik ezt a fajta jógát "segédeszközös jógá"-nak.
Arra törekszik a pontos kivitelezéssel, aprólékos korrigálással, hogy a testet - ha az egészséges volt, - az eredeti állapotába, vagy még rugalmasabb helyzetbe hozza. Fontos az egyvonalúság, a szimmetria, a sérülésmentesség, a folyamatos fejlődés, rugalmasság elérése.
Számtalan betegséget is gyógyítanak ma már vele. Ám elsősorban az egészséges embereknek ajálnjuk, hogy megőrizzék azt. A mai világban sokan felismerték, hogy a stressz ellensúlyozására az egyik legjobb módszer.
Szóval, amennyiben kedve támad, bátran ismerkedjen meg vele. Alapjai ragyogóak hozzá, csak még pontosabban, szebben fogja kivitelezni. És egyre jobban fogja érezni magát. :-)))
Ehhez tartozik, hogy a jógát bármilyen korban el lehet kezdeni! A kora sose tartsa vissza! Bármikor kezdi is el vagy folytatja, a legjobbat teszi önmagával!
Ha budapesti, örömmel látjuk az ERŐmerítő jóga helyünkön - a Nyugati téren. Az órarendet megtalálja: www.eromerito.hu/joga_orarend
Szeretettel várom:
Sütő Mária
2010. 08. 02. 22:44
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Üdvözlöm,
régóta szemezek a jógával, de nehezen indulok neki.
Tartok attól, hogy nem tudom a gyakorlatokat, hogy nem vagyok képes megcsinálni őket.
Már nagyon régen mozogtam rendszeresen, berozsdásodtam.
Mit ajánl? Mi segít az elindulásban?
Várom válaszát, Kati
régóta szemezek a jógával, de nehezen indulok neki.
Tartok attól, hogy nem tudom a gyakorlatokat, hogy nem vagyok képes megcsinálni őket.
Már nagyon régen mozogtam rendszeresen, berozsdásodtam.
Mit ajánl? Mi segít az elindulásban?
Várom válaszát, Kati
Kedves Kati!
Köszönöm kérdését, nagyon jót kérdezett.
Csak bíztatni tudom, kezdjen bele. Ha most kezdi, egy pár órán át azt javaslom, - ahogy a hozzám érkezőknek is szoktam mondani, - csak könnyedén, lassan, nem kell teljes erőbedobással. Jobb, ha figyel és óvatosan indul neki. Így is kellően át fogja mozgatni és remekül fogja érezni magát utána. Ez pedig segíteni fogja, hogy a megfelelő intenzitással induljon neki.
2-3 óra után már felismeri a ritmust, a hasonló dolgokat és egyre jobban érzi majd magát, feloldódik. Ekkor érdemes a gyakorlatokra már jobban odafigyelni, igyekezve pontosabbá tenni őket. Megszokja a gyakorlatok és a pihenés, lazítás ritmusát, és a légzést is.
Ha valami nagyon nem megy, bátran kérdezzen - oktatója segít majd.
Már az első óra után is remek könnyebbség lesz úrrá az óra után és jobb kedvvel fog ismét elmenni. Ha mégis bátortalan, hívja el egy ismerősét, barátnőjét is. Sokan így, párban könnyebben indulnak neki.
Mivel régóta "szemez" a jógával, biztos vagyok benne, hogy ez az ön műfaja! Tehát egyedül is bátran elkezdheti. Meg fogja találni benne azt, ami hívja önt benne, amire szüksége van.
Sokkal többet fog tőle kapni, mint először gondolja!
Bármikor is kezd neki, a legjobb időben fogja tenni.
Ha budapesti és útba esik a Nyugati tér, örömmel látom csoportunkban.
Az órákat a honlapomon megtalálja.
Szeretettel várom:
Köszönöm kérdését, nagyon jót kérdezett.
Csak bíztatni tudom, kezdjen bele. Ha most kezdi, egy pár órán át azt javaslom, - ahogy a hozzám érkezőknek is szoktam mondani, - csak könnyedén, lassan, nem kell teljes erőbedobással. Jobb, ha figyel és óvatosan indul neki. Így is kellően át fogja mozgatni és remekül fogja érezni magát utána. Ez pedig segíteni fogja, hogy a megfelelő intenzitással induljon neki.
2-3 óra után már felismeri a ritmust, a hasonló dolgokat és egyre jobban érzi majd magát, feloldódik. Ekkor érdemes a gyakorlatokra már jobban odafigyelni, igyekezve pontosabbá tenni őket. Megszokja a gyakorlatok és a pihenés, lazítás ritmusát, és a légzést is.
Ha valami nagyon nem megy, bátran kérdezzen - oktatója segít majd.
Már az első óra után is remek könnyebbség lesz úrrá az óra után és jobb kedvvel fog ismét elmenni. Ha mégis bátortalan, hívja el egy ismerősét, barátnőjét is. Sokan így, párban könnyebben indulnak neki.
Mivel régóta "szemez" a jógával, biztos vagyok benne, hogy ez az ön műfaja! Tehát egyedül is bátran elkezdheti. Meg fogja találni benne azt, ami hívja önt benne, amire szüksége van.
Sokkal többet fog tőle kapni, mint először gondolja!
Bármikor is kezd neki, a legjobb időben fogja tenni.
Ha budapesti és útba esik a Nyugati tér, örömmel látom csoportunkban.
Az órákat a honlapomon megtalálja.
Szeretettel várom:
Sütő Mária
2010. 08. 01. 23:10
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
Kedves Mária!
Szimpatikus a programja, célja, és amit ajánl. Gratulálok!
Amiért írok: rendszeresen kifáradok, nem tudok olyan lendülettel haladni az életemben, munkámban, ahogy eddig. Néha túl sokat dolgozom. Azonban a munkám egy ideje elveszítette azt az érdekességét, amivel korábban rendelkezett.
Stresszesnek érzem magam, olykor koncentrációs problémáim is vannak...
Hogyan tudok mégis előrelépni, lendületet venni, feltöltődni?
Várom tanácsát, tisztelettel:
Magdi.
Kedves Magdi!
Köszönöm szavait, elismerését.
Ebben a helyzetben két oldalról javaslom a megközelítést.
Ha nem túl erőteljes a kifáradás, akkor egy kis mozgást (az önnek leginkább megfelelő, kedvelt) ajánlok. Ez alkalmas arra, hogy a megfáradt izmokat és elmét kikapcsolja, örömhormonnal töltse fel, ellensúlyozza a nem túl nagynak érzett stresszt, és visszatérjen a mosoly az arcára. Egy hosszabb megfeszített időszak után előfordul.
Ha viszont rendszeres és tartósabb (a koncentrációs probléma már erre utal) a legjobb, ha fizikailag is eltávolodik a munkájától egy időre. Először a kikapcsolódás, feltöltődés, aztán pedig kívülről való rátekintés, elemzés lesz nagyon hasznos. Ilyenkor van lehetőség céljaink felülvizsgálatára, igazi értékeink újra meghatározására. Újabb jövő megálmodására, karrier célok kitűzésére is. Ezt nevezem én "nagytakarításnak".
Ekkor már érdemes komolyabb programot tervezni a mentális oldalnak is - relaxáció, autogén tréning és jóga segít majd a kikapcsolásban, tudatosítani a stresszorokat, és megoldást adnak rá hosszabb távon is.
Programjaim közül az ERŐmerítő és az Iránytű foglalkozik ezzel, ha ajánlhatom.
Mozgás esetén, - amennyiben szimpatikus Önnek a jóga és pesti, - szeretettel ajánlom a Nyugati téri óráimat. Igazi felüdülés lesz, meglátja!
Legyen igazi szép napja!
www.eromerito.hu
Üdvözlettel:
Sütő Mária
2010. 07. 20. 16:18
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}
