Tisztelt Zoltan!
Vegso elkeseredesemben irok Onnek. 6 honapja elhagytam a ferjemet, a 16 eves fiam vele maradt. Beleszerettem egy masik ferfiba, bar ez csak a vegso urugy volt, ill. elotte egyedul nem volt eleg batorsagom erre a lepesre, homokba dugtam a fejem. A fiam amikor megkerdeztuk kinel akar maradni eloszor azt mondta hol nalam, hol az apjanal, aztan amint megtudta hogy nekem van valakim, hozzam mar latogatoba sem akar jonni. Azota bar szoba all velem, egyfolytaban erezteti , hogy mekkora hibat kovettem el, konyorognom kell, hogy lathassam. Amikor elhivom ebedre vagy fagyizni, azt mondja nem jon, mert nem erdemlem meg, Rossz vagyok, es rossz dolgokat muvelek. Ezt igy a szemembe mondja, azert, mert szoba allok meg a baratommal, es nem ulok a negy fal kozott munka utan. Azt mondja tonkretettem az apja eletet, es az ovet is. Hozza kell tennem, o 16 evig el volt kenyeztetve, ki volt szolgalva az apjaval egyutt. Talcan vittem be neki a szobajaba az etelt napi 9 ora munka utan. Az apjat isteniti, es mindenert engem tart felelosnek. Amikor kerdeztem a ferjem, azt mondta O nem uszitja ellenem, sot inkabb probalja rabeszelni a velem valo kapcsolattartasra. Az sem jo otlet, hogy a volt lakasunkban talalkozunk (ok maradtak ott), de hozzam nem hajlando jonni (pedig nem a baratommal lakom), es mashol sem hajlando velem talakozni. Igy meg nem egyszer osszefutottam ott a ferjemmel, es altalaban ennek veszekedes a vege, valamiert mindig belem kot, a fiam termeszetesen ezert is engem okol, hogy miert bosszantom fel a papit. Hozza kell tennem, a ferjem olyan kulturaban nott fel, ahol a noknek sokkal kevesebb joga van, es neki ezt feldolgozni biztos sokkal nehezbb. Tudom, hogy nincs mentseg arra amit tettem, nem igy kellet volna az egeszet csinalni, de sajnos a szerelem elvette a jozan itelokepessegemet, es nem lattam elore ezeket a problemakat. Felek, hogy ezzel a lepesemmel a fiamat egy eletre elveszitettem.