|
|
Kérdezz-felelek
Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.
Kedves Ibolya!
A következő problémában szeretném a segítségét kérni. Pici fiúnk most 3 és fél éves, óvodás. Bár nagyon szeret bejárni, állandóak a panaszok rá, hogy nem vesz részt a közösségi munkában, ritkán rajzol, nem fest, a tornaórán sem vesz részt, pedig otthon állandóan fut, labdázik, biciklizik. Gyakorlatilag szinte mindenben az utolsó, minden újtól fél. Sokszor dacos, és kezelhetetlen. Legtöbbször önállóan játszik, vagy egyedül, vagy a többiek társaságában. Az is zavar minket, hogy az óvodában történtekről nem, vagy csak nagyon keveset hajlandó beszélni, mesélni. A verseket mondókákat is nehezen kezdi el, mondjuk utána szinte leállíthatatlan Ugyanakkor ezek a problémák otthon nem jelentkeznek. Önállóan rajzol, festeget, építőkockázik. Ami igénye: hogy állandóan legyünk a közelében, olyankor büszkén mutogatja mit csinál. Ez nem azt jelenti, hogy ott üljön valaki mellette állandóan, hanem, ha hívja, akkor menjen oda, és nézze meg mit is készített. Hatalmas a szeretetigénye, és úgy érezzük ezt most az óvodában nem kapja meg. Igaz, ott több gyerek van, akikkel foglalkozni kell. Mit tegyünk? Keressünk másik óvodát, ahol esetleg többet tudnak vele foglalkozni? Vagy mi követünk el valami nevelési hibát? Válaszát előre is köszönöm.
A következő problémában szeretném a segítségét kérni. Pici fiúnk most 3 és fél éves, óvodás. Bár nagyon szeret bejárni, állandóak a panaszok rá, hogy nem vesz részt a közösségi munkában, ritkán rajzol, nem fest, a tornaórán sem vesz részt, pedig otthon állandóan fut, labdázik, biciklizik. Gyakorlatilag szinte mindenben az utolsó, minden újtól fél. Sokszor dacos, és kezelhetetlen. Legtöbbször önállóan játszik, vagy egyedül, vagy a többiek társaságában. Az is zavar minket, hogy az óvodában történtekről nem, vagy csak nagyon keveset hajlandó beszélni, mesélni. A verseket mondókákat is nehezen kezdi el, mondjuk utána szinte leállíthatatlan Ugyanakkor ezek a problémák otthon nem jelentkeznek. Önállóan rajzol, festeget, építőkockázik. Ami igénye: hogy állandóan legyünk a közelében, olyankor büszkén mutogatja mit csinál. Ez nem azt jelenti, hogy ott üljön valaki mellette állandóan, hanem, ha hívja, akkor menjen oda, és nézze meg mit is készített. Hatalmas a szeretetigénye, és úgy érezzük ezt most az óvodában nem kapja meg. Igaz, ott több gyerek van, akikkel foglalkozni kell. Mit tegyünk? Keressünk másik óvodát, ahol esetleg többet tudnak vele foglalkozni? Vagy mi követünk el valami nevelési hibát? Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Anyuka!
Kisfia viselkedése jelezhet szorongást, jelenthet hidat az otthon és az óvoda között. Ez a passzivitás bizonyosan átmegy aktív, érdeklődő magatartásba. Nem kell erőltetni, hiszen a látszólag passzív viselkedés közben is tanul, információkat gyűjt. Aktuális állapotától, hangulatától függően vesz részt a tevékenységben. Az óvó néniknek indirekt motivációval kell bevonni a tevékenységekbe. Nagyon fontos, hogy lehetőséget biztosítsanak a tevékenységi lehetőségekre, választhasson szabadon!
Ne erőltessenek semmit, hagyják választani változatos tevékenységi lehetőségek közül!
A gyermek fejlődése szempontjából nagyon fontos a kortársakkal való együttlét. A csoportban látszólag magányos játék is valójában társas, hiszen a társat a fantáziája jeleníti meg.
Ha biztonságérzete nem alakult ki, gyakran előfordul, hogy szívesebben játszik magában, hagyatkozik a képzeletére. A család zártsága / ha csak a szűk hozzátartozókkal találkozik / is járhat ilyen következményekkel.
Ok lehet az is, hogy nem érzi jól magát az adott csoportban, társai nem jelentenek számára egyenrangú kommunikációs partnert.
Az óvodában történtekről a legkönnyebben a gyermek otthoni játékát figyelve lehet tájékozódni, játékában való részvétellel lehet információhoz jutni.
Javaslom, hogy beszéljenek az óvó nénikkel a problémáról, keressenek megoldási lehetőséget,szükség esetén pszichológus segítségével derítsék ki az okokat, hogy megfelelő módszerekkel tudjanak segíteni!
Tisztelettel:
Kisfia viselkedése jelezhet szorongást, jelenthet hidat az otthon és az óvoda között. Ez a passzivitás bizonyosan átmegy aktív, érdeklődő magatartásba. Nem kell erőltetni, hiszen a látszólag passzív viselkedés közben is tanul, információkat gyűjt. Aktuális állapotától, hangulatától függően vesz részt a tevékenységben. Az óvó néniknek indirekt motivációval kell bevonni a tevékenységekbe. Nagyon fontos, hogy lehetőséget biztosítsanak a tevékenységi lehetőségekre, választhasson szabadon!
Ne erőltessenek semmit, hagyják választani változatos tevékenységi lehetőségek közül!
A gyermek fejlődése szempontjából nagyon fontos a kortársakkal való együttlét. A csoportban látszólag magányos játék is valójában társas, hiszen a társat a fantáziája jeleníti meg.
Ha biztonságérzete nem alakult ki, gyakran előfordul, hogy szívesebben játszik magában, hagyatkozik a képzeletére. A család zártsága / ha csak a szűk hozzátartozókkal találkozik / is járhat ilyen következményekkel.
Ok lehet az is, hogy nem érzi jól magát az adott csoportban, társai nem jelentenek számára egyenrangú kommunikációs partnert.
Az óvodában történtekről a legkönnyebben a gyermek otthoni játékát figyelve lehet tájékozódni, játékában való részvétellel lehet információhoz jutni.
Javaslom, hogy beszéljenek az óvó nénikkel a problémáról, keressenek megoldási lehetőséget,szükség esetén pszichológus segítségével derítsék ki az okokat, hogy megfelelő módszerekkel tudjanak segíteni!
Tisztelettel:
Márkusné Vörös Ibolya
2018. 04. 26. 14:17
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
.jpg){kind=small}
