|
Kérdezz-felelek
12 éves fiammal kapcsolatban kérem tanácsát, segítségét. Fiam jó tanuló, barátai vannak, szeret közösségben lenni. A probléma az egyik őt tanító tanárral van. Magas elvárásai vannak a gyerekekkel szemben ( ami nem baj), csak a követelés módjával, a gyerekekkel szemben való viselkedésével kapcsolatban érzek bajt. A feleltetések alkalmával gyakori a gyerekek szóban történő megalázása, többiek előtti kigúnyolása. Fiam 1-2 nappal a szóban forgó tanárral történő találkozás előtti napon már fejfájásra, has-, és torokfájásra panaszkodik, nem akar ( nem mer) iskolába menni. Az osztályfőnöknél már jeleztem a problémát, de változás nem történt. Azt szeretném megtudni, hogy azon kívül, hogy az iskolában ismét az osztályfőnökhöz, vagy igazgatóhoz fordulok, mit tudok tenni. Hogyan tudok segíteni a gyermekemnek azon túl, hogy kibeszéljük a problémát, nyíltan elmondja a félelmeit. Mi jelentene IGAZI segítséget számára???
Válaszát előre is köszönöm.
Egy édesanya
Pedagógusként azt tartanám a legmegfelelőbb lépésnek, ha magát, a tanerőt keresné(k) meg személyesen (s gondolnék itt arra a szülőtársra is, akinek hasonló problémája van az érintettel), hogy el tudják mondani az önök problémáját, s ő is azonnal reagálhasson, támassza alá tetteit indoklással, vagy épp gondolkodóba ejtsék. A személyes találkozás sokkal messzebb mutat, mint egy harmadik fél bevonása, aki valószínű a saját szempontját, véleményét is beleszövi kommunikációjába - teljesen érthető okokból-. Nem "vádolnék", tényeket közölnék, idézőjeles mondatokat, amik felidézéséhez szükség is van a gyermek(ek) visszaemlékezésére, így beszél(nek) is róla fel is dolgozza/dolgozzák azt. Oka minden tettnek van, nem hiszem, hogy a pedagógus direkt, örömét lelve tenné azt, amit tesz.
Remélem sikerül megoldani a fent álló problémát, s öröm lesz gyermekének iskolába járnia, hisz ez lenne a cél.
Üdvözlettel: