Kedves Zsuzsanna! Kislányunk Október végén múlt 3 éves, óvodás. Nagyon hamar kezdett beszélni és igen ügyesnek, okosnak tartjuk minden téren. A szobatisztasággal azonban gondok vannak, pontosabban a kakival és az éjszakai bepisiléssel időnként. Az éjszakai pisiből akkora gondot nem csinálunk, bár mostanság többször előfordul, de gyanítom, hogy egyfajta lustaság áll a dolog mögött, mert nincs "kedve" felkelni, vagy nagyon mélyen alszik, illetve még belefér az életkorába úgy gondolom. A kakival viszont már bölcsi vége óta probléma van. Nyáron kezdett szobatiszta lenni és először pont a kaki ment neki a bilibe, nagyon örültünk. Aztán fokozatosan áttért arra, hogy a pisivel minden rendben, de a kaki a bugyiban landol. A bölcsiben többször mondta a gondozónőknek, hogy ezt "anyunak csináltam, vagy apunak". Eleinte még "viccesnek" is hatott a dolog. Most már nem mond ilyet, de képtelenek vagyunk rávenni, hogy a bilibe vagy WC-be kakiljon. Az óvodában elég megértőek, mi itthon már próbáltuk figyelmen kívül hagyni, szidni, jutalmazni (ez utóbbi egy hétig működött, bármikor képes volt kakilni a wc-be, ha kapott érte valami csekélységet). Tudom, hogy valahol mi rontottuk el ezt a történetet, de már nem tudom, mivel próbálkozzunk megoldani. Igazából most már úgy egy hónapja nem is csinálunk ügyet belőle, kivesszük és kész. Ő ilyenkor mindig azt mondja, az ő hibája, mert nem szólt, vagy már késő volt stb., de mi erre nem is reagálunk már semmit, annyit mondunk, hogy majd legközelebb sikerül biztosan. Az a baj, hogy most már kezdni vissza is tartani (mert eddig nem tartotta vissza, csak egyszerűen nem volt hajlandó a wc-be), most már van, hogy 3 nap is kimarad. Talán az öccse születése ( 2014. szeptember) okozhatott nála valamit, bár látszólag teljesen rendben vannak egymással, sosem volt semmi gondunk velük, szereti, csak néha a játékra féltékeny, de az gondolom normális. Kiegyensúlyozottnak mondanám a családi életünket, mindig igyekeztünk sokat foglalkozni vele, ha én épp a fiammal voltam, vele apa játszott, akihez egyébként nagyon ragaszkodik, de én is igyekszem úgy alakítani a teendőimet, hogy amikor itthon van, akkor első sorban vele foglalkozunk. Egyébként többször észrevettük, hogy "direkt" is bekakil, ha épp el akar érni valamit, illetve az óvónő is mondta, hogy volt már, hogy hisztinél kijelentette, hogy ő akkor most bekakil és tényleg. Szabályozni biztosan jól tudja és biztos van manipuláció is a dologban a részéről, de sokszor már nem tudom. Látszik rajta, hogy kell neki, "táncol", de nem hajlandó ráülni a wc-re, kapálózva tiltakozik ellene, ha mégis próbálnánk, mert azért ilyenkor mondom neki, hogy menjünk ,mert látom, hogy kell, aztán persze egy perc múlva a bugyiban van. Amikor lemossuk, tiltakozik, hogy "ne nyúljunk bele" a fenekébe, törlésnél is sokszor mondja ezt. A védőnő szerint egyébként ebben az életkorban még nem gond ez, illetve mivel sok helyen olvastam már a témában és láttam, hogy szorongás állhat a háttérben, most igyekeztem gyermekpszichológusi elérhetőséget is kérni, de azt mondják, bár meghallgatnak, de ilyen idős gyerekeknél még nem foglalkoznak a témával, mert normális, ha még nem szobatiszta. Engem azonban nem nagyon hagy nyugodni a téma, mert látom, milyen okos és mindent felfog, nem szeretném, ha jobban elharapózna a probléma. Elnézést, hogy ilyen hosszan írtam, igyekeztem minél több információt adni. Tudom, hogy neten keresztül valószínűleg nem megoldható a gond, de annyit mindenesetre tud mondani, mit gondol? Ragaszkodjunk a szakemberhez, vagy valóban várjunk még, hogy alakul? Nagyon szépen köszönöm a segítséget!