Kedves Doktornő!

Teljesen el vagyok keseredve. Kislányom, egy hónap múlva tölti a három évet. Május óta szenvedünk a kakilással. Vissza tartja. Nem akar kakilni. Eleinte nem beszélt. De most azt mondja hogy "nem jön ki". Sír. Már ha beszélünk róla akkor is elkeseredik. Kora tavasszal szokott le magától nappal a pelusról egyik napról a másikra. De viszont ekkor volt körülbelül egy időben hogy egy nagyobb szorulása volt. Ekkor kezdődött minden. Én közben a második gyermekkel voltam várandós. Közben készítettem fel arra hogy hamarosan egy picit el kell mennem. Júliusban született meg a testvére. Először semmi féltékenységet nem mutatott. Pár hét múlva kezdte azt hogy hangosan kiabál amikor etetem és altatom a testvérét. Ebből már kicsit vissza vett. Különben nagyon szeretik egymást. Ölelgeti és puszilja. Mindent elmesél neki. Alapvetően egy elég akaratos gyermek. Hamar mérges tud lenni. Szüleimmel élünk. Mindig körül veszi valaki. Rengeteget foglalkozunk vele. Már a kúphoz kellett nyúlni. Amikor ötödik napja szenvedett a fájdalomtól muszáj volt. Amikor lehetett elkerültük,de sajnos elég sokszor kellett. Ha nem sikerül neki kakilni és fáj a hasa sírva mondja hogy adjak kúpot. És még fel sem olvad már nyomja. Gondolom akkor nem tudja tartani tovább. Voltak hetek amikor magától kakilt. Örült neki. Azt hittük hogy hurrá túl vagyunk rajt. De nem. Újra kezdődött. Már minden lehetséges széklet lazítót kipróbáltam. A gyógynövényestől a hashajtóig. De semmi eredménye. Nem tudom hogy mi állhat a dolog mögött. Már annyira rossz nézni ahogy szenved. Októberben kezdte az ovit. Szeret járni. Most a napokban kicsit megtorpant. De nincs gond vele. Enni sem akar rendesen. Tudja hogy akkor kakilni kell. Próbáltuk úgy hogy ígértünk neki valamit amit szeretne. De persze utána meg is kapta. Már az sem használ. Mikulás mindig elrejtette a csizmájába a kis apróságot. Eleinte ügyesen kakilt. De utána azt mondta hogy inkább nem kér semmit sem mert nem akar kakilni. Rá ül a bilire és felugrik amikor érzi hogy nyomni kellene.
Kérem segítsen!!! Teljesen tanácstalan vagyok. Nagyon szépen köszönöm hogy elolvassa és válaszol. Köszönettel: Eszter!