Kedves doktornő! Nagyon el vagyok keseredve. 2,5 éves kisfiam most kezdte az óvodát. Áprilisban már járt bölcsibe 3 hónapot,mivel vissza kellett mennem dolgozni. 1 hétig sírt, mikor beadtam, de csak pár percig. Egész nap jól érezte magát, odaült enni a többiekhez, játszott, be nem állt a szája. 2 hét után már bent be szépen sírás nélkül, nyitotta egyedül az ajtót. Nagyon megszerette az óvónőjét. Most szeptemberben, már az ovit kezdte. Ugyanaz az épület, de más terem, más gyerekek, más óvónők. Nem sír, de egész nap nem eszik egy falatot sem, nem iszik egy kortyot sem. Hiába ültetik ölbe, beszélnek neki. Nem is igazán beszél. Aztán ha hazaér, onnantól kezdve be nem all a szája. Gyönyörű hosszú, összetett mondatokban beszél, énekel, táncol, állandóan nevet. De az oviban ebből mit sem látnak. Hiába kérlelem mondja el, mi a baj, egyen, igyon, de azt mondja, hogy nem. Ha kérdezem miért, azt mondja :mert. A bölcsiben volt egy kisfiú, aki jött vele együtt át az oviba.az autizmus jeleit mutatja elég erősen. Ma szíven ütött, mikor azt mondták, hogy hát ők ketten nem esznek és nem ülnek asztalhoz. Félek, hogy wgy kalap alá veszik őket, és majd őt is elküldik vizsgálatra, hogy mert egyformák. Holott ez nem így van. Tudom kissé hosszúra sikeredett ez, de nagyon magam alatt vagyok. Mit tehetek?