Kedves Fehér Beáta!

Férjemmel 14 éve vagyunk házasok. Három gyönyörű gyermekünk van. Kifelé tökéletes családi képet mutattunk hosszú éveken keresztül. Megvolt mindenünk somindent elértünk. Egy probléma volt folyamatosan az pedig a férjem alkohol problémái. Lassan 10 éve, hogy iszik. Én probáltam szépen, segítőkészen, kerestem orvost. A válasza arra, hogy miért csinálod ezt velünk mindíg az volt: "jól teszem". Négy éve súlyosbodott a helyzett. Folyamatos bántás szavakkal, megalázott, leköpött, üldözött, kutyának éreztem magam, volt meg is ütött. Gyerekeim (13,10,6 évesek) kérték már " anya menjünk innen". Én meg mondtam: "nem hagyhatom apátokat egyedül". Szinte minden áldott este megtörtént. Engem okolt azért mert iszik. Most ugy erzem betelt a pohár. Szeretnék nyugalmat. Megmondtam elköltözök, nagyon összetörtem ezalat az évek alatt. A gyerekek is nagyon sérültek, főleg a 13 éves fiam. Ahogy kimondtam, hogy elmegyek azóta öngyilkossággal fenyegetőzik. Italra 10 Xanaxot vett be aztán másnap megkért, hogy ne haragudjak. Most a felálás az, hogy nagyon szeret, nem tud élni nélkülem, segítsek neki letteni az italt. Nekem ez nem megy. Nem tudok maradni de közben a lelkiismeretem marcangol. Leírhatattlan sok csúnya dolog történt az évek alatt. Ezeket nem tudom felejteni. Ha maradok feláldozom magam úgy érzem. Hagyjam egyedül? Megkérdeztem a minap: " Miért csináltad ezt velünk?" válasz " nem tudom". Kérem írjon pár szót mert néha magamat sem értem miért csináltam ezt éveken keresztűl. Köszönöm.