serdülõ

Üdvözlöm! 16 éves lányom miatt írok. Zárkózott, visszahúzódó, izgulós, nehezen oldódó gyerek. Sajnos két éve rendszeresen "lelki összeomlásai" vannak. Ilyenkor egy apróság miatt (kisebb összeveszés, számonkérés) megsértődik, visszavonul a szobájába és kezdetét veszi a "duzzogás": senkihez nem szól a családban, gubbaszt a szobájában, sötétben van, nem csinál egész nap semmit, csak akkor jön enni ha nincs a lakásban senki, próbál láthatatlan lenni. Elhanyagolja magát és a szobáját is. Ha beszélni próbálok vele, nem válaszol, rázza magát, eltakarja az arcát, mostanában már zokog is. Nincsenek barátai sem olyan családtagunk akivel beszélgetne erről. Először 6 hétig tartott ez az állapot, ezután átlag kéthavonta kb 7-10 napig csinálja. Miután elmúlik egy ilyen krízis, megpróbálom elfelejteni, túltenni rajta magam, reménykedem, hogy többet ilyen nem lesz. De újra és újra megtörténik, most nyáron már rövid időn belül másodszor. Jelenleg megint ebben az állapotban van, és most először felvetettem neki, szeretném ha pszichológust keresnénk neki. Zokogott, újra összeomlott. Véleménye szerint szükséges-e pszichológusi segítség, most belevágjunk-e? Ha mereven elutasítja, mit csináljak? Szeretnék neki segíteni mire kezdődik az iskola. Köszönöm