Elutasító anyával

Kedves Andrea!
2 és fél éves kisfiammal kapcsolatban irok Önnek... Okos, értelmes, imádni való kisgyerek, mégis aggódom. Kb. 1 éves korától kezdődött a problémánk...úgy érzem, hogy nem kötődik hozzám. (Másfél éves volt, amikor megszületett a kishúga.) Amikor csak én vagyok itthon a gyerekekkel,akkor kedves,aranyos, ahogy apa megérkezik, felborul a rend. Attól a pillanattól kezdve azt mondogatja, hogy anya nem jó, anyát nem szeretem, anya menjen el és ő marad apával, időnként hozzám is üt, hisztizik, akaratos. Csak apa cserélhet pelust, csak apával hajlandó elaludni, ha reggel felébred és nem apa megy be hozzá, akkor hosszú perceken keresztül keservesen zokog, mintha én egy idegen lennék a számára. Ha társaságban vagyunk együtt, akkor én nem is létezem számára, csak apa. Nyugodt, kiegyensúlyozott családi életet élünk, minden tökéletes lenne, ezt a dolgot leszámitva. Én próbálok vele végtelenül türelmes lenni, szeretgetem, ha hagyja, játszom vele, lesem minden kivánságát, a kistesó miatt nincs háttérbe szoritva. Kérem segitsen, hogy mit tegyek annak érdekében, hogy kötődjön hozzám és engem is úgy szeressen, mint apát. Teljesen kétségbe vagyok esve és el vagyok keseredve.
Üdv, N. Orsolya