Az édesanyám sokszor elmesélte nekem, hogyan születtem, mit csinált azon az utolsó napon, mielőtt világra jöttem. Kései gyerek voltam. Anyu, a maga 31 évével a 60-as évek végén "öreg kismamának" számított, s valóban ő volt a legidősebb az egész újszülött osztályon. Az orvosok percenként ráijesztettek, mondván, késői ez a gyerek, túl nagy a rizikó, ne vállalja. Mit tudtak ők még a jövőről, a karrier építő nőkről, arról, hogy ma már 30 év felett szülni az elsőt teljesen megszokottnak számít. Mindenesetre anyát eltiltották mindentől. Savanyú és sós, fűszeres és zsíros, semmit nem ehetett. De az ezek eltiltásából fakadó keserv semmi sem volt ahhoz képest, amit szegény, édes szájú anyukám elszenvedett, amikor az édességek is lekerültek az étlapról. Lassan teltek a napok, hónapok, közelgett az idő, így anyu is nekilátott az utolsó simításoknak, vagyis kiadta apámnak az ukázt. "Aztán ne merj nekem virágot hozni, nem vagyok én ló. (Hol volt még a papás szülés?) Ergye (sic) szépen be a Mecsek cukrászdába és hozzál nekem dobostortát, házsarkot meg talán egy puncs szeletet." Apám így is tett. Mert volna másképp? A nagy esemény után hamarosan megjelent a kórházban, kezében egy hatalmas adag édességgel. Volt is öröm, vígság, a kismamák cukra az egekbe szállt. Miután kissé alábbhagyott az izgalom, a cukor elpillesztette a jónépet, apám előhúzta a rejtekből a virágcsokrot is.

Apám nem ismerte a push present jelentését, de azt tudta, hogy anya nehéz hónapokat élt át, az életét kockáztatta a gyermekért. A süti, a virág suta kis megnyilvánulásai voltak az örömnek, a hálának. Hogy hamarosan lemondott a cigarettáról, anyám szemében mindennél többet jelentett. Az ajándék mindkettőjük számára én voltam.

Meg lehet, meg kell egyáltalán köszönni egy édesanyának, hogy gyermeket hozott a világra? Elegendő az együtt sírás-nevetés? Egy csokor virág? Van az egészséges kisbabánál nagyobb öröm, vidámság? Azt gondolnánk, a jelképes megnyilvánulások elegendőek, úgyis a tettek, a szavak számítanak. Pedig ez nem így van. Egyre inkább nem így van. Egyre több mai nő gondolja úgy, ez nem elég. A nagy napot nagy ajándékkal kell megünnepelni, mégpedig az úgynevezett push present-tel.

A szószaporítás után sem sikerül megfelelő kifejezést találnom a push present-re, mivel szó szerint magyarra fordítva nagyon esetlenül, szinte csúnyán hangzik. Nekem angolul is, nem tehetek róla. Push vagyis nyomás, tolás, erőfeszítés. Present vagyis ajándék. Ajándék a nyomásért, az erőfeszítésért, a szülésért. Mondjuk kismama ajándék. Ritkábban baby bauble-nek is hívják, vagyis baba csecsebecse, ám a kifejezés ebben az esetben megtévesztő, hisz az ajándék kizárólagosan a mamáé.

Ez a fajta ajándékozás Amerikában vált roppant népszerűvé az utóbbi pár évben. Vajon meglepő? Nem igazán. Annak ellenére sem, hogy a gyökerek Angliában és Indiában találhatóak, illetve szinte mindenhol megjelenik az apró figyelmesség az édesapa részéről. Angliában gyűrűt illik adni a frissen szült mamáknak, míg Indiában aranyékszert. Fiú esetében többet, drágábbat, míg kislány születésekor, a hagyományoknak megfelelően kevesebbel is be kellett érnie az anyukának. A push present azonban kifejezetten amerikai "találmány". A kifejezés 1992-ben jelent meg először az amerikai sajtóban. 2005-ben pedig valóban útjára indult a push present őrület, amikor A Mayors nevű ékszergyártó cég új gyémánt fülbevaló kollekciót dobott piacra, ezzel a szlogennel: "She delivered your first born, now give her twins." (Megszülte neked az elsőt, Te meg adj neki ikreket.)

Gyémántok, brillek, drágakövek. Sokak szerint semmi más az egész, mint újabb lehetőség az ész nélküli költekezésre, azokban a családokban, ahol ezt megengedhetik maguknak. Mások szerint a feminizmus ára. Gina Crosley-Corcoran, feminista blogger mama a harmadik gyermekét várva így ír naplójában: "Itt ülök a hatalmas hasammal, totál gázos vagyok, fáj a lábam, a derekam. Egész nap gyötör a hányinger, fáradt vagyok és csak aludni akarok. Egy kifejlett ember rugdossa a hasam belülről, aki nemsokára ki akar jönni onnan. Nem kis szenvedésnek nézek elébe, hát azt mondom, az a rohadt kis gyémánt a LEGKEVESEBB, amit megtehet nekem (a férj). Furcsállom, hogy az emberek ahhoz hasonlítják, mint amikor a ló répát kap a futam végén, bár a nevet én is lecserélném, mondjuk szülési ajándékra." "A terhesség, a szülés rohadt nehéz. - mondja Naomi Wolf feminista írónő - Nekem senki ne adjon holmi vacak ajándékot."

Kristen Burris, idaho-i kismama és publicista az ajándékozás ellen volt, szerinte is csupán elkényeztetés, nevetséges öntömjénezés az egész. Az amúgy is durván fogyasztói társadalom egy újabb vadhajtása. Aztán terhes lett. 12 órát vajúdott, majd jött a komplikációkkal teli császármetszés. Az anyósa másnap azzal a kis gyémánt fülbevalóval jelent meg a kórházban, melyet az esküvőkor Kristen kölcsönkért tőle. A második baba érkezését az eljegyzési gyűrűjén levő gyémánt súlyának növekedése jelezte. "Úgy érzem, ezek az ajándékok máris a fiaimé, meg a leendő menyeimé, őket dicsérik, az ő tiszteletükre viselem őket, nagyon is büszkén." - mondja a pálfordulás után a boldog mama.

A megszokott, egyszerű gesztust egyre drágább ajándékok váltják fel és nem csupán a gazdag vagy a hollywood-i sztárcsaládokban. "Életre szóló esemény, életre szóló ajándék, melyet egy nap továbbadok. Számomra ez az ünneplés része." -  mondja egy kismama. - "Sokat szenvedett a 9 hónap alatt, ha ezt kéri tőlem, természetesen megkapja. Ha az anyává válás nem érdemel meg egy ékszert, akkor mi más?" - mosolyog a férje boldogan.

"Egy ilyen ajándék lealacsonyítja az édesanyát. Olyan, mintha a férj megveregetné a felesége vállát, mondván jól csináltad. És ennyi. Továbblép. Olyan mintha kifizetné a felesége szolgálatait. Nekem nem tetszik." - mondja egy szintén háromgyermekes anyuka.

Hiába az ellenzők, a trend egyre erősebb és erre csak rájátszanak a hollywood-i mamák. Itt van Jessica Alba 54 ezer dolláros órája, Mariah Carey 12 ezer dolláros nyakéke, Katie Holmes 6 ezer dolláros gyűrűje, melyek mellett Gwyneth Paltrow 2 ezer dolláros nyakéke szinte eltörpül. Egyre több ékszerész készít push present kollekciót. "Divatosak az ékszerbe vésett nevek, születési időpontok, a születési szerencsekövek. Ezek nem csupán érzelmi értéket, de súlyos örökségi tételt is képviselnek." - mondja a roppant népszerű push present ékszerész, Tina Tang.

"Egy újabb kötelező ajándékozás, újabb teher a családoknak." - vallják sokan, miközben a felmérések alapján a nők 38%-a máris kapott ilyen kaliberű ajándékot, 55%-uk szeretne és csupán 40%-uk érzi úgy, az egészséges gyermek az ajándék a család számára, az édesanyának meg főleg. A divatot az pedig csak erősíti, hogy a nők, kismamák, anyukák természetesen az új kinccsel dicsekednek egymásnak, megindul a konkurencia, az irigység, megszaporodnak a "Samantha gyémánt gyűrűt kapott a fia születésére, Te bezzeg..." kifakadások, melyek súlyos veszekedésekbe is torkollhatnak. A már amúgy is eladósodott család, - hisz egy kis újszülött fogadása nem olcsó mulatság -, még nagyobb hitelt vesz fel.

Az etikett alakítói pedig máris fenik a fogukat, mert bár ezt az ajándékot kifejezetten meghitt körülmények között illik átadni és nincsenek szabályok, de nem kizárt, hogy a "wedding shower" és a "baby shower" mellé újabb közösségi hagyomány csatlakozik.

Végezetül még néhány vélemény. "Megszenvedek ezért a gyerekért. S mit kapok? Egy gólyát az ajtó elé? Pár lufit? Na, ne már!"

"A baba a jutalom. Ez az egész röhejes. Csak legyünk egészségesek. Nekünk ennyi elég, bármi is legyen a divat. Majd a házassági évfordulónkra veszünk valami szépet."

"Én hálás vagyok a férjemnek, hogy melózik egész álló nap. Biztosítja a megélhetésünk. Nekem nem kell dolgozni, nevelhetem otthon a gyerekeket. Nekem ez az ajándék."

"Ha nekem a férjem ölelés és csók, meg a köszönöm helyett egy nyakéket ad, sírva is fakadok."

"A férjem nem túl ügyes a választásban. Azt mondta, vegyem meg, amit szeretnék, megérdemlem, ő meg kifizeti."

Az elhangzott vélemények valamennyien amerikai anyukáktól, leendő kismamáktól apukáktól származnak. Mit gondoltok, nálunk is lesz vagy már van is hasonló kezdeményezés? És Ti mit gondoltok róla? Ti kaptatok ajándékot a gyermeketek születésekor? Szeretnétek? Mi a véleményetek az elhangzottakról?

Én szeretem a dobostorta történetemet és biztos vagyok benne, ha az anyu ékszert kapott volna, nekem egy vidám történettel kevesebb lenne a szüleimről.

Forrás:  Tinkmara blog