A rendszerváltás eredményeképpen - az ország demokratikus változás mellett - a gazdasági, pénzügyi folyamatok, melyek közvetlenül bennünket érintenek, folyamatos, állandó mozgásban, átalakulásban vannak. A változásoknak nap, mint nap részesei vagyunk.
A változások folyamatában szinte minden embert érint a nyugdíjak alakulásának, biztonságának kérdése.
Pénzügyi életutunk a tanulás éveinek befejezése után átlagban egy emelkedő tendenciát jelent. A megérdemelt pihenés (nyugdíjas öregkor) elérésekor azt várnánk, hogy életszínvonalunk az addig megszokott szinten maradjon, vagy a saját rezsi csökkenésével arányos mértékben megélhetővé váljon.
Az 1950-ben megalkotott "elosztó-kirovó" rendszer alapján megalkotott nyugdíjtörvény ezt többé-kevésbé biztosította is.

A rendszerváltozással egyidőben 1997-ben született, 1998-ban életbelépett nyugdíjtörvény azonban változásokat hozott.
A nyugdíjak kiszámításának alapját a "Magyar Közlöny" 1997. július 25.-én 68. számában megjelent 1997. évi LXXXI. Törvény szabályozza.
A Törvény az Országgyűlés az Alkotmányban foglalt elveknek megfelelően célul tűzi ki, hogy a biztosítottak és hozzátartozóik részére nyújtandó társadalombiztosítási nyugellátásokat - figyelemmel a magánnyugdíjrendszerre is - egységes elvek alapján szabályozza.

A rendszer az öregségi nyugdíjakat három pillér alapján oldja meg. A munkáltató és a munkavállaló által befizetett (első két pillér alapján) nyugdíj-járadék 33.5%.
A harmadik pillér az "öngondoskodás".

Mivel a magánnyugdíj alapjai a jelenlegi pénzügyi válság miatt folyamatosan repednek, olyan öngondoskodási formát célszerű vállalni, mely (az állami nyugdíjtól függetlenül) megbízható, tőkegarantált, megfelelő hosszú távú hozammal rendelkezik.
Amennyiben nem foglakozunk a jövővel, nem képezünk tartalékot, úgy évek múlva, a pihenés időszakában kell szembesülnünk a pénzügyi problémákkal.
A nyugdíjjáradék radikális csökkenésének oka a KSH által prognosztizált demográfiai hullám, mely szerint 2013 után 1.8 millió aktív keresővel szemben kb. 3.900.000 nyugdíjas lesz. Az állam kiszolgáló szerepe erősen gyengül, az öregkori megélhetés biztosítását az öngondoskodás felé irányába tolja el.
Időben szembesülni kell azzal a ténnyel, hogy az állami nyugdíj csekély volta miatt időskori megélhetésünket csak az önmagunk által időben elindított financiális gondoskodás oldja meg.

Gondolkodjon előre, ugye Önnel, nem tehetik meg, hogy ne legyen boldog öregkora?
Az öngondoskodás elemeit figyelmen kívül hagyva, pusztán a nyugdíjrendszer kiszámítási szabályainak változása következtében a 2012. után nyugdíjba menők nyugdíja várhatóan kb. 30-40 %-al csökken.
A személyre szabott pénzügyi megoldásokra megfelelő fórumok és szakértők állnak rendelkezésre.