Nem vették fel az egyetemre, gondolta halaszt egy évet, és ezt addig is hasznosan szeretné tölteni. Szülei anyagilag támogatták az utazását, és az átlagnál egy picit jobb helyzetben volt, mert rokonai is éltek a francia fővárosban. Megpróbált a lehető legjobban felkészülni: baráti családok és rokonok gyerekeire felügyelt olykor, elleste mamájától a konyhában a legfontosabb trükköket, és rendszeresen "trenírozta" magát a hétvégi nagytakarítással. Egészen az év augusztus 25-ig. Ekkor szállt ki Párizs legnagyobb buszpályaudvarán, és állt ő ott két hatalmas bőröndjével, bizonytalan franciatudásával elveszetten és megilletődve. Hősnőnk története - nevezzük Eszternek - innentől kezd érdekes lenni. Eszter, mivel mindig is alapos volt, részletes naplót vezetett a külföldön eltöltött 10 hónapról. A rendelekzésemre bocsájtotta, mondván talán más is okulhat belőle. Ime rövidítve Eszter "nagy kalandja".

Párizs, augusztus 26. este 11
Ma volt az első munkanapom. Azt tudtam, hogy a franciák hűvösek, de hogy ennyire! És, ahogy a mama mosolyog! Megakad az ember torkán a falat. És ez a két rossz gyerek, milyen elkényeztetett! Szóval kedves naplóm, azzal kezdődött, hogy lementem a szobámból, (ez valójában egy cselédszoba abban a házban, ahol a "családom" lakása is van, csak 2 emelettel feljebb, így jobb, mint amire számítottam, mert nem kell velük lennem még éjszaka is) a mama megkért terítsek meg a reggelihez. Persze náluk nem olyan a reggeli, mint otthon, csak kávét vagy kakaót isznak valami péksüteménnyel. Csak én kértem teát, hát furcsállották kissé. A két gyerek úgy méregetett, mint valami csodabogarat! Chloé-nak és Blaise-nek hívják őket, 7 és 9 évesek. Végigveszekedték a reggelit. A papa átlagos, jól karbantartott negyvenes, építész. A mama amolyan elegáns, fiatal párizsi nő. Nem szép. Ő jogász, legalábbis, ha jól értettem. Megkaptam a heti beosztásomat, de ez majd csak akkortól érvényes, ha elkezdődik az iskola. Napi 5 órát kell dolgoznom, szerdán 10-et, mert akkor iskolai szünnap van. A hétvégém szabad, 2000 frank havi zsebpénzt kapok, és fizetik a bérletemet is, és a betegbiztosítást. A legelső, hogy el kell intéznem a prefektúrán a tartózkodási engedélyemet. Erre megkaptam a holnapi napot, meg néhány címet, és egy Párizs térképet.
A nap hátralévő részében Sophie-val, és a gyerekekkel bejártuk a környéket, megmutatta hol van az iskola, bolt, metróállomás satöbbi. Este megmutatta milyen vacsorát kell majd főznöm, nap, mint nap, és hogy hol találom meg a hozzávalókat, aztán ágyazás, fürdetés (dehát ezek már 7 és 9 évesek, Atyaég!!). A holnapi nap izgalmas lesz, de legalább látok valamit végre a városból. Hú, el se hiszem, hogy itt vagyok, és Párizsban hajthatom le a fejem! Jó éjt, kedves anyu, apu, nagyi és a többiek, gondolok rátok.

Párizs, szeptember 1. délután 13 óra
Ma egy kicsit fellélegezhettem végre, mert a két rosszcsont iskolába ment. Fél ötre megyek értük, az iskola két sarokra van a háztól, úgyhogy szerintem két ekkora gyerek már egyedül is hazajöhetne...de akkor ugye nekem minek fizetnének? Ma kedd van, úgyhogy ez a vasalási napom. Délelőtt rendet rakok, elmosogatom a tegnapi edényt, aztán kezdődik az aznapra kiszabott munka. A vasalás jó, mert azzal egy kicsit korábban végzek, nem kell hozzá 2,5 óra, van egy kis időm szusszanni. Anyu hívott ma, hogy küld csomagot, mert panaszkodtam, hogy nem kapok eleget enni. Igazából vágytam már valami jó kis hazai ízre! Hogy a franciák nagy gourmand-ok! Na hát ezek aztán egyáltalán nem. Vacsorára mindig fejessaláta van előételnek a szokásos öntettel (mustár, olivaolaj, só, ecet), aztán valami főzelékféle vagy tészta. Ebédre persze főzhetnék magamnak, csak arra meg időm nincs. Most rohanok a nyelviskolába, majd este folytatom. Ugyanaznap, este 9 óra Ezt az estét nem kívánom az ellenségmnek sem. A drága Sophie és Olivier egymásnak ugrottak a vacsora alatt, hogy pontosan min, azt nem értettem. Majdnem felborították az asztalt. Azt hittem én csináltam valami ehetetlent, de kiküldtek a gyerekekkel a szobájukba, úgyhogy nem követhettem végig a beszélgetést. Ordítozás, ajtócsapkodás. Közben lefektettem a gyerekeket, meséltem nekik, Blaise annyira félt, hogy hozzám bújt. Aztán bejött Sophie, és kihívott a konyhába. Elmondta, hogy ez a veszekedés nem valaminek a kezdete volt, hanem a vége, valószínűleg elválnak, ésatöbbi, ésatöbbi, de az én helyzetem biztos, és ezzel reméli vége is a veszekedéseknek, Olivier elköltözik. A végén az én vállamon sírta ki magát. Hát kellett ez nekem?!!

Párizs, október 14.
Szabadnapom volt, eljutottam végre a Louvre-ba. Na, már ezért is érdemes volt, ilyenkor elfelejti az ember az apró mindennapos bosszúságokat. Ebédre vettem egy szendvicset, és kiültem a Luxembourg parkba, élvezni egy kicsit a vénasszonyok nyarát. Azért van néhány jóképű francia fiú! Délután találkoztam egy magyar lánnyal, aki szintén baby-sitter, de ő már több, mint egy fél éve itt van, elmentünk együtt a Magyar Házba. Nem is tudtam, hogy van ilyen, ez amolyan kultúrális központ, mint otthon a Francia Intézet. Van könyvtár, meg előadások, találkozók, csak az a baj, hogy egyhetesek a legfrissebb újságok. Este még elmentünk a Comédie Francaise-ba, ez a nemzeti színházuk. A darabot nem tudtam követni szórul szóra, de azért nagy élmény volt. Haza metróval. Az az érdekes, hogy itt egyáltalán nem félek éjszaka mászkálni még egyedül sem. Az is igaz persze, hogy elég jó környéken lakunk. Kedves lány ez a Zsuzsi, kár, hogy nemsokára hazamegy, de azt ígérte, bemutat néhány francia, és magyar ismerősének. Ma levelet kaptam a Nagyitól, azt írja, hogy nemsokára beköltözik a városba, mert jön a hideg idő.

Párizs, december 10. este 9 óra
Már csak egy hét, és mehetek haza. Apu elintézett valami kedvezményes repülőjegyet, úgyhogy nem kell buszoznom. Már megvettem az ajándékokat, majd az itteni "családom" is kap valamit. Az a szokás, hogy már december elején felállítják a karácsonyfát, feldíszítik, és január elején szedik le. Ma a gyerekekkel itthon voltam egész nap, mert Chloénak fájt a hasa, Blaise meg nem akart menni, úgyhogy az anyjuk úgy döntött boldogítsanak engem. Megkért, hogy díszítsük fel a két szobai fikuszt a nappaliban, mert ő elvből nem vesz fenyőfát az ünnepre, meg így kényelmesebb is. Feltettük szegény növényekre az összes díszt, most úgy néznek ki, mintha felaggatuk volna rájuk, amit a rongyoszsákban találtunk. Egyáltalán nem ünnepi vagy éppen vidám látvány. Mindegy, nem az én bajom. Ebédre virslit sütöttem, és krumplipürét csináltam. Elmosogattam, aztán játszottunk a gyerekekkel. Kezdjük egész jól megkedvelni egymást. Blaise még olyan kisfiús, ragaszkodó, Chloé már amolyan komolykodó nagylány. Este a vacsoránál Sophie szokatlanul kedves volt, kérdezgetett otthonról, hogy kapható-e nálunk banán, meg sajt, meg ilyesmi, és hogy Bukarestben milyen idő szokott lenni így december közepén. Na, erről ennyit. Ki kellett ábrándítanom, hogy a fővárosunk Budapest, és, hogy minden van, mint itt Párizsban. Szóval ilyenek a franciák. Most megyek aludni, mert holnap lesz egy vizsgám a nyelviskolában, amolyan évvégi felmérés. Ja, azt még le akartam írni, hogy tudom fogni a Kossuthot a kisrádiómon, esténként ezen szoktam hallgatni az otthoni híreket. Jó éjt!

Párizs, január 5. éjfél
Újra itt, a messzi távolban. Ma takarítós napom van, rá is fér a lakásra. Úgy tűnik míg nem voltam itt, ezek nem csináltak semmit. Portörlés, porszívózás, felmosás, konyha, fürdőszoba, ágyhúzás. Teljesen kész vagyok! A megszokott munka legalább négyszerese! Ráadásul Olivier hazajött közben, és elvitte a holmijait, úgyhogy feltartott, meg jött a házmesterné valami számlákkal, és Sophie is hazatelefonált, hogyha egy mód van rá, pucoljam meg az ablakokat. Majdnem elkéstem az iskola elől. Chloé szemrehányást is tett, hogy megmondja az anyjának, hogy várnia kellett rám. Ilyenkor úgy szeretem...! Sophie közölte a vacsoránál, hogy a síszünetben leutazom majd a gyerekekkel a nagyszülőkhöz az Atlanti-óceánhoz. Ennek örültem, csak akkor hagyott alább az újjongásom, amikor azt is közölte, hogy akkor majd segítek a mamájának a ház körül, és felügyelhetek a négyéves pici unokaöccsre is. Hol van ez a munkaköri leírásomban?! Beszéltem Zsuzsival telefonon, azt mondta örüljek, hogy megszabadulok a házisárkánytól. (t.i. Sophie) Ebben igaza van. Holnap megtudom a decemberi nyelvi tesztem eredményét, remélem jól sikerült.