Ha például indogermán nyelveket, és azok történetét tanuljuk, egy percig sem kételkedünk benne, hogy az angol, a német, az orosz és a szanszkrit nyelv egyazon tőről származik. Nehéz elhinni? Igaz? És hinnék-e, ha nem látják, hogy a "Miatyánk" óangol és ónémet változatai mennyire hasonlítanak egymásra? Pedig így van! Figyeljék csak! Gót változat (Wulfila bíboros fordítása, kr.u. 4. század): "Atta unsar thu in himinam, weihnai namo thein. Qimai thiudinassus theins. Waírthai wilja theins, swe in himina ja ana aírthai....." (megj.: gót Atta - atya / magyar Attila: - atyácska) Óangol változat (nyugati szász dialektus, kr.u. 9. század): "Fæder űre thű the eart on heofonum, sî thin nama gehâlgôd. Tôbecume thîn rîce. Geweorthe thîn willa on eorthen swâ swâ on heofonum..." Ófelnémet (keleti frank nyelvjárás, kr.u. 825 körül) Fater unser, thű thâr bist in himile, sî giheilagôt thîn namo, queme rîhhi, sî thîn uuillo (uu = w), sô in himile eindi in erthu..." És a sort még folytathatnánk.....Azt hiszem, hogy a hasonlóság még nyelvi előképzettség nélkül is látható! Ha ismerik a nyelvtörténetet, akkor talán könnyebben megbékélnek az angol helyesírással is. Az angol nyelv helyesírása évszázadok óta változatlan - a kiejtésről ez viszont nem mondható el. Ezért van óriási különbség az angol szavak írott alakja, és kiejtése között. Az írott alak ugyanis még az évszázadokkal ezelőtti kiejtést őrzi. És tudták például, hogy ha egyes angol szavakban a "gh" betűkapcsolatot "ch" betűkapcsolatra cserélik, akkor a szó német megfelelőjét kapják? light - licht (fény) / daughter - tochter ( az angol "d" ugyancsak gyakran a német "t"-nek felel meg) Próbálgassák - biztosan találnak még hasonló szavakat. Szintén a nyelvtörténet ad magyarázatot a nyelvek rendhagyó alakjaira. Ezek az alakok réges régen pontosan illeszkedtek egy akkori szabályrendszerbe - és mivel alakjuk az évszázadok során változatlan maradt - a rendszer viszont változott-, a mai nyelvi rendszerekben "rendhagyó" igéknek (főneveknek) vagy kivételeknek nevezzük őket. Egy példa németeseknek! A német létige alakjai meglehetősen "szerencsétlenek", azaz látszólag semmiféle logikus kapcsolatban nem állnak egymással. Ha aznonban megvizsgáljuk az indogermán nyelveket, és a régi német forrásokat, megtaláljuk az összefüggést! A német létige alakjai: ich BIN wir SIND valamint: sein - war - ist gewesen du BIST ihr SEID er IST sie SIND Ezek az igealakok három igealak egyesüléséből alakultak ki, amelyeket 1000 évvel ezelőtti források még külön szavakként kezeltek. Ezek közül az első a latin, és a görög nyelvben is megtalálható "est" (feltételezett indogermán alakja "*es-") létige. (az orosz nyelvben "есть" alakban találunk rá) A második a szintén az indogermán nyelvekben megtalálható "*bhű" igealak, és végül a létezést még a középkori szövegekben is kifejező "wesen", mely főnévként a mai német nyelvben is megtalálható, "lény", "élőlény" jelentésben. Lehet, hogy elolvasván cikkemet úgy érzik, hogy a nyelvtörténet nem könnyű tudomány. Valóban nem az! De semmiképpen sem haszontalan vagy fölösleges!