Egyre több faiskola készít tömeges mennyiségben alakfákat kereskedelmi forgalomba hozatalra, amire bizony megvan a kereslet. A kertek mérete sajnos nagyon összement, az egyre nagyobb népsűrűségű városokban minden négyzetméterre szüksége van a településnek, ezért a nagy kert ma már luxus. A kis kertekben  a változatos növénytelepítés nehezen megoldható feladat, ahhoz, hogy a kert azt a vizuális élményt nyújtsa, amit elvárunk tőle, szükségünk van apró fortélyok bevetésére. Az egyik ilyen az alakfák, formára nyírt növények alkalmazása, kialakítása. Ezért is gondolom, hogy a növényszobrászat népszerűsége tovább emelkedik.

Akinek nyírt sövénye van a kertben, az tulajdonképpen már  ennek az útnak az első métereire lépett. A nyírt sövény egy olyan növényalakzat, amikor több növény összekapcsolásával (egymás mellé ültetésével), egy egységes és egyszerű mértani formát hozunk létre annak érdekében, hogy valamit eltakarjunk, vagy valamitől védjük magunkat.

Ezt a cikksorozatot nem növényszobrászoknak, sőt nem is növényszobrászokká válás céljából indítom. Sokkal inkább azért, hogy kedvet ébresszek a növények ilyen terű alkalmazására. Túl azon, hogy egy ilyen növény kialakítása nagyon jó kikapcsoló, pihentető feladat, még a kertünk szépségét is nagyban emeli.

Nekem szerencsére nagy kertem van, amit nem mindig alakítottam tervszerűen, tudatosan. Vannak benne olyan növények, amelyeket a kertépítéseim során a tulajdonosuk halálra ítélt, de nekem nem volt szívem kidobni őket, ezért hazavittem, és a kert egy szabad területére elültettem őket. Ezek aztán nődögéltek. Némelyik olyan gyorsan, hogy hamar akadályt képezett, némelyik pedig csak lassan, szenvedve, mivel a kert egy kies részére került. A kertemben sétálgatva többször fontolgattam, hogy mi legyen a sorsuk. Kivágni nem akartam őket, átültetni már kockázatos lett volna, ezért hát jött az ötlet, hogy átalakítom őket. Ebben az időben kezdtem blogot írni a neten, és gondoltam, idővel ebből is cikket írok, hátha más is jár hasonló cipőben. Vannak olyan növények a kertjében, amelyeket sajnál, de jelenlegi formájukban nem maradhatnak.

Mielőtt továbbmennék, fontos megjegyeznem, hogy formára nyírt növényt nemcsak meglévő növényből lehet kialakítani, és nemcsak abból a célból, amiért én belekezdtem. Korábban már utaltam arra, hogy ez egy cikksorozatnak indul, ezért a későbbiekben bővebben is fogok írni a többi lehetőségről. Most azonban a meglévő a növények ilyen célú átalakításárát tárgyalom.

Az első két képen egy mostoha sorsú keleti tuját látni. Itt a kertem hátuljában ritkán öntözök, ezért a víz és páraigényes növények, mint pl. a tuják nem érzik jól magukat. Élnek, vegetálnak. (A képek minősége sajnos nem mindig a legjobb, elnézést érte. A lényeg azért remélem látható.) A bal oldali képen látható, hogy milyen rossz bőrben van. A jobb oldali képen pedig egy évvel az átalakító metszés után, azaz a mostani állapotában. A különbség magáért beszél. Pedig a környezeti tényezők változatlanok maradtak, csak a metszés hatására a gyökérnek sokkal kevesebb lombot kell eltartani, ezt pedig sokkal jobb minőségben képes ellátni, mint az látható is. De ez már növényélettan, ebbe most ne merüljünk el. De erről jut eszembe, hogy bárkinek bármilyen kérdése merül fel a témában, vagy azzal kapcsolatban, az tegye fel bátran.

Ezen a két képen egy fagyal átalakulása látható. A formákkal szerintem most ne nagyon foglalkozzunk. Ezek szerény fantáziátlanságom szüleményei. Biztos vagyok abban, hogy Ti ettől sokkal mutatósabb formákat fogtok kitalálni. Nos még a fenti tujának egy év kellett az átalakulás azon szintjéhez, addig ennek a fagyalnak 6 hónapra volt csak szüksége. Ez a növények tulajdonságainak köszönhető. Ezért is lehet fontos, hogy milyen növénnyel kezdjük a növényalakítást. Egy fagyal gyors sikert ígér, a fenyők, vagy a lassan növő tuják lassú eredményt hoznak, és tele lehetnek buktatókkal.

Ennél a fagyalnál több kisebb gömböt szándékozom kinevelni. A bal oldali kép februárban készült, akkor még kétszer ennyi gömböt alakítottam ki, azért, nehogy meglepjen a növény, vagy a tél, tehát nem tudhattam, hogy hogyan reagál a drasztikus metszésre a növény. De mivel a májusi első zöldmetszés után is jól fejlődött, ezért a júliusi második metszés során a gömbök felét már eltávolítottam. A későbbiek során a gömbök növekedésével várhatóan még fogok eltávolítani belőlük.

A lenti képen szintén egy fagyal látható, csak itt a sok kis gömb helyett egyetlen nagyobb gömb kialakítását kezdtem el. Sajnos ennél a növénynél a kiindulási állapotot nem rögzítettem, de az egyes szakaszokat igen, amiket majd később mutatok be. Ez a gömb most van a harmadik évében.

A következő képeken szintén egy gömb formát alakítottam ki, de nem fagyalból, hanem gyöngyvessző cserjéből. Érdekessége, hogy évente egyszer szépen virágzik. Ahhoz képest, hogy még erős metszésben részesítem, elég szépen virágzott. Áprilisban a virágzásakor volt egyéves.

A bemutatott négy eset csak példa. A lehetőségek tárházának csak a képzelet szab határt. A fentieken kívül még két növényt alakítgatok, egy tuját, és egy borókát több apró gömbösre. A cikk további részében a növényeim alapján megpróbálom bemutatni a növényátalakítás mesterségét. Akinek kedve van tartson velem, esetleg már ki is szemelheti, hogy melyik növényét alakítaná át. Szívesen segítek benne. Ha konkrét növény esetén kértek tanácsot, akkor legyetek szívesek küldjétek el nekem a növény képét!

Jó munkát!